Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-452
144 452. országos ttlés mirczins 5. 1832. gyobb szigorral irthatjuk ki. (Élénk helyeslés bal felől.) Ez okon, én teljesen indokoltnak találom t. Simonyi Lajos b. barátom indítványát, s ahhoz csatlakozva kimondom, hogy a visszaélések ellen hozandó rendszabályok megalkotásánál a franczia választási törvényeket kell mintául felvennünk, melyek a vesztegetést és pressiót több évi börtön s nagy pénzbirsággal sújtják, s melyek a büntetést hivatalnokkal szemben kétszerezik. (Élénk tetszés bal felől.) Belügyminiszter ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy a vesztegetések ellen 3 — 4 sorban nem lehet törvényt alkotni, hogy egy ily törvénynek annyi mindent kell magába ölelni, miszerint azt az ezen országgyűlésből hátralevő rövid idő alatt megalkotni lehetetlen, annyival inkább, mert még más fontos törvények várnak az ez ülésszak alatti mulhatlan elintézésre. Én megengedem, t. ház, hogy a vesztegetések elleni törvénynek a mi viszonyaink közt részletesnek, kimerítőnek kell lenni; de azt egy kis jóakarattal mégis létre lehet ez ülésszak alatt hozni; más részről alig hiszem, hogy ezen törvénynél sürgetősebb lehetne ; mert itt nemcsak a vesztegetések, hanem a hivatalnokok, még polgárosult országban soha ily mérvben nem mutatkozott basáskodása ellen kell intézkedni; én megengedem, hogy kormányunk a miként eddig is igen gyakran tette, Bécs kivánatainak kielégítését a nemzet jogos óhajai fölébe helyezi s ez alapon most is nagyon sürgetősnek találja a Lloyd subventióját meghatározó s nagy időre állandósitó törvényjavaslatot, melynek folytán ismét több százezreket kell évenként Magyarország érdekei ellenére a Danaidák hordójába bedobnunk; de mi, kik tudjuk, érezzük, hogy mennyire lealázó az, hogy hivatalnokaink — kiknek a nép szolgáinak kellene lenni — hatalmaskodó uraivá tolják fel magukat; mi, kiknek ezen feudális kor lovagjainak hagyományait felújító satellesek által nemcsak elveink szentségét, hanem életbiztonságunkat is naponta fenyegetve látjuk; mi, kik a bureuákratia lidércz nyomása alatt szenvedünk; mi, kik naponta látjuk a hivatalnokok által a törvényt tiportatni s a nemzet erkölcseit megmételyeztetni: az ezeket szabályozó és megszüntető törvényeknél ez idő szerint sürgetősebbnek egyet se tartunk, s azért Simonyi barátom határozati indítványa értelmében egy ily törvénynek még ez ülésszak alatt, a választási törvényekkel összefüggőleg való megalkotását, a törvényhozás elodázhatlan kötelességének tartom; valamint azt hiszem, hogy a kormánynak önmagáért is kell egy ily törvényt óhajtania, mert a közegei által nevében elkövetett undokságok bünrészességének felelőssége alól csak egy ily törvény beterjesztése által mentheti fel magát. Pártolom Simonyi Lajos barátom határozati javaslatát. (Helyeslés bal felől.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Tizenegy nap óta vitatkozunk egy fontos törvényjavaslat fölött; (Halljuk!) kétségbevonhatlan,hogy ezen tizenegy nap alatt — ugy hiszem, hogy itt a t. jobboldal is be fogja vallani — ezen részről néhány igen kitűnő szónoklat tartatott azon érvek támogatására, melyeket e törvényjavaslat ellen fölhoztunk. Ékesebb szónoklat azonban nem mondathatott el ezen érvek mellett, mint minő az, melyet a belügyminiszter ur imént kiejtett, midőn azt nyilatkoztatta ki, hogy az általunk a vesztegetések ellen kért törvényjavaslatot ez ülésszak alatt benyújtani nem akarja. (Igás! Igaz! a szélső bal oldalon). Én igazán nem értem ... (Tóth Vilmos belügyminiszter közbeszól: Nem mondtam!) igen is, azt méltóztatott mondani, hogy ezen ülésszak alatt lehetetlen azt ugy keresztülvinni, hogy az a választási törvénynyel együtt törvény erejére emelkedjék. Én megvallom, hogy ha én a jobboldalon ülnék, ily nyilatkozat fölött pirulnék; mert hisz világos, hogy azt mondani, miszerint a kormány a vesztegetések ellen törvényt hozni nem akar: annyit tesz, mint az ellenkezőt mondani ki, (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon) hogy t. i. vesztegetni szabad. (Igaz! Igaz! a szélső bal oldalon.) És engedje meg a t. belügyminiszter ur. ha ily nyilatkozata után lehetetlen azon meggyőződésemnek nem adni kifejezést, miszerint ezen választási törvénynek, a mely önök által átalánosságban elfogadtatott: kizárólagos czélja csak az, hogy a jelen többségnek többségben maradását biztosítsa. A jobb oldalon egy t. képviselőtársam azt mondja: hisz ez természetes! Bocsánatot kérek, ez lehet természetes a képviselő ur előtt, de egy cseppet sem alkotmányos; és itt fölhívom a t. ház figyelmét egy alkotmányos elvre és tanra, melynek fontosságát senki sem fogja kótségbevonhatni. Hiányai közt van egy, mely szerintem legfontosabb: és ez az, hogy nincs benne intézkedve arról, hogy mi módon kell, ha kell valaha, az alkotmányt vagy annak egyes részeit átvizsgálni ; erről minden más alkotmányban van intézkedés. És milyen az intézkedés? az amerikai, a belgiumi, a schweczi alkotmányban az erre vonatkozó intézkedés az, hogy ha az alkotmányt vagy annak egyik részét át akarják vizsgálni kell hogy az indítvány képen a ház elé terjesztessék, a ház tanácskozik a fölött: vajon szükséges-e az átvizsgálás, igen, vagy nem? Ha a ház azt határozta, hogy igen; akkor az országgyűlés eloszlik és az
