Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

150 452. országos Ülés márczius 5. 1872. bizottság előadója: T. ház! Midőn bátor voltam a t. képviselőház figyelmét felhívni azon határozati javaslatra, illetőleg azon két javas­latra, melyet a központi bizottság előterjesztett: azoknak csak elsejét olvastam fel, mert azon vé­leményben voltam, hogy külön fognak tárgyal­tatni. Miután azonban Simonyi Ernő képviselő ur olyan indítványt tett, mely mindkét határozati javaslatra kiterjed, és a vita már mindkét ja­vaslatra tért át: azért azokra is bátor leszek vé­leményemet kimondani. Azt, hogy a visszaélések megakadályozására törvényjavaslat nyújtassák be, sem a t. belügy­miniszter ur, sem a központi bizottság, sem azok, a kik e mellett felszólaltak: egy szóval sem mondták, hogy nem akarják. A különbság a két vélemény közt az, hogy az egyik ettől akarja feltételezni a választási törvény szentesítését és életbeléptetését; a másik pedig nem kíván addig várni, míg e törvényjavaslat a ház tárgyalásain keresztül megy, nem kíván várni pedig azért, mert miként igen helyesen jegyezte meg Simo­nyi Lajos képviselőtársam, hogy e törvényjavas­lat nem állhat csak néhány sorból, és az, ha csak néhány sorból áll — a mint Tisza Kálmán képviselő ur megjegyezte — sokkal inkább a vá­lasztási szabadság elnyomására lehet irányozva, mintsem azon czél elérésére, melyet az által biz­tosítani akarunk. Szükséges ugyanis ezen törvényjavaslat megállapításánál nemcsak arra szorítkozni, hogy mik a választási visszaélések, vesztegetések, és erőszakoskodások, melyek meggátlásáról a választási eljárásnál gondoskodni kell; hanem szükséges gondoskodni arról is, hogy ezek mikép állapíttassanak meg, mikép constatiroztassanak, továbbá ki által és mikép büntettessenek. Ezek oly részletek, melyeket néhány sorban megálla­pítani és előterjeszteni nem lehet és igy hoszabb tanulmányozás tárgyát képezik; de más részt arra, hogy ezen törvényjavaslat, mely átalános­ságban a képviselőház által ma elfogadtatott, törvényerőre lépjen: nagy indok van, és pedig az, hogy e törvényjavaslat második fejezetében foglaltatnak az állandó összeírások. Ezek ellen az átalános tárgyalás alkalmá­val csak azon ellenvetés hozatott fel, hogy nem pártolják azért, mivel jelenleg el van tévesztve a czél és az állandó összeírás a választás aka­dályául szolgál. Igen, de mentül inkább halasz­tatik ezen törvényjavaslat keresztülvitele: annál kevésbbé fog ez akadály elhárittatni, és ép azért hogy ez elkerülve legyen, nem kívánja a köz­ponti bizottság a választási tőrvény megalkotá­sát feltételezni oly törvényjavaslattól, melynek tárgyalása hoszabb időbe kerül. Kérem ennélfogva a t. házat, méltóztassék azon szövegezést elfogadni, melyet a központi bizottság ajáűlott; az elsőn tudniillik az ineom­patabilitásra vonatkozó törvényjavaslatra nézve méltóztassék kimondani, hogy a felterjesztés és szentesítés együtt történjók * a másikra, t. i. a választási visszaélésekre vonatkozólag ugy mél­tóztassék a minisztériumot az illető törvény­javaslat előterjesztésére utasítani, hogy az által a választási törvény életbeléptetése ne akadá­lyoztassák. Elnök: T. ház! Talán osztanók meg ezen kérdéseket ? mert az első kérdésre nézve nincs véleménykülönbség, és akkor a másodikhoz tü­zetesen lehetne hozzászólni. (Helyeslés.) Kérem az első pontot felolvasni. Szapáry Gyula gr. előadó (61­vasssa:) „A képviselőház utasítja a minisztériu­mot, hogy még ezen ülésszak alatt, oly időben terjesszen a képviselőház elé törvényjavaslatot, a képviselői állás incompatibilitásáról, hogy az még a választási törvényjavaslat szentesítése előtt tárgyaltathassék, és azzal együtt emeltessék tör­vény erejére." Eln ök f Méltóztatnak elfogadni? (Elfo­gadjuk!) Tehát el van fogadva. Most következik a második pont. Szapáry Gyula gr. előadó (ol­vassa:) Ajánlja továbbá a központi bizottság a t. képviselőháznak: utasittassék a minisztérium, hogy „lehetőleg" még az országgyűlés jelen ülés­szakában terjesszen elő törvényjavaslatot a vá­lasztásoknál előforduló visszaélések megakadá­lyozására. Elnök: Erre nézve azt indítványozta a miniszterelnök ur, hogy e szó „lehetőleg" kiha­gy assók. Csiky Sándor: T. képviselőház! Amit a t. miniszterelnök ur ezen törvény módosítá­sára nézve ajánl: az a már fenforgó aggályt el nem hárítja, sőt emeli; mert valamint az incom­patibilitásra vonatkozólag ki van mondva, hogy oly mődon terjeszsze be a ház elébe a törvény­javaslatot, hogy ez egyidejűleg tárgyaltassék a válasz bási törvény nyel és egyszersmind szeutesit­tethessék is ő felsége által, ugy ezt az utóbbira nézve is kimondani én legalább meggyőződésem szerint teljesen szükségesnek lenni látom; látom pedig oly módon, hogy azon esetben, hogyha— (Zaj.) mondom tehát, t. ház, hogy elkerülhetlen szükségesnek látom lenni, hogyha a vesztegetések ós ezzel kapcsolatban minden ismételt visszaélé­sek iránt gátoló törvény nem alkottatik meg; akkor én azt hiszem, hogy ennek a választási törvénynek életbeléptése veszedelmesebb lesz, mint annak teljes elvetése s jobban szeretném, ha megmaradna az 1848-iki hirtelenében alko-

Next

/
Thumbnails
Contents