Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

é52. országos ülés márczins 5. 1872. 151 tott törvény; ha pedig az 1848-iki törvényben felmerülő hiányokat és kétes magyarázatokra szolgáló kitételeket eskugyan ki akarjuk igazítani ; akkor egy oly törvényt kell alkotni, a mely törvény az igazság, s a nép jogának elismerése mellett, egyszersmind a rend és békés választás lehető eszközlésének legyen tényezője. Csakhogy azon törvényjavaslat, melyet belügyminiszter ur elénk terjesztett, nem ilyen, mert ha ilyen volna, nem kellene panaszkodni az idő rövidsége miatt. Mert hiszen vannak példák s csak tekintsünk vissza a mostani országgyűlés előtti időre, s emlékezni fognak, hogy 1861-ben egy a nemzetnek összes közjogát, a nemzet 12 év lefolyása alatt méhében hordott és teljesíttetni kívánt jogai kifejtésére ő felségéhez intézendő egy föliratot a ház asztalára letett Deák Ferencz képviselőtársam, s az egyszeri elolvasás után, a mennyiben az a nemzet közérzülete és nemes óhajaival teljesen öszhangzott — a részletes tárgyalásba nem is bocsátkozva egyhangúlag párt különbség nélkül fogadtatott el. S mindig, ha ily törvényjavaslat,, vagy bármi más a nemzet óhajának kifolyása, kivánatával, jellemével, szokásával, körülményeivel, körülményeinek javára szolgáló intézkedést foglal magában, mondom, az mindig egyhangúlag fogadtatott el; s ha ez a törvény is olyan lenne, nem kellett volna a fölött 12 napig vitatkozni, hanem elfogadtuk volna, mint sok másokat egyhangúlag. Csakhogy mikor egy ily törvényjavaslat terjesztetik elénk, mely nem a haza népének akaratát, jogos követelményét, a közrendet, közerkölcsiséget és a becsületességet mozdítja elő; hanem mindazokat, a mik szentek voltak a nemzetben, s minden jó keblű honpolgár előtt, most azok eltompitására s a viszálynak, egyenetlenségnek, erőszakoskodásoknak és az abból kifolyó átalános elégületlenségnek méhében hordja magvát, a mely okvetlenül ki is fog kelni, s melynek véghetlen káros következései lesznek: okolhat-e bennünket akkor a t. belügyminiszter ur vagy bárki is, ha minden törvényes eszközt felhasználunk, hogy az ily törvény meghozatalát akadályozzuk 1 Mi arra fordítjuk gondunkat, hogy a törvény olyan legyen, mely a közóhajnak megfeleljen, a békét biztosítsa és a választásoknak, az igazság, a közérzület érzelme szerint történendő létrehozatalát eszközölje. Ne méltóztassék tehát azzal előállani, hogy mi az időt vesztegetjük, mint Zsedényi képviselőmtársam monda, hogy annyi nagy fontosságú törvényjavaslat van még hátra. Ismerem, én körülbelül azon nagy fontosságú törvényeket. (Felkiáltások: Eláll! De hogy áll!) Nem állok el! (Derültség.) Ismerem körülbelül azon nagy fontossága törvényeket! Tudom, hogy még egynehány milliót kell vaspályákra szavaznunk, hogy áruszállításokra alakíttassák át egy pályaudvar, újra vagy 6 millió irtot, ehhez hasonlók a többiek is, a közös költségekre, (Felkiáltások jobbról: Mikori Hol?) Ezek tehát azon a nemzet és a nép érdekeit kielégítő törvényjavaslatok, melyekből ba most törvényt nem alkotunk, elégületlenséget idézünk elé 1 Hiszen akkor mond a nép hálás köszönetet, ha neki ily törvényeket a nyakára nem teszünk. (Helyeslés bal felől.) A telepitvényekről szóló törvényjavaslat, a mint most a ház asztalán van. (Fölkiáltás jobb felől: A dologra!) Tessék parancsolni? (Egy hang jobb felől: A dologra !) A dologra? hiszen a dolognál vagyok. Azt ugyan hogy beleszólani jussa légyen nem ismerem el, de ha beleszólott, feleletet csak adok rá, (Derültség) hogy nagyfontosságú törvényjavaslatok tárgyalása szükséges : azt nem én mondottam, hanem a belügyminiszter ur, és Zsedényi képviselő ur, sőt a miniszterelnök is emiitette, mikor tehát erre teszek megjegyzést, ne méltóztassék azt mondani, hogy a dologra. (Derüttsdg.) Arra kívánok megjegyzést tenni t. ház, hogy ha törvényt akar ránk erőszakolni a túlsó oldal, •— mert erőszakosságnak kell nevezni ezen eljárást, nem parlamentalisnak, — a ki pedig ellenünk erőszakot használ, kényszerit, hogy erőszaknak erőszakkal álljunk elébe. (Mozgás.) Igaz, hogy szomorú, igaz hogy vérző lélekkel kell rá gondolni, hogy már ennyire kellett a honfi érzelemnek, mely a hon javát hordja szivén, ennyire kellett mennie ez országos tanácskozási teremben. De annak mi nem vagyunk okai; azok az okai, kik az ily törvényeket ránk tolni, akarva nem akarva kívánják; azok az okai, kik midőn mi a visszaélések és erkölcstelen erőszakoskodások megfékezésére törvényt akarunk alkotni, azt mondják, hogy erre most nincs idő; mert itt vannak még nagy fontosságú törvények: ti nektek ezt csak meg kell szavaznotok, mert azt parancsoljuk. Ez, t. ház, oly nyilatkozat, és oly szomorú helyzet, melyben ha kénytelen, fájdalommal bár, kifakadni az, ki a haza sorsát a szivén hordja, ne csodálkozzék senki; sőt örüljön a t. jobb oldal, hogy ily nyilatkozatok által figyelmeztetnek ama, hogy ha már itt és ilyképen vagyunk kénytelenek kifakadni, mi történhetik e házon kivül ? Méltóztassanak elhinni, hogy ennek üdvös eredménye nem lesz, és én rettegek a következményektől, nem akarom, de kikerülhetlennek tartom ily utón azt, hogy testvérharcz