Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

448. országos ölé* február 2U. 1872. 9 tettek, a törvényhozás egyszerűen azt mondván ki, hogy ezen törvények továbbá nem gyakorolhatók : ezzel a kormány a nemzeti jogokkal csorbitó közösügyes alapra reá állott; és ha egyszer ezen sikamlós meredekre lépett : nem tud megállani a t. kormány, és önállását nem tudja megvédeni ; mert az föl van adva a közös ügyes törvények által; s igy következik az most, hogy a nemzet által máig gyakorlott szabadválasztási jogot ismét a közösügyi alapon föl kellett adni. így történt, hogy a köztőrvényhatóságok rendezéséről oly törvény alkottatott, melyben a nép csak szemfényveszyést játszik; de semmi befolyása nincs, mert azt egész hatalom a főispán kezébe van adva, mert egyenes kinevezésétől függnek még ezen nem függő tisztviselők is, csak az egy alispán kivételével, a többi, hivatalaiktól bármely perczben fölfüggeszthetők és elmozdíthatók a főispán kedve s tetszése szerint. így következett az, amit bizton várhattunk s a mi ránk nézve nem is lehet meglepő, hogy a kormány a választási törvényt, ugy mint a többieket, a nép jogai megcsorbításával terjesztette a t. ház elé, hogy a maga részére a központi hatalmat biztosítva és a népnek még ezen egyetlen jogát is kivegye kezéből a képviselői választást, hogy a kormány annál jobban biztosithassa a maga részére azt a hatalmat, a melyet megragadott és a többséget, mely nélkül, a mint azt igen jól tudja, kormányon nem maradhat, hogyha t. i. a képviselőházban nem bír többséggel. Mindezen körülmények igen lesújtók a hazafiakra; hogy az ellenzék hasztalan hozza föl minden érvelését, kimutatott igazságait, mert a t. kormány és pártja azt figyelmen kívül hagyja, sőt az illető miniszter ur még annyira sem érdemesiti, hogy midőn az ő törvényjavaslata tárgyalás alá jön s az ellen érveléseket hoznak föl: legalább itt a házban jelen legyen, legalább kötelességét teljesítse. Látszik ebből, hogy az illető miniszter ur mily pietással viseltetik a képviselőház méltósága irányában, és midőn a képviselőház az ő személye és hivatali állása iránt megteszi azon kötelességét, a melylyel tartozik : ő még hallgatásra sem méltatja, hanem, távol tartja magát, hogy az érvelések súlyát ne kelljen hallgatnia; ezt ő bizonyosan azért teszi, mert mégis van lelkiismerete, s ha van lelkiismerete, hatással vannak az ő lelkiismeretére érveléseink s azoknak súlya alól akar menekülni, midőn a folyosóra megyén. {Helyeslés a szélső hal oldalon.) Az illető jobboldali képviselők által fölhozott érvelésekre nem kívánok kiterjeszkedni, mert jól tudom, hogy az ellenzék által fölhozott érvelések az illető jobboldali képviselők szivét meglágyítani nem lesznek képesek. Ők megmaradnak KÉrV.H • NAPLÓ 18-§-| XXII. azon téren, a melyből kiindultak, az 1867. XII. törvényczikkben foglalt közösügyi alapon, melyen a hazának sírja ásatott. Azonban, ha valamely képviselő sértő kifejezéssel él a nép irányában : kénytelen vagyok fölszólalni. Nagyon megdöbbentő, t. ház, hogy Bausznern tegnap azt merte állítani itt a házban, hogy az alföldi nép esztelen. Ez, uraim, a nemzet egyik osztályának: az alföldi népnek megsértése a nemzet előtt. Azt állítják, hogy mert irni és olvasni nem igen tudnak : azért esztelenek: meg lehet nézni a jegyzőkönyvet, az meg fogja mutatni, hogy azt mondta a képviselő ur. Bátor vagyok a t. képviselő urnák fölvilágositásul megjegyezni, hogy az 1848. előtti időszakban is, ha igaz, és hogy a nemesség egy része nem tudott irni olvasni : azért mégis oly bölcsen gyakorolta jogát mind a képviselőválasztásnál, mind a megyei közgyűléseken, hogy tudta mégis mi a nemzet joga, mégis tudta védelmezni 1867-ig, és 184:8-ban bevitte a sorompóba többi polgártársait, megmutatta azt a nemesség, hogy ha irni olvasni nem is tud, hazaszeretete és bölcsessége meg tudta Ítélni, hogy a hazára nézve mi veszélyes, mi nem? íme, uraim! midőn az alkotmány sorompójába be van véve a nép : midőn már nem egy aristokraticus rész teszi az országnak parlamentjét, hanem 15 millió nép, akkor lesz föladva a haza függetlensége, a haza önállósága, akkor lobog gyász sirja fölött! íme uraim, fényesen be van bizonyítva, hogy nem kívántatik írás és olvasás ahhoz, hogy hazaszeretet legyen a honpolgárok keblében ; az mindig bir annyi értelemmel, hogy meg tudja különböztetni: mi a hazaszeretet, mi a honárulás bűne ? Ezzel megfeleltem azon súlyos vádra, melyet emelt Bausznern képviselő ur. Most már bátor leszek megmondani azt is, hogy az 1867-ki közösügyi törvény alkotására nem folyt be a nép, hanem az mesterségesen létesíttetett; mert az 1861-ki föliratban meg lett állapítva a képviselőház által, hogy a nemzetnek jogait minden áron védelmezni kell, s azokat föladni nem szabad, mert a mit a néptől az erőszak elvesz: adandó alkalommal a nemzet mindig visszaszerezheti a rajta elkövetett erőszak által elrabolt jogait. Ezen föliratot az 1865-ki országgyűlés második feliratában is föntartotta, tehát a haza népe azon hitben élt, hogy ezen föliratban foglalt elveket az 1865-ki esztendőben összehívott s működő országgyűlés 1867-ben is meg fogja tartani. S ime, a nép reménye meghiúsult, a nép reménye a semmiségbe döntetett ; mert 1867-ik esztendőben az opportunitás elvének fölállítása által a képviselőház többsége jogosítva hitte magát arra, hogy a haza függetlenségét