Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-453

453. országos ülés márczing fi. 1672. 177 pellátiómmal elérni, hogy a miniszter ur saját szavai magyarázója legyen a publieum előtt. Az, hogy lesz-e idő az általam kivánt előterjesztést tárgyalni vagy nem ? nem tőlem: hanem a viszonyoktól függ. Hogy a kormány készségét nyilvánitotta arra, hogy a társulat érdekében teend annyit, a mennyiben azt az ország érdekével azonosnak találja : ez kétséget nem szenved, és ennélfogva én a válaszszal meg vagyok elégedve. Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter válaszát ? (Felkiáltások: Tudomásul vessssük !) Ennélfogva a ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Következik a napirend. A szó Madarász József képviselő urat illeti. Madarász József: Zsedényi képviselő ur két okból támadta meg a Simonyi Lajos képviselőtársam által beadott határozati javaslatot. Az első ok az volt, mivel a házszabályokban meg van irva, hogy ha vesztegetések történnek : az ezekben biráskodó biróság köteles vizsgálatot rendelni, s ez okból nem véli szükségesnek a vesztegetések ellen most részletes törvényeket hozni. En azt hiszem, épen azért, mert a vesztegetések ellenében nincsenek részletezett büntető törvényeink : majdnem úgyszólván tárgynélküli a házszabályok azon rendelete, hogy a hol vesztegetések történtek : ott vizsgálatnak kell történnie. Mert nem fogja tagadhatni t. képviselőtársam azt, hogy miután a házszabályok szerint biráskodó biróság igen nevezetes részben egy párt tagjaiból áll: megtörténhetik, hogy a hol valóságos megvesztegetés van, ott nem rendeltetik ki vizsgálat; a hol pedig vesztegetés nincs is, hanem más párt férfiairól van szó : vizsgálat küldetik ki. így tehát ezen oka t. képviselőtársamnak nem áll. Második okul azt hozta föl, hogy a jobb oldal tanulmányozni akarja a kérdést s nem akarja rögtönözni azon ügyet és itt, Helfy t. képviselőtársamnak felelve, azt monda, hogy tulajdonképen honnan tudjuk mi a vesztegetéseket, tán bizony önválasztó kerületeinkből? Készemről azt felelem a t. képviselő urnák, hogy mi nem szereztünk erről tudomást magunkra nézve ön választó kerületeinkben; de ön választó kerületemben is szereztem tudomást a jobb oldal részéről elkövetett vesztegetésekről, melyeket, akár a bal, akár a 48-as, akár a jobb oldalról erednek : egyiránt kárhoztatom. Azonban engedjen meg nekem t. képviselőtársam, hogy ha már nem akar emlékezni, nem akarja tudni, hogy ezen vesztegetések olyak ám, hogy azokat nem kell annyira tanulmányozni, — figyelmeztetem a sátoralja-ujhelyi esetre, és nem fogja tagadhatni, hogy a vesztegetések meggátlását, Schwarcz Gyula t. barátom is egyiknek KÉPT. H. KArlÓ 18^| XXII. fogja tartani azon tárgyak |kőzül, melyek a népnevelés és közművelődésre okvetlen befolyással vannak, sőt a vesztegetések meggátlása majdnem egyike a legelsőbb és legszükségesebb lépéseknek. De ha t. képviselőtársam nem akarna emlékezni ; emlékeztetem őt azon általam pár hóval ezelőtt beterjesztett kérdés elintézésére, melyet az igazságügyminiszter úrhoz intéztem, hogy van-e tudomásra arról, miként egy pénzügyi főtörvényszéki elnökről mondatnak vesztegetési aljas eselekvények, és ha ez való: miként óhajt intézkedni ? Erre én az igazságügyminiszter úrtól elutasító választ kaptam, föntartottani azonban magamnak a teendő lépések megtételét akkorra, a midőn szükségesnek látom. Most itt van eunek ideje, midőn, azt tartom a képviselőháznak kötelessége a vesztegetések ellen intézkedni. Csak ezen egy esetet véve föl, az is ki fogja mutatni, hogy a jobb oldalnak ugy, mint a baloldalnak és a kormánynak okvetlen kötelessége a vesztegetések ellenében mielőbb intézkedni, azaz törvényt hozni. A bíráskodásról szóló törvény azt mondja, hogy a ki biró, az ellen fenyítő vizsgálatot kell elrendelni, ha oly tényeket követel el, melyek közbizalmatlanságot és tiszteletlenséget vonnak magok után. No már, ha a kormány nem győződik meg a felől, hogy azok, melyek e tárgyról a lapokban közöltettek — a közerkölcsiség megbotránykozására, ki merem mondani megbotránykozására szolgálnak, és mindennek daczára mégis hivatalban van egy olyan egyén, ki ellen egyikmásik harmadik lap olyanokat mond, miket hallgatással mellőzni nem lehet. Egy lapban pl. ilyenek mondatnak el Besze János ur kívánsága szerint bebizonyítva: „a s.-a.-ujhelyi képviselői választás alkalmával ott találjuk őt a választók közt ácsorogni." Besze ur kívánsága szerint, bizonyítvány van arról, hogy „Ott voltunk a s.-a.-ujhelyi képviselőválasztás napján, a Csörgőről vezető országút mentében a S.-A.-Ujhely felé vezető hídnál, s ott találtuk a választók között ácsorogni Besze Jánost, ki szólítgatta a választásra jövő embereket, és láttuk, hogy bankókkal vesztegette." Mondatik más lapban e következő, s nem két-három, de számtalan szemtanú után: „Besze állítása, hogy Fjhely említett hídjához Barthos Tivadarral érkeztekor, szánkája a Matolaiak ál tal feltartóztatott volna, hamis állítás! — ő maga állitá meg azt, s leszállván róla, azonnal korteskedni kezdett, minek következtében az utezai nép által vele elkövetett többnemü teljesen érdemlett meggyaláztatás mind ugy történt, miként az ellenzéki lapjaink által eddig közölve 23