Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

452. országos ülés márczins S. 1872. 135 meg, Mocsonyi Sándor képviselőtársamhoz intéztem ; ha tehát nem méltóztatott megérteni azon ellenérvelést, melyet Mocsonyi Sándor képviselőtársam ellenében használtam: ugy azt ne nekem tulajdonitsa hibául, hanem azon körülménynek, hogy ezen ellenérveket egyenesen Mocsonyi Sándor t. képviselőtársam beszédének színvonalához igyekeztem hozzá mérni. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ha ő hozott volna fel oly természetű, oly közbe vágó érveket, mint Mocsonyi Sándor t. képviselőtársam : az esetben ellenérveimet azon színvonalhoz igyekeztem volna alkalmazni, a melyről ő sem látott volna tán hiányt a logikai összefüggésben. (Helyeslés a jobb oldalon.) Egyébiránt fölösleges, ugy hiszem, azt is czáfolgatnom, a mi itt mondatott, hogy t. i. én trascendentális okoskodásokkal igyekeztem volna az érveléseket zavarba hozni. Engedelmet kérek, épen az volt a kifogásom, hogy oly genialis és nagy tanulmányú képviselőtársam mint Mocsonyi Sándor, nem tartotta jobbnak concret viszonyokról okoskodva a gyakorlati téren mozogni, hanem inkább ragaszkodott a jogelmélethez és a transcendentális eljáráshoz. Én tehát midőn őt czáfolni óhajtottam : nem tehettem mást, mint hogy igyekeztem azon térre lépni, a melyen ő mozgott és ott kimutatni, hogy téved. Hallottunk azután egyéb kifejezéseket is e házban, kifejezéseket, melyek irányomban használtattak és melyeknek személyeskedési természetéről mindenki meggyőződött; de elhallgatom azokat, mert sokkal jobban tisztelem a t. ház ízlését, semhogy azokat ismételjem. (Helyeslés jobb felől.) Áttérek azonban Tisza Kálmán t. képviselőtársam beszédére. Tegnapi szép beszédében szíveskedett velem is foglalkozni. Azt mondja t. képviselőtársam, hogv én azt mondtam: hogy „minden ellenzéki indítványnak két czélja lehet. Vagy az, hogy gyakorlatilag kivihető legyen, és annak első feltétele az, hogy legyen meg reá legalább is az idő; — vagy pedig az a czélja, hogy magot hintsem, hogy eszmét terjeszszen" és Tisza Kálmán hozzá teszi, hogy én azt nyilvánítottam, hogy az első czélja az ő indítványának nem lehet, „mert az idő is hiányzik annak kivitelére, a második ismét nem lehet, mert nem látok benne egyetlen eszmét, melyet egy párt zászlajára fölírni lehetne, vagy mely megérdemlené azon időt, melyet védelmére némelyek e ház kebelében fordítottak.* Igaz, ezt mondtam. Nagyon örülnék, ha Tisza Kálmán t. képviselőtársam megczáfolt volna; a,zonban megengedi a t. ház, hogy kimutassam, hogy eddig még mindent lehet találni inkább, csak nem czáfolást. Különösen bőven lehet benne találni személyeskedést. Azt mondottam ugyanis, hogy miután legalább is 9 hetet igényelne a Tisza Kálmán indítványa módozatának értelmébeni eljárás, mely szerint t. i. a miniszter előbb tanulmányozza át az adatokat s azután terjesszen elő azok eredménye értelmében bizonyos eensust; azt mondottam, hogy miután ez legalább is 9 heti időt venne igénybe, az országgyűlés pedig már legfölebb 8 hét alatt szét megy : czélszerü lett volna, ha ő maga (Tisza Kálmán) tanulmányozván előbb keresztül e statistikai adatokat, maga terjesztett volna e tekintetben eensust javaslatilag a ház elé. Ez volt felszólalásomnak értelme. S mit felel ő erre? Azt mondja: „Epén oly logikát követtem volna" — ő t. i. azt mondja, hogy logikátlan az én beszédem, — „ha midőn először vitattam, hogy a eensust az adatok ismerete nélkül helyesen megállapitni nem lehet: akkor mégis mielőtt megkisérlettem volna ez adatokat megkapni, eensust proponáltam volna." Igen t. képviselő ur, én ezt nem mondtam, sőt felhívtam a t. képviselő urat, illetőleg azt mondtam; vajha előbb maga tanulmányozta volna keresztül ez adatokat, ós azután eensust proponálhatott volna. Azt tehát nem mondtam, hogy a statistikai adatok tanulmányozása nélkül terjesztett volna elő e tekintetben javaslatot ; mert elismerem, hogy ha ő csakugyan ilyesmit tett volna: akkor valóban épen oly nevetséges helyzetbe jött volna, mint minőben engem a t. ház elé állítani akart. Engedjen meg, a t. képviselő urnák rám vonatkozó állítása tehát ferdítés; egyébnek nem nevezhetem. Azon körülményből indulva ki, hogy én indítványának e szavát „hatás" határnak olvastam, azt mondja a t. képviselő: „ezzel bebizonyítottam, s ebben aligha nem osztozik velem a t. előadó ur is — hogy arról, hogy egy választási törvény alkotásánál mint kell, mint szoktak eljárni, még csak fogalmam sincs; mert ha eensusról van szó; első az, hogy adatok alapján kimutattatik, — s itt fölszólít az utolsó angol reform bili tárgyalásainak elolvasására — hogyha 10 frt. lesz a census, kimarad annyi, bejut számszerint ennyi, ilyen osztályú, ilyen vagyoni állapotú, ilyen műveltségi fokhoz tartozó ember; ha 8 frt. lesz a census, ennyi, és ha 6 frt.lesz, ennyi, és azután szokták — miot ő mondja — a eensust megállapítani. Én — folytatja a képviselő ur — ilyen ! eljárást tartván helyesnek, ezért akartam az ada! tok előterjesztését." Az adatok előterjesztését én is óhajtom, a j nagyon sajnálom, hogy csak röviden rám fogja, ' hogy én nem ismerem az angol eljárást e te-