Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

134 452. országos ülés márczius 5. 1872. Azt mondja Irányi, hogy oda, miszerint valaki szavazatjoggal élhessen, nem szükséges különös műveltség, — mert szavazatjoggal élni nem annyi, mint közvetlen befolyni az állam [törvényhozására; hanem csak annyi, mint megmondani, hogy például nekem ezen vagy azon emberhez van bizalmam. Az, hogy tud-e a választó irni-olvasni, azt mondja Irányi, nem tesz e bizalomdolgában különbséget Megengedem; nem tenne különbséget: vajon tud-e a választó irni vagy olvasni oly jelöltekkel szemben, kikkel ugyanazon községben futja le akővetjelőlt életpályáját s a kiknek jótékony vagy kártékony kihatását a közügyekre hosszú évek tapasztalatából ismerheti a legkevésbbé müveit egyén is. De mikor arról van szó, hogy oly jelöltek közöl ruházza rá bizalmát valaki, a mely jelölteket talán életében csak akkor lát először : midőn a 80—90 községből álló választó kerületben azok magukat bemutatják; midőn oly jelöltekről van szó, a kikről egy félre eső községben lakó szerény földmivelő mit sem tudhat, hacsak nem a sajtó utján vagy azok utján, kik maguknak a jelölt felől értesülést, szintén csak sajtó utján szereznek: akkor meg fogja engedni t. képviselőtársam, hogy okoskodása nem egészen alapos. Mert talán saját maga is meg fogja engedni, hogy ily jelöltekkel szemben a bizalom átruházás merő vak bizalom. Igen, de azt mondják, megkérdheti a legmüveletlenebb a legtájékozatlanabb ember is egy oly embertől, a ki a jelölt egyéniségéről jó tájékozottsággal bir : hogy vajon reá adja-e vagy ne szavazatát* T. képviselőház! A ki igy érvel, az nézetem szerint nem azt bizonyítja be, a mit akart ; hanem azt bizonyítja be végelemzésében, a mit épen nem akart t. i, a másod fokú választás jogosultságát. Igaz, az irni-olvasni tudás még nem nyújt elég biztosítékot a műveltség felől. De nem is ezt állítottam én; hanem csak azt, hogy a menynyiben egy korszerüleg berendezett elemi tanoda bizonyítványát, közoktatásunk hiányai miatt, még ma felállítani nem lehet, compromissumhoz kell folyamodnunk. E compromissumot én az irni olvasni tudásban vélem föltalálhatni, meghagyván a szavazatjogot éltük hosszára azoknál, a kik már az 1848. V. t. ez és az erdélyi II. t. ez. alapján e törvény szentesítése után történt első választásnál saját személyökre ezt vindicálhatnák. Választottam pedig e compromissumot azért, mert meghagyván mindazokat, a kik addig szavazattal bírtak: azt hiszem nem idézne egy ily törvény e hazában semmi elégületlenséget, semmi izgalmat; az irni olvasni nem tudókat pedig jelentékeny mérvben fogná arra utalni, oda szorítani, hogy tanulni igyekezzenek. Nemcsak egyes államtudósok elméleteiben látjuk szerepelni az irni olvasni tudás föltétét, de látjuk tényleg egy némely kis német fejdelemségben, látjuk, ámbár felfüggesztve bizonyos évekre, Olaszországban, látjuk a portugall alkotmány revisiójánál magának a kormánynak proposb

1 iója folytán jelenleg, mily nagy szerepet játszik. S mi reánk nézve épen nem lehet tanulság nélkül, ha látjuk, mennyire buzognak a franczia törvénybe is bevezetni azt, hogy oly franczia államférfiak mint Jules Simon, és látjuk, hogy nem a haladás barátjai buktatták azt meg, hanem a clericálok és a reactio. Mondanom sem kell, hogy ezek folytán mindazon ellenvetések elesnek, a melyeket némely képviselőtársaim felhoztak, és azok érvelések az én propositioim ellenében nem lehetnek, csak lehettek volna akkor, ha azt állítottam volna, hogy ma már csak az kapjon szavazatjogot, ki irni olvasni tud; s ha azt állítottam volna, hogy az irni olvasni tudás mint qualificatio önmagában vévé már elégséges. Azt hiszem, azt sem kell bővebben kifejtenem, hogy mért nem félnék én az átalános szavazatjogtól oly államban, hol a többség már bizonyos fokát elérte a műveltségnek ; azt tehát, hogy ellenkezésbe jövök saját állításommal, csak az mondhatja, a ki nem értette meg, hogy épen azért akarom a néj) művelődését e módozattal is előbbre vinni, hogy idővel a szavazatjogot lehetőleg mindenkire kiterjeszteni lehessen. Nehogy azonban valaki elhigyje, hogy az, ki az átalános szavazatjogtól fél s mégis irni olvasni tudást akar kikötni a szavazatjog minősitvónyeül; öntévedésbe esik. Én épen azért akarom az irni olvasni tudást választási minősitvényeül kimondatni, mert ösztönzetet óhajtok adni a népnek az által minél inkább a művelődésre, iskolák állítására stb. s ha miként mondom, ha ez szerencsétlenséget idézhetne elő például Bukovinában, mi szerencsétlenséget sem látnék abban, felruházni az összes felnőtt férfiak millióit szavazatjoggal oly államban, a melyben a tömeg műveltségi foka oly lábon áll, mint Massaehusettben, vagy Holsteinban. Voltak azután egyéb szónokok, kik nem tartották méltónak, hogy komoly tárgyilagos érveimre komoly tárgyilagos érvekkel feleljenek; hanem megelégedtek azzal, hogy beszédemet logikátlanságnak, szóhalmaz tömkelegének nevezték, a nélkül, hogy kimutatták volna beszédemben a logikai összefüggés hiányát: — kényelmesbnek találták egyszerűen ráfogni a logika hiányát. Azon t. képviselőtársam azonban, ki logikátlansággal vádolt, nem gondolta meg, hogy ón beszédemnek azon helyeit, melyeket nem értett