Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-453
160 453. országos ülés márczins 6. 1872. azt hiszem, hogy nekem ez épen lehetséges; mert először: én egészségi szempontból akarok szólani, és másodszor: a t. ház nagyon jól tudja azt, hogy én a házat nem szoktam untatni hoszszas beszédekkel, a mostani tárgyalásoknál sem szólaltam fel; hanem t. ház tessék azt venni, a mit Shakespeare mond Maebethjében: „I dare do all that may become a man, Who dares do more is nőne", magyarul pedig azt teszi: hogy én mindent merek, mindent megteszek, a mi férfiúhoz illik; a mi nem illik, nem teszem. Azt hiszem egészségi szempontból, ha mi oly hosszura nyújtjuk az üléseket, hogy reggel 3 — 4 órát, délután is 4 órát ülésezünk: olyas valamit teszünk, a mi ugy szólván lehetetlen; azaz lehetetlen a czélnak megfelelni, mert lehetetlen a figyelmet annyiía megfeszíteni, a tárgyalásokat oly sokáig figyelemmel kisérni. Ez, mondom, teljes lehetetlenség egészségi szempontból; másrészt pedig tudjuk, hogy itt néha oly hőség van, miként alig lehet kiállani. Ez is egészségtelen. És épen ezen egészségi szempontból felhívom Patrubány Gergely t. képviselőtársunkat, legyen szives e tekintetben nyilatkozni és mondja ki nyíltan, hogy az egészséggel megfér-e reggel 3—4 órát és délután is 3—4 órát itt ülésezni. (Derültség és helyeslés a bal oldalon. Fölkiáltások ; Halljtik Patrubányt!) Patrubány Gergely: T. ház! Én oly fontosnak tartom a háznak minden perczeit ez időszakban, hogy semmi körülmények közt nem vettem volna magamnak bátorságot arra, hogy felszólaljak. Azonban előttem szóló t. képviselőtársam által felhiva, kötelességemnek tartom kijelenteni és constatálni azt, hogy kilencz-tiz órai folytonos ülés itt, hol annyi ember van együtt: az egészségre mindenesetre ártalmas. Azt azonban igen szépen el lehet kerülni, és azon nagyfontosságú kérdéseket nézetem szerint mégis mind meg lehet oldani, azon nehézségeket is, melyek a tegnapi határozati javaslatban felmerültek, miket különösen a túloldal hangoztatott: — ha leküzdjük magunkban a sok beszédet, mi szinte árt az egészségnek. (Derültség. Helyeslés jobb felől.) Az egészségi szempontból, s az ország fontos kérdései megoldása lehetőségének szempontjából bátor vagyok azon kéréssel járulni a t. házhoz, méltóztassék azon vitatkozásokat, melyek egyes szavak felett lölmerüluek, rögtön oda fordítani, hogy a szőnyegen fekvő törvényjavaslatnak részletes tárgyalásába azonnal bemenve lehetővé tenni azt, hogy mind az ineompatibilitás, mind a vesztegetések kérdése, mind más sürgős kérdések megoldassanak, melyek csak ugy oldathatnak meg biztosan: ha csakugyan bemegyünk a törvényjavaslat részletes tárgyalásába. Végre figyelmébe ajánlom a t. háznagy urnák a gondos szellőztetést. (Kovács László: Meglesz!) A fölmerült kérdésre nézve azon véleményben vagyok, hogy ha azok, miket itt bátor voltam elmondani, némileg figyelembe vétetnek: én hozzájárulok ahoz, hogy holnap 2 óráig tartván az ülés; délután ne is folytattassék az, mert azon eljárás mellett, melyet ajánlottam, azon időt bizton pótolni lehetne. (Helyeslés jobb felől.) Almássy Sándor: A t. miniszterelnök ur felolvassa a házszabályok 160-ik §-át, mely igy szól: Az elnök a ház akarata szerint megnyitja és eloszlatja az ülést, kitűzi a napirendet és a teremben kifüggeszti." A házszabály igy szól szorul szóra. A ház e jogát akként gyakorolta, hogy időről időre meghatározta azon órát, meddig fog az ülés tartani. (Zaj.) Kérem Kovács László képviselő urat, ne szóljon beszédembe; azután tegye majd meg észrevételeit. (Kovács László: Egy szót sem szóltam!) En a házszabályokra hivatkozva szólok; ez volt az eddigi eljárás, s ez a helyes, melyet ha megváltoztatunk, mindennap vita keletkezik a fölött, meddig tartsanak az ülések. Vajon gyakorlatibb eljárás lesz-e az? Nem. Vajon időkímélés lesz? Egyátalában nem. Mert egynek tetszeni fog, hogy 12 órakor zárassék be az ülés, másnak hogy 1-kor, a harmadiknak, hogy 5-kor, és mindennap újra kell a fölött határozni, hogy meddig tartson az ülés. Én indítványozni fogom, hogy 12 órakor, más hogy 2 kor, más hogy 5-kor zárassék be az ülés. Egyszer mindenkorra kell e fölött határozni, mert ellenkező esetben mindig újra fogunk a fölött tanácskozni, s egyebet nem is fogunk tehetni. Én ennélfogva az indítványt kivihetlennek tartván, azt elejtetni kérem. Egyébiránt nem tudom: be van-e adva írásban 1 én legalább azt nem hallottam. Elnök : Ugy hiszem, t. ház! hogy arra nézve, (Halljuk!) hogy a holnapi ülés egy elhunyt bajtársunk temetése tekintetéből csak 2 óráig tartson: nincs nézetkülönség. {Nincs!) A második kérdés az volna: vajon elfogadja-e a t. ház azon indítványt, (Halljuk!) miszerint a holnapi ülés 5 órakor folytattassék. (Igen! Nem!) A kik folytatni kívánják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik. Nagy zaj.) Méltóztassanak tehát a kérdéshez szólani, és ha nem jól tettem fel a kérdést: megváltoztatom. Két indítvány történt. (Simonyi Ernő közbeszól: Hol az indítvány. Szót kérek. Zaj.) Tessék hát szólani. Simonyi Ernő : T. ház! Nekem semmi kifogásom az ellen, méltóztassanak elhatározni, hogy meddig kivannak tanácskozni; a
