Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

8 448. országos ülés febrnár 29. 1872. az oklevél csak symboluma, csak bizonyítéka az elismerésnek, az érdemnek. Elismerem, hogy az alkotmányos jogok gyakorlata a földhöz volt kötve; de megjegyzem, hogy nem a birtok terjedelme a jogok gyakorlatának mértéke, hanem a föld bármi kevés hirásának föltétele. Épen azért a donatarius főnemes és az armalisos nemesnek politikai joggyakorlataik között eltérő különbség nem volt. Ebben fekszik a demokratia eszméje. Igen helytelenül mondotta azt t. képviselőtársam, hogy ezen szegény sorsú nemesek csak hallomásból ismerik az adót. (Zaj Malijuk!) De t. képviselő ház, tudjuk azt, ha a történetet vizsgáljuk, hogy a nemesség volt az, a mely a népet a maga alkotmányos sánezában védte; a nemesség volt az, a mely 1848-ban a maga saját holt tetemével töltötte ki azon árkokat, a melyek az alkotmányos bástyán kivül voltak és saját tetemein keresztül vezette be a népet alkotmányos jogainak gyakorlatába. Ily körülmények között és események után tehát helytelennek tartom azon megrovást. Ennélfogva én mivel az 1848-iki törvények is biztosították a nemeseknek a választási jogot és a miniszteri törvényjavaslat sem veszi azt el a census által, miután látom, hogy a miniszteri törvényjavaslat a többség által keresztül vitetik, a törvényjavaslatnak e pontja ellen nem teszek kifogást; a többire párt állomásomnál fogva pedig pártolom Tisza Kálmán t. képviselőtársam határozati javaslatát (Helyeslés bal felől.) Pap Zsigmond: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) T. ház! az előttem szóló képviselő ur szavaimat ugy vette fel, mintha én a nemesi rendet gúny tárgyává akartam volna tenni; de emlékezhetik a t. ház, hogy én nem azt mondtam, mit az előttem szóló képviselő ur, sőt azt mondtam, hogy én is azon rendhez tartozom, hogy annak megvan a maga érdeme, s hogy én a legkevésbbé sem kivánom az 1848-ki törvénynek azon pontját, mely a nemeseknek megadta a választási jogot: megváltoztatni. Mindazáltal, midőn azt mondottam, hogy a nemességnek egy része nem tudja mi a föld adó, mert földje nincs : tökéletesen igazságom volt, mert pl. nekem is volt egy kocsisom, kinek nem volt semmije és mégis választói j'oggal birt, mert nemes ember volt. Kiss János: T. ház! (Zaj. Halljuk! szélső bal felől.)A. képviselőválasztásra vonatkozó törvényjavaslat, mely jelenleg tárgyalás alatt van, nekem is kötelességemül teszi, hogy elsoroljam e tárgyban nézeteimet, jóllehet az érvelések az ellenzék részéről a tárgyat s az adatokat majdnem teljesen kimentették, de köteleségem teljesítésénél fogva mégis el kell mondanom azon nézeteket, melyeket a népnek megválasztatásom alkalmával ígértem; s minthogy az 1848: V. törvenyczikk megváltoztatása forog kérdésben, megengedni méltóztatik a t. ház, hogy az 1848-ki törvények alkotását megelőző eseményeket figyelmébe ajáljam, mint olyanokat, melyek azon törvény alkotásánál alapul szolgáltak. (Halljuk! szélső bal felől.) Az 1848-ki törvény alkotás alkalmával a nemesség választotta a követeket a képviselőházba a népnek kizárásával; mégis az ekként választott képviselők az 1848-ki országgyűlésen megértve hivatásukat és a kor szellemét, átlátva Európában a politikai állást és föllelkesítve azon nagy hazafi által, kit lángelméje s tehetsége a nép atyjává tettek, s kiben a szabadság teremtőjét a magyar hazában el kell ismerni s kit maga Európa és Eszakamerika is ilyenül ismert, föllelkesítve Kossuth Lajos által (Éljenzés a szélső bal oldalon) hajlandók voltak ledönteni a választó falakat, és megalkotni az 1848 — 49-ki törvényeket, fölszabaditni a hazának rabigáiban lévő jobbágyságot, és a jobbágyságot hasonló jogokkal fölruházni, mint minőkkel maga a nemesség fölruházva volt. Ha ezen eseményeket tekintetbe vesszük, ha tekintetbe vesszük mily haladást tett a magyar nemzet az 1848-ki V. törvenyczikk alkotása által, ha figj^elembe vesszük azt, hogy mekkora aristocratiával szemben kellett küzdenie azon országgyűlésnek, hogy megalkothassa a jogegyenlőségi törvényt, ha figyelembe vesszük azt, hogy az akkori európai viszonyok közt mily haladás és átalakulás volt a parlamenti rendszer behozatala: megfoghatatlan, hogy 25 év után a t. kormány oly törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé, mely az akkor kimondott népszabadságot, a kimondott jogegyenlőséget legalább 50 évvel visszaveti. Lehetetlenség az, hogy a t. kormány ne látta és ne látná azt, hogy a magyar nemzet is, mint más európai államok népei, 25 év alatt csak előre-haladhatott a műveltségben, nem pedig hátra, s ezáltal a politikai jogok gyakorolhatására érettebbé vált és mégis annak ellenére összeállított egy törvényjavaslatot, mely a népnek az 1848-ki V. törvenyczikk által biztosított jogát megcsonkítani kívánja. Azonban meglehet, hogy ezen esemény a kormány által ugy kívántatik föltüntetni a nép előtt, mintha ez előhaladás volna. En nem csudálkozom a kormány ez eljárásán, mert a kormány 1867-ben egy oly állást foglalt el a közösügyi törvények megalkotása által, a melyben a haza népének, a magyar nemzet minden jogának romba döntése előre meg volt alapítva. Megmutatta már az 1867 — 68-ki törvényekkel, melyekkel az 1848-ki alkotmánynak legsarkalatosabb törvényei hatályon kivül helyez-