Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

452, országí>« fiiéezen törvényjavaslat csak ad hoc törvény akar lenni, melyet a t. jobboldal a jövő választások alkalmával akar keresztülvinni. Igán természetes tehát, ha önök azt elfogadni akarják, mert az az önök pártjának jó; de épen azért mert az az önök pártjának jó: a mi pártunknak rósz, s igy természetes az is, ha mi azt, ami reánk nézve rósz, megakadályozni kívánjuk. De igen természetes az is, hogy miután a numericus többség ott van, mi azon fegyverhez, hogy minden diseussió nélkül szavazzunk: nyúlni nem fogunk, hanem fogunk nyúlni azon fegyverhez, a mely rendelkezésünkre áll. De most, t. képviselőház, akármit méltóztatnak tenni, én azt állítom, hogy miután ezen törvényjavaslat 104. §-ból áll, miután ezen 104. §. megvitatására most már idő nincsen: én nem látok más lehetőséget, mint azt, hogy ezen 104. §. egy részét a kormány vonja vissza. Hogy melyik legyen ezen része, ezt igen természetesen a legjobban lehetne meghatározni az ellenzékkel való barátságos értekezés folytán. (Ralijuk!) Én, t. ház azt tanácsolom, amit p. Angolorszságban a minisztérium fogna tenni. Ha vajon önök azt elfogadják-e, avagy nem? nem tudom, ott azonban az igen gyakran megtörténik, hogy a pártok közt történik bizonyos megakadások esetében ilyen kölesönös megállapodás; de miután önök nem akarják ezen barátságos megállapodást elfogadni és önök olyat akarnak, a mi az ellenzéknek rósz: ne csodálkozzanak, ha az ellenzék annak keresztülviteléhez nem akar járulni. Önök azon nézetből indulnak ki, és a miniszterelnök ur is azt mondja, hogy az ország érdeke kívánja bizonyos törvények keresztülvitelét. Már most vagy ezen érdekeknek kell elmaradni; vagy ezen törvényjavaslatnak kell elmaradni ; vagy nekünk kell ezen törvényjavaslatot minden vita nélkül elfogadni. Miután azonban a választás rajtunk áll; már méltóztassanak megengedni, mi nem fogadjuk el a törvényjavaslatot minden vita nélkül; ós mi addig fogjuk ezen törvényjavaslatot pontról pontra vitatni, a mig azt a fennálló házszabályokkal szemben tehetjük. Ez a mi fegyverünk. Ha önök nem akarnak semmi transactiot, részünkről se várjanak semmi transactiot. A.zt mondják önök, hogy ha mi ezen törvényjavaslatnak elfogadását megakadályozzuk: mi leszünk azért felelősek. Engedelmet kérek, az erőszak önök részéről jön, mert önök olyat akarnak ránk erőszakolni, mi csak egy párt érdekében van. Igaz, ugy látszik, hogy önök az ország hangulatával nem sokat gondolnak, mert hiszen a belügyminiszter ur a minap kijelentette, hogy KÉPY H. NAPtó l&f-f XXII. nijirez*'BS 5. 1872. 153 nincs azon ingerültség sehol az országban, melyről Tisza Kálmán emlékezett, s hogy, hiszen azt már mondottuk a virilis szavazatnál s másutt is és sehol sem tapasztalta azt, sőt aztán mé* kihívó gunynyal az ellenzékhez fordulván, azt mondotta, hogy íme, az ellenzék állást foglalt a virilis szavazatok alapján. Engedelmet kérek, megvallom, hogy sajnálkozással hallottam ezen nyilatkozatot a miniszter ur szájából ; mert ha önök igy fogják fel az ország hangulatát: látni, hogy rósz oldalról tekintik azt. {Helyeslés hal felől.) Ha az országban nem volt nagyobb ingerültség: azt az ellenzék hazafiságának köszönhetik. {Egy hang jobb felől: Dehogy!) Igenis, azt önök az ellenzék hazafiságának köszönik. {Zaj jobb felöl; helyeslés bal felől.) En nem állítom, hogy a túlsó oldalon ülő képviselő urak kénytelenek ezt elhinni; hanem én csak azt állítom, hogy azt, hogy az országban több ingerültség nem volt: az ellenzék hazafiságának köszönhetik; mert ha az ellenzék nem lett volna 6\j hazafias, hogy ily törvényt, melyet nagyon ellenzett, minden erejéből ellenzett, mihelyt meg lett alkotva, azt törvényül azonnal elismerte. {Felkiáltás jobb felől: Kötelessége volt.') Kénytelen volt elismerni igenis, mert hiszen kénytelen elismerni minden törvényt, mely fönáll; de mikor ezen kénytelenség akarata ellen á,ll fön: gondolják meg önök, mit tesznek, és gondolják meg, hogy ezen kénytelenség más országokban menynyi alkotmányt, mennyi trónt forgatott már fel? (Nagy saj jobb felől.) Az nem a törvényhozás termébe való beszéd, hogy kénytelen az ellenzék valamit elfogadni; nem a törvényhozás termébe való: ez erőszakkal való fenyegetés, merfc önöknek nincs hatalmukban az ellenzéket valamire erőszakolni. Ha a nemzetben a törvényjavaslat mégis nem idézte elő azon ingerültséget, keserűséget; az épen az ellenzék azon magatartásának következése, hogy mihelyt a törvény meg volt alkotva, azt az ellenzék is elfogadta; de ezen ellenzék egyszersmind ezen rósz törvénynek alapján, ezen törvénynek eltörlését is szorgalmazza. (Igás! Ugy van! szélső bal felől?} Eunek köszönhetik, ismétlem, hogy nem volt több ingerültség az országban. És én azt mondom, mind a miniszter urnák, mind a többségnek, hogy az ily provocatiók nem fognak arra szolgálni, hogy az ingerültség eltávolittassék s helyébe higgadtság lépjen. {Helyeslés a szélső bal felől.) Á provocatiónak is meg van a maga határa. Ha önök azt hiszik, hogy mivel 40 emberrel többen vannak a Deák-körben : mindent ráerőszakolhatnak a népre % figyelmeztetem önöket, hogy ez meg fogja magát bőszülni. Mi nem 20