Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-452
4.V2. országos ülés márczius 5. 1872. 147 minden oly eszközt, a melyet a bíróság megengedhetőnek tartott. Engedelmet kérek, t. ház, ha még egy triviális hasonlatot mondok. Az én fiatal koromban agarat, vizslát vagy kopót lopni nem is tartották bűnnek: mert azt mondották, hogy ez csak figura. Tgy van ez a vesztegetéssel is: még azzal dicsekszünk is. Tudok egy esetet, a mely egy választásnál fordult elő, a mikor egy uri ember felmutatta a 10 forintos bankót e szavak közt: „Eddig az öregre ingyen szavaztam, most zsebemért szavazok." Azt hiszik önök, uraim, hogy az erkölcsi érzelem visszatartja a választókat, különösen a korteseket? Méltóztassanak beadni egy törvényjavaslatot, vagy ha nem: tárgyalják legalább azt, a mit mi adunk be. Igen jól tudom, hogy mi erre a felelet. Zsedényi képviselő ur, ki igen jól tudja a házszabályokat, azt fogja mondani, hogy a legelső kérdés az, hogy tárgyaltassék-e ez átalán, vagy nem ? Ne ijesztgessenek előre is azzal uraim, hogy ha mi adjuk be azt: az lesz belőle, hogy ne tárgyaltassék. Ismételve ajánlom a t. háznak a Simonyi Lajos képviselő ur által benyújtott határozati javaslatot. (Helyeslés hal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház! Ha én e tárgyban felszólalok, valóban a még rendelkezésünkre álló idő rendkívüli becsének érzete az ok; és igen kérem a t. képviselő urakat, velünk együtt akarják-e lehetővé tenni, hogy legalább annyi történhessék a jóból, a mennyire az idő még elég. Ha az ember a jó megalkotását meggátolni akarja: azt hiszem a legbiztosabb utón jár akkor, ha egyhez mást, a másodikhoz harmadikat, és ahhoz a negyediket feltételül köti, mondván, ha ezen lánczolat nem lehetséges: nem lesz az egyik lánczszemből semmi. Először egy junctimot fogadtunk el az incompatibilitas kérdésére nézve, de épen azért, mert azt méltóztatott gondolni, hogy a kormány érdeke abban nagyon szerepel, nagyon erősen belejátszik, tehát elfogadtuk a junctimot; most jő egy második junctim, és ha ezt is talán elfogadjuk, ha talán keresztül is gázolunk rajta, az isten tudja, hogy nem jö-e egy harmadik negyedik vagy ötödik junctim, mig végre az idő eltelt, s a többi junctimnak átgondolására, ellátására idő csakugyan nem jut. Hogy vagyunk e kérdéssel? Első igény, a mely ez irányban támasztatott: az volt, hogy ezen törvényjavaslathoz csatoltassék csak 2—3 §. — mint az előttem szóló képviselő ur most is monda — a visszaélések meggátlására. Erre a belügyminiszter ur kijelentette, hogy felfogása szerint, s hozzá tehetem, valamennyiünk felfogása szerint 2 — 3 §-al a bajt orvosolni nem lehet; többre, az ügynek gondos tanulmányozására van szükség, s erre való nézve kétségbe vonta, vajon elegendő-e arra már az idő; ennek ellenében, ha jól emlékszem, Irányi képviselő ur azt állította, hogy ha a belügyminiszter ur azt gondolja, hogy rövid idő alatt nem lehet: ő maga csekély erejével meg fogja próbálni, lehet-e? Hát próbálja meg; a belügyminiszter ur — ugy tudom — mai nyilatkozatában azt mondta, hogy ő igenis készségét jelenti ki az iránt, hogy a törvényjavaslatot beterjeszti, de nem fogadhatja el feltételként ennek a másodikhoz csatolását; mert hogy a beterjesztés után mi lesz annak sorsa: lesz-e belőle törvény vagy sem ? az nem függ tőlünk, nem a többségtől sem, mint Helfy képviselőtársam monda, mert a kisebbségnek mindig módjában van folytonos discursussal lehetlenné tenni a többség akaratának realisását. Tehát egy feltételt elfogadni, melynek teljesítése nem tőlünk függ: az ügy iránti kötelességérzésünk tiltja. Azt a theoriát pedig, engedjen meg a t. ház, én szó nélkül nem hagyhatom, ha a t. házban egyszer elmondatott, hogy ha ezt vagy azt nem fogadjátok el: mi el fogunk követni mindent, hogy ebből törvény ne legyen. (Jobb felől: „Erőssakkal is!") Nem akarom a kifejezést ismételni, én a lényeget tartom vitiosusnak. Mit tesz ez, t. ház ? Ez azt teszi, hogy a parlamentalismust decucaljuk ad absurdum. Mert mi a parlamentalismus ? Az, hogy a nemzet akaratául tekintetik a többség akarata. Ha már most a többség akaratának érvényesülését egyszerűen az által, hogy eldiscuráljuk az időt, lehetetlenné azt teszszük, hogy a fejlődést megakasztjuk: akkor parlamentaliter nem lehet törvényt alkotni. S miért nem? Nem azért, mert a többség nézete nem nyilvánult ; hanem azért, mert a parlamentalismus eszméje előtt nem hajolt meg a kisebbség. Hogy minek bizonyítéka volna ezt: azt ítéljék meg a t. képviselő urak magok; de mielőtt ezen fegyverhez nyúlnának: gondolják meg annak egész horderejét, r minden következményeit. Én tehát ismétlem a kormány részéről, hogy a törvényjavaslat beterjesztésére készséget ajánlunk fel, de ha tőlünk jönne : attól félek, hogy épen ezért nem emelkedhetik april 20-ig törvény erejére ; s azért én, tekintettel ezen természetellenes állapotra, mely az utóbbi napokban itt kifejlett: sokkal jobbnak, kívánatosabbnak tartanám, hogy ha a túlsó oldalról jönne ezen törvényjavaslat; mert meg vagyok győződve, hogy ha itt gyakorlati, az ügy érdekében jó rendszabályok hozatnak javaslatba, ezen oldalról sokkal kevesebb ellenmondással fognak találkozni, mint a mennyivel a túlsó oldalon találkoznának, ha tőlünk erednének. (Helyeslés jobb felől.) En tehát nemcsak vissza nem utasítom Irá19*
