Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

i K^. 452. országos ülés akarjuk, hogy oly hamar megboszulja magát, mert nemcsak önökön, hanem az ellenzéken is meg fogná magát bőszülni; hanem ismétlem, hogy meg foga magát bőszülni. {Igás! Ugy van! szélső balról.) Ami azon törvényjavaslatot illeti, melyet a miniszter előterjesztett, hajlandó lennék arra vonatkozólag mindennemű módosítást elfogadni, melynek practicus értelme lenne, mert a miniszterelnök módosításának nincs semmi practicus értelme; mert csak azt mondja, hogy hagyassák ki belőle azon szó: „lehetőleg." Van-e tehát a kormánynak komoly akarata egy oly törvényjavaslatot benyújtani, mely keresztül mehet? vagy pedig nem fogja azt a kormány ellenzeni? T. barátom Irányi Dániel be fogja holnap nyújtani, — most nincs itt, — a maga törvényjavaslatát, s ha a kormány nekünk azt megígéri, hogy ezen törvényjavaslatot komolyan tárgyalás alá venni akarja; akkor nem ugy állunk szemben, hogy egymást kijátszuk; mert csak azt mondani, hogy hagyassák ki ezen szó: „lehetőleg", azon biztos kilátással, hogy abból soha sem akar törvényt alkotni : az nem komoly szándék. Mi törvényt akarunk alkotni, s ezért Ígérje meg nekünk a miniszter ur, hogy akár ezen törvényjavaslat, akár más törvényjavaslat alapján ezt komolyan tárgyalás alá fogja venni s annak tárgyalását elősegíteni fogja. Én nem mondom, hogy Irányi törvényjavaslatát szórólszóra fogadjuk el; hanem fogadjunk el egy loyalis törvényjavaslatot: s akkor mi is fogunk engedni. Én soha sem fogom magam arra kötelezni, hogy e választási törvénynek minden §-át elfogadjam, midőn olyanok is vannak benne, melyeket ón sohasem fogok elfogadni: de ez esetben nem fogjuk a vitát oly módon húzni, hogy annak vége egyátalában ne lehessen. Ez nézetem. (Helyeslés a szélső bal felől.) Csanády Sándor: T. képviselőház! Engem Kerkapoly pénzügyminiszter urnák beszédében előforduló egy pár tétel birt arra, hogy jelenleg felszólaljak. A pénzügyminiszter ur ugyanis azt mondotta: miszerint a többség akarata teljesedik e törvény alkotásánál. Engedje meg nekem, a t. miniszter ur, hogy ezen — axiómaként — felállíttatni akart mondatát kétségbe vonjam, s ezen kétségemet bebizonyítsam, pedig épen Magyarország történelméből, s bebizonyítsam az 1865 — 67. évben történt törvényhozási eseményekből. Beismerem én, t. ház, miszerint igenis vannak parlamentek, törvényhozó-testületek, hol a többség akarata teljesedik akkor: ha bizonyos törvények megalkottatnak; de ezen parlamentmárezins 5. 1872. ben a képviselők nem olyanok, kik megcsalták választóikat. {Nagy zaj, sajos felkiáltások: Rendre!) Elnök: En örömest nyújtok alkalmat a képviselő urnák ezen szavait ugy magyarázni, hogy én a szabályok értelmében ne legyek kénytelen azokra megjegyzést tenni. (Helyeslés.) Csanády Sándor (folytatja): Én pedig igen szívesen felhasználom az alkalmat, melyet a t. elnök ur méltóztatott nyújtani, és beismerem, hogy a t. elnök urnák joga van a szólót rendre utasítani, ha olyat mond, mit bebizonyítani nem képes; s az esetben önmagam fognám kérni a t. elnök urat, hogy a szólás jogát vonja meg tőlem; azonban midőn megtörtént dolgot mondok el: azt hiszem, az elnökségnek ez nem áll jogában. Elnök : Én örömmel nyújtottam alkalmat képviselő urnák magát kimagyarázni. 0 azonban ezt arra használta fel, hogy az egész házat megsértse, mert átalánosságban vádolta a házat, midőn azt mondta, hogy itt oly képviselők ülnek, kik választóikat megcsalták, senkit meg nem nevezvén. Ez által megsértette az egész házat és ezért én őt rendre utasítom jogomnál fogva. Tessék most folytatni. Csanády Sándor: Folytatni fogom beszédemet és meg fog győződni elnök ur, hogy jelen nyilatkozata nem történt volna, ha kihallgatott volna. á.zt mondtam és mondom most is, hogy ott, a hol a képviselők megtartják a népnek adott ígéreteket, beváltják programmjokat ; az oly parlamentekben a törvények a többség akaratát tolmácsolják. De kérdem, t. ház: vajon áll-e azon axióma, melyet a pénzügyminiszter ur felállítani jónak látott, az 1865-iki törvényhozó-testületet illetőleg. Azt hiszem, be fogja ismerni, hogy nem áll ; nem pedig azért, mert az 1865-iki országgyűlésen megjelent képviselő urak megígérték a nemzetnek, hogy az ősi alkotmányt vissza fogják állítani; megígérték a nemzetnek, hogy az 1861-diki felirat alapján fognak működni az 1865-iki országgyűlés folyama alatt, és kérdem, megtartották-e ezen igéretöket. (Jobbról felkiáltások; Meg!) Nem tudom, hogy a t. képviselő ur, ki erre nemmel válaszolt : tagja volt-e az 1865-iki országgyűlésnek. De ha tagja volt, kétlem: vajon megigérte-e választóinak, hogy feladja a nemzetnek önállását, függetlenségét. (Zaj.) Tehát a pénzügyminiszter ur által fölállított azon axióma, hogy a többség akarata teljesedik a törvény hozatalában: egyátalán nem áll. Azt hiszem, ezt eléggé bizonyítottam az által, midőn az 1865 —1867-iki országgyűlés eljárását figyelmébe visszaidéztem. De szabadjon kétségbe