Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

ú. 452. országos ülés uj országgyűlés eszközli az átvizsgálást. Ez oly 1 fontos alkotmányos elv, mely minden szabadelvű országban el van fogadva. Pulszky Ferencz {közbeszól): Angolországban is ? Helfy Ignácz: Bocsánat! Angliának nincs irott alkotmánya. Pulszky Ferencz (közbeszól): Nekünk sincs. Helfy Ignácz: Van, igenis: a 48-iki alkotmány irva és nyomtatva. Uraim! mi ezen általam érintett intézkedésnek a czélja ? hogy ki legyen zárva az a lehetőség, hogy egy többség, egy corrumpált többség ne hozhasson oly változtatásokat az alaptörvényekben, melyek kizárólag az ő többségben maradására irányulnának, hogy ne decretálhassa — mert hisz ilyesmi is megtörténhetik — az alkotmány eltörlését. Hogy mindez lehetetlenné legyen téve: ki van mondva, hogy az átvizsgálást egy országgyűlés ugyan kimondhatja, de annak keresztülvitelét más országgyűlésre kell biznia. Tehát nem áll az, amit a t. képviselő ur oly természetesnek talál, s amely theoriát, ugy látszik, a kormány követni kész. Mert azon választási törvény után, melyet önök elénk terjesztettek, kinyilatkoztatni, hogy azzal egyidejűleg nem lehet a megvesztegetések ellen törvényt késziteni: tiszta kijelentése annak, hogy minden áron hatalomban akarnak maradni, (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobbon) és hogy ha alkotmányos, törvényes, erkölcsös eszközök nem lesznek elégségesek : e czél elérésére, más eszközökhöz fognak nyúlni. Nem mondom, hogy ez ugyan intentioja a liormánynak; nem szoktam az embereknek, de különösen törvényhozóknak intentióit gyanúsítani, de figyelmeztetem a t. kormányt, miszerint lehetetlen, hogy ezen magyarázatot kikerülje; lehetetlen, hogy ha hideg vérrel gondolkozik fölötte: be nem látnia, hogy ilyetén eljárásának más magyarázatot adni nem lehet. (Zaj jobb felől) Én tehát kérem a t. belügyminiszter urat, kérem az igazság, a közerkölcsiség nevében, vonja vissza azon nyilatkozatát és iparkodjék azon, hogy a vesztegetések elleni törvény minélelőbb beterjesztessék. Én a magam részéről kinyilatkoztatom, hogy ha a kormány nem hajlandó a vesztegetések ellen most törvényt hozatni: akkor világos, hogy erőszakkal állmok szemben; erőszak ellenében pedig csak erőszakkal lehetvén harezolni: én kijelentem, hogy a magam részéről mindent elfogok követni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat törvénynyé ne lehessen. (Nagy zaj jobb felől). Zsedényi Ede: T. ház! Én egyátalában kétségbe nem vonom a vesztegetésekre vonatkozó KÉPV. H. NAPLÓ 18f| xxUmárczins 5. 1872. \^ speciális törvényjavaslatnak szükségét; de alaptalannak tartom előttem szólónak azon kifogását, hogy mivel ezen határozatban a t. miniszter ur oda utasittatik, hogy ha lehetséges, ezen ülésszak alatt, ha pedig nem, a jövő országgyűlésen terjesszen elő törvényjavaslatot: annak azon oka volna, mintha mi a vesztegetéseket tűrni akarnók. Alkalmasint nem olvasta a házszabályok 53-ik §-át, melyet az oiszággyülés hozott, s mely igy szól: „Midőn a bizottság tanuknak, vagy a választási eljárás folyama alatt elkövetett törvénybe ütköző cselekménynyel vagy mulasztással vádoltaknak kihallgatását szükségesnek találja^; különösen pedig, ha a választók megvesztegetésének, vagy a kormány hivatalnokai, vagy más köztisztviselők hivatalos állásuk fölhasználásával történt illetéktelen beavatkozásának okadatolt gyanúja merül föl: a vizsgálat mindig elrendelendő. u E szerint a választók megvesztegetése mindenesetre büntetendő. (íölkiáltások bal felől: Minő törvény szerint?!) Hát a közjog szerint. Azt mondja a képviselő ur, hogy már négy év óta a megvesztegetések iránt tapasztalásokat szerezhetett, vajon hol? talán saját választókerületében. (Derültség jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) Mi nem tagadjuk egy speciális törvénynek szükségét; de annak tüzetes, kimeritő tanulmányozását tartjuk szükségesnek. Már most azt kérdem ép az előttem szóló t. képviselő úrtól, ki elvtársaival együtt 14 napig résztvett a választási törvény átalános tárgyalásában : van-e kilátás reá, hogy a kérdéses törvényjavaslatra is reá kerüljön a sor ? hogy ezt kimerítően tárgyalhassuk ? Hogy ha pedig ezen választási törvény tárgyalása befejezésének erőszakosan is készül ellenszegülni a képviselő ur, minek teszi ki magát? ugyanazon büntetésnek, mint azok, kik megvesztegetik a tanukat, miután ez épen oly nagy bün. (Élénk helyeslés jobb felől.) Egyébiránt egyátalában nem áll az, mintha azok, kik a központi bizottság határozati javaslatát pártolják: az ellen volnának, hogy egy speciális törvény alkottassák; de — ismétlem — mi tüzetesen akarjuk tanulmányozni, nem rögtönözve intézkedni, s azért én a határozati javaslatot pártolom. (Helyeslés jobb felől.) Helfy Ignácz: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Méltóztatott a képviselő ur mondani rövid beszéde folytában, hogy talán az ón kerületemben tettem ily tapasztalást. Először azt mondom, hogy sem én, sem elvbarátaim, sem a múltban nem folyamodtunk a megvesztegetés eszközéhez, 19