Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-452
452, országos ülés márezius 5. 1872. 129 tán, legalább-ne űzzenek gúnyt belőle! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az átalános szavazati jog behozatala ellen Szilágyi Dezső képviselő ur mindenek előtt arra hivatkozott, hogy azt polgári jog ezimén, a mint én tettem, nem lehet követelni: polgári jog csak az lévén, mit a törvény annak elismer. Nem fogom ezen állítás képtelenségét hoszszasan bizonyítgatni, annyival kevésbbé, miután azt elvtársaim már részletesen tették; csak arra kívánom a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogyha csak az jog, mit a törvény annak nevez, és a mit annak nevez, az mind jog: akkor a rabszolgaság is jog ; akkor az 1523. nem emlékszem hányadik törvényczikk is, mely igy szól: „Luterani comburantur": szintén jog volt. Ily képtelenségekre vezet az oly elmélet, minőhez a t. képviselő ur folyamodott. Szerette volna a t. képviselő ur, ha azon mondatom, melyet a választó polgárokra nézve előhoztam, elferdíthető lenne, a mennyiben én azt állítottam, hogy a választói jog azon mértékben illeti a polgárokat, melyben az állam terheit viselik; — csakhogy én hozzá tettem, utána vetettem: minthogy pedig egyenlő mértékben viseli kiki tehetségéhez képest, kell hogy teljes mértékben illessék őt a j'ogok is, a szegényt ugy, mint a gazdagot. Ebből tehát az következik, hogy én valamint a terheknek ugy a jogoknál is az egyenlőséget vettem alapul. A képviselő ur ezt tagadja. 0 a polgárok egyenlőségét nem ismeri el és igy bár meddig okoskodjunk is, miután különböző szempontból indulunk ki: soha találkozni nem fogunk. Mocsonyi t. barátomnak felelve, ki azt mondotta, hogy census mellett az osztályok érdekeinek egyensúlya lehetetlen, hogy a census csak az uralkodó párt javára szolgál, azt mondotta Szilágyi Dezső képviselő ur : hát Angliában, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában és az egyes német államokban nem a nép java-e a fő szempont az intézkedéseknél: pedig ott úgymond, mindenütt census alapján áll az országgyűlés. Azt ugyan kétségbe merem vonni, hogy ezen országokban a nép — az alsó népet is beleértve — java lenne a fő szempont. Nem különösen Angliában, hol tudjuk, hogy 20—30 esztendei heves küzdelembe került, minden reformnak keresztülvitele. Azonban nem tagadom, hogy ezen országban is van tekintet a nép érdekére; de van uraim ott is hol, egyátalában sem alkotmány, sem képviselet nem létezik ; van Orosz- van kisebb mérvben Törökországban, a miből az következnék, hogy mindegy: akár alkotmány — akár képviselet, akár pedig autokratia létezzék. Azt azonban nem fogja bebizonyítani a t. KfflPV. H. NAPIÓ 1844. XXII. képviselő ur, hogy azon országokban, melyekben az átalános szavazat uralkodik, kevesebb tekintet lenne a nép alsóbb rétegének érdekeire; sőt inkább a tapasztalás azt mutatja, hogy Amerikában és Helvecziában a nép érdeke jobban van megóva, mint minden más országokban. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Az is visszariasztja a t. képviselő urat az átalános szavazattól, hogy Amerikában szerinte minden felsőbb műveltségű ember viszavonul a közdolgoktól és úgy hiszi, hogy ez nálunk is igy lenne, ha az átalános szavazat behozatnék; pedig az intelligentiára úgymond, szükség van. Megvallom, én ezen vádat az amerikai demokratia ellen sem nem hallottam, sem nem olvastam; mert Amerikában most, valamint az előtt a legkitűnőbb capacitások keresik a nép bizalmát s ülnek a con-giessus mindkét házában; s nem is látom okát, hogy ez miért lenne máskép. Azonban nálunk sem félek attól, hogy az értelmes középosztály visszavonuljon a küzdtérről, hogyha nem a censuariusokhoz csupán, de általa minden polgárhoz kell folyamodni bizalomért. Egyébiránt nemcsak a középosztály nem riad vissza a kérges kezektől : a kényes nagyurak sem kerülik a szavazókat a választás idején; (Igás! Igás!) ós igen szívesen vegyülnek közibök, kezet szorítanak, s ölelkeznek is velők. Azután, úgymond, az átalános szavazat mellett a közép birtokú művelt ember nem lenne megválasztható; mert sem pénze a legitim költségekre, sem hajlama az. alsóbb nép kegyének megnyerésére. Hogy mik legyenek azon legitim költségek? azt a t. képviselő ur nem definiálja. Én elismerem, hogy léteznek ilyenek; de tagadom azt, hogy azok a választóknak számával emelkednének. Legitim költségnek tartom például, hogy a képviselőjelölt a maga választóit meglátog községről - községre menjen velők érintkezni ; de akár 100, akár 1000 legyen a választó, az nem fogja emelni a legitim költséget, t. i. a fuvarbért. Legitim költség továbbá a programm kinyomatása; de hogy az miért kerüljön többe, legalább sokkal többe akár ezer akár 5 ezer legyen a választó : nem látom indokoltnak. Minden több költség véleményem szerint illegitim. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Meglehet, hogy van még más ilyen költség; de az sem szaporodhatik a választók szaporodásával. Ha pedig a középosztálybeli intelligentiának nem lenne hajlama a nép kegyét, mint Szilágyi Dezső ur magát kifejezete, megnyerni, az csak azon hamis feltevésből eredhetne: mintha a nép zömének nemtelen indulatai lennének. Én, uraim^ forogtam a nép közt, én láttam a magyar népet 1848-49-ben, midőn fönnen zajlott a népindulat ; de ha egyeseket találtam is 17
