Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

148 452. országos ülés márczins 5. 1872. nyi képviselő ur javaslatát, hanem óhajtom, 1 hogy beterjeszsze; és ha valóban gyakorlati, és az ügy érdekében jó lesz: adni fogjuk tanúságát annak, hogy mi máskép fogadjuk a javaslatokat, melyek onnan jönnek, mint a hogy önök fogadják a mi javaslatainkat tulonnan. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Almásy Sándor: A t. belügyminiszter ur azt jelentette ki, hogy a rövid idő miatt nem terjesztheti be a törvényjavaslatot. Tóth Vilmos belügyminiszter: Én nem azt mondtam, hogy az idő rövidsége miatt nem tetjeszthetem be a javaslatot, hanem azt, hogy az idő rövidsége miatt nem tudom, lesz-e abból törvény ? és ezen most tárgyalás alatt levő törvény szentesítését nem akarom ettől függővé tenni. (Helyeslés jobb felől.) Almásy Sándor : Engedelmet kérek, kitetszik a nyilatkozatból, hogy mit mondott : az ineompatibilitásra nézve be fogom adni a törvényjavaslatot; de a vesztegetésekre nézve, miután sok sürgős és fontos törvényjavaslatok vannak még hátra: azt meg nem Ígérhetem, hogy beterjeszthetem és hozzátette, hogy el sem is fogadhatja azon határozati javaslatot, melyet Simonyi Lajos t. képviselő ur beadott. Én azt hiszem, hogy constatálva van, a mit állítottam, ós a mire válaszolni nem akarok. kz idő rövidségét hozzák fel. Már harmadszor sürgettük az incompatibilitási törvényt; sürgősnek, fontosnak tartatott az egész ház által ; de mindennek daczára az uj országgyűlés alatt még sem terjesztetett be; most az utolsó napokban Ígérik, hogy be fog terjesztetni, mégis mindent elkövetnek, hogy ne lehessen beterjeszteni a vesztegetések ellen való törvényjavaslatot, vagy ha az pártunk részéről mint törvényjavaslat be is terjesztetnék: azt mondják, hogy nem lesz idő annak tárgyalására. Ezt én kétségbe vonom, mert igen különböző, hogy mennyi idő szükséges egyik vagy másik törvényjavaslat meghozatalára. Például a választási törvényjavaslat előttünk fekszik, kárhoztatnak bennünket, hogy 14 napig töltöttük vele az időt, és ha már ez alkalomból kárhoztattak bennünket: még inkább fognak kárhoztatni a részletes vitánál. ÍTem azért, mintha húzni akarnók az időt; de, mert e törvényjavaslatban annyi a paragraphus, mely sarkalatos törvényeinkkel, a kor haladásával, a népszabadsággal és jogegyenlőséggel ellenkezik, hogy lehetetlen hallgatással mellőzni, hogy képviselői kötelességünknek eleget tegyünk. Ennélfogva , nem mintha húzással ezen törvénynek létrejötte megakadályoztatni szándékoltatnék, vagy hogy ezáltal korteskednénk; hanem azért történnék ez, mert a törvényjavaslat oly rósz, hogy azt minden izében kénytelenek vagyunk megtámadni. Ha egy törvényjavaslat oly szellemben, oly irányban, ugy praeeisirozva adatik be a vesztegetések ellen, a mint azt mi óhajtjuk, és a mint a miniszter ur mondja, a kormány is óhajtja behozni: egy pár napi munka elég lesz megbírálni ós törvénynyó tenni; de föltétel az, hogy az kielégítő törvény lesz, mert különben egy ki nem elégítő, retrográd törvényjavaslat, mint a jelenlegi: okvetlenül hosszú időt fog igénybe venni. Ily törvényjavaslatot kötelességünk megtámadni, s ha 2 hónapot volna is szükséges kihúzni annak megbirálásával; azért tehát ne vádoljon bennünket a többség húzással, mert nem e törvényjavaslatnak huza-vonása, hanem mert minden §-át kénytelenek vagyunk megtámadni, oka a hosszura nyúlt vitának. Most áttérek arra, hogy megkérjem a miniszter urat, hogy legyen szives a vesztegetések ellen törvényjavaslatot beadni; és ha az nem volna készen: halaszszuk el a holnapi napra, és akkor be fog adatni Irányi t. barátom által, hogy a mint igértetett, alapul elfogadtassák. Ha megvan az akarat, ugy lesz idő is annak megbirálására. Azt mondja miniszter ur, hogy fontosabb törvényjavaslatok vannak, melyeket előbb kell elvégezni: én azt hiszem, fontosabb, lényegesebb törvényt nem hozhatunk, mint a mely a közerkölcsiséget, a közromlást megakadályozza. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Lázár Ádám: T. képviselőház! Szomorú de igaz, hogy a kormányférfiak többet szoktak igérni és kevesebbet tenni; annál sajnosabb, midőn az uralkodóval oly szavakat mondatnak, miknek megtartásáról nem tudnak jót állani; de legszomorúbb és mégis legigazabb az: midőn átlátják a roszat, a bajt és mégsem akarnak annak orvoslására valamit tenni. Csak e perezekben fejeztetett be az átaiános vita a közérdekű választási törvény képzelt reformja iránt, mely ugyan meggyőzött mindnyájunkat arról, hogy nem arról van szó, a mit Kerkapoly t. miniszter ur mondott; hanem az alkotmányosságnak a közszabadságnak háttérbe szorításáról. Ugyanazért, midőn az idővesztegetés vádja leghatalmasabb fegyverül hozatik fel a kormány részéről, azt hiszszük, és abban bizonyosan egyet ért velünk a t. ház, hogy midőn egy oly törvényjavaslatnak keresztül viteléről — hogy ne mondjam keresztül erőszakolásáról — van szó, mely százezreket foszt meg a választási jogtól, mely sok anomáliát kíván behozni: akkor azon \dő, mely ezen törvényjavaslat megbuktaására fordittatik, nem mondható vesztett időnek; mert