Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

128 452. országos ülés márczius 5. 1872. Már hogy abba vessük reményünket, hogy az ifjúság a katonaságnál és honvédségnél rövid időn megtanul irni, olvasni, és ez által ki fogja pótolni azt, mit az iskolák hiánya miatt gyermekkorában elmulasztott: ez már valóban postulatum és desideratum. Senki sem óhajtja inkább, mint én, hogy az írni-olvasni tudás, s átalában a közművelődés minél gyorsabban terjedjen. De ha egyfelől az iskolák nélkül szükelködő községek nagy számát, másfelől azon körülményt vesszük figyelembe, hogy nálunk mindenre inkább van pénz, mint iskolákra: nem igen reménylhetjük, hogy azon négyezer község egy hamar iskolával láttassék el, és igy bekövetkeznék az, hogy rövid idő múlva egész vidékek maradnának képviselet nélkül. Legtüzetesebben taglalta ugy Tisza Kálmán képviselőtársam határozati javaslatát, mint az én inditványomat Szilágyi Dezső képviselő ur nem kevésbbé érdekes, mint hosszú beszédében, melylyel szónoki tehetségének, egyszersmind olvasottságának és különösen szerencsés emlékező tehetségének adta bizonyságát. De mielőtt indítványaink taglalásába bocsátkozott volna, azon állaspontot kívánta jelezni a t. képviselő ur, melyet a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél a kormány és a jobboldal elfoglalt. Ezen álláspont szerinte, különösen a mi a szavazati jogot illeti, az 1848. V. t. czikkiiek legalább lényegét illetőleg sértetlen fenntartása, azt állítván, hogy a választói census az uj törvényjavaslat által teljességgel nem emeltetik föl, hanem mindössze a körülmények kívánalma szerint szabatosittatik. Ezt azonban, sem a t. képviselő, sem a belügyminiszter urnák nem sikerült bebizonyítania; nem sikerült a belügyminiszter úrnak tegnapi beszédében sem, különösen a mi a házosztályadő fizetőit illeti. Hiában mondja a belügyminiszter ur, hogy a jelen törvényjavaslat nem vesz el azoktól választási jogot, kik arra jogosultsággal birtak; mert, hogy ha az uj adótörvény, mely a házosztályadót megállapítja, a házak értéke szerint rendelné kiméretni az adót: akkor, megengedem, hogy lehetne alapja a t. miniszter ur állitásának; de miután ez nem a házak értékét veszi alapul, nem azt mondja, hogy a mely ház 300 frtot ér: az 6 írttal rovatik meg; hanem alapul veszi a lakrészek számát, azt mondván, hogy egy szoba 60 krajezárt fizet és 6 frtot csak 4—5 szobából álló ház : abból önként következik, hogy a mostani uj adó sokkal értékesebb házat teáz föl, mint tett fel az 1848-iki census ; mert azt lehetetlen bebizonyítani s nem is igyekezett, sem Szilágyi Dezső képviselő ur, sem a belügyminiszter ur, hogy egy oly ház, mely négy vagy öt lakrészből áll, s a mely után 6 frfc adó fog fizetettni: csak 300 frtot ér, és annálfogva tagadhatlanul áll, hogy legalább e részben az uj adó census felemeltetik. De tegyük föl, hogy sikerült Szilágyi Dezső képviselő urnák bebizonyítani azt, hogy ezen uj választási törvény nem változtatja meg az 1848-ikit: kérdem, vajon az-e hivatása a törvényhozásnak, hogy e körülményeket, a változott viszonyokat tekintetbe se vegye ? és egy negyed század múlva is csak azon polgárokat részesítse a választói jogban, kik egy negyed századdal előbb részesültek abban? Vagy áll az, a mit önök állítanak, hogy a nemzet már csak ezen öt esztendő óta is, a mióta önök kormányon vannak : nagy haladást tett, vagy nem áll? Ha áll, akkor kell, hogy ezen haladásnak megfelelőleg a jogokat kiterjeszszék; ha nem áll, hogy haladt a nemzet: akkor semmivé lesz az önök dicsekvése. A közvéleményre is hivatkozott Szilágyi Dezső képviselő ur {Ralijuk!) azt állítván, hogy a közvélemény nem kívánja az 1848-iki törvények módosítását. Köszönöm uram, hogy e szóra megtanított. Önök hivatkoznak a közvéleményre (Halljuk! Halljuk!) önök, a kik a fekete sárga zászlónak a budai palotára lételét nemcsak megszenvedik, hanem igazolni is törekszenek , {Igaz! a szélső bal felől.) Önök hivatkoznak a közvéleményre, a kik a magyar hadseregnek még csak nevét is kitörlik a törvénykönyvből, és sorhadi csapatokat igtatnak abba. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Önök hivatkoznak a közvéleményre, a kik a honvédeket, kiket a nemzet egész kegyelettel kivan ápolni, alamizsnára utasítják. (Igás! Igaz! a szélső bal oldalon.) Önök hivatkoznak a közvéleményre, kik az önálló független bank helyett központi forgalmi közeggel akarják megajándékozni az országot. (Tetszés a szélső bal oldalon.) Avagy kivánta-e a közvélemény a bíró választási jognak elkobzását? {Halljuk! Halljuk!) kívánta a virilis szavazatok behozatalát? {Kívánta! jobb felől. Nem igaz! a szélső bal felől.) S kívánja talán az öt évi országgyűlést, amelylyel most fenyegetnek. {Igen ! jobb felől. Csanády Sándor közbe szól: Mutatják a kérvények.) Ellenben nem kivánja-e régóta a közvélemény az incompatibilitási törvény behozatalát, mely még mai napig sem fekszik a ház asztalán ? és nem kívánja nem, sürgeti-e a megvesztegetések elleni büntetéseket, melyeket a t. miniszter ur tegnapi beszédében is határozatlan időre elhalasztani kivan? és nem kivánja-e a közvélemény a vallásszabadság megállapítását, {Felkiáltások a szélső balon: Be igen is kívánja!) mely szintén bizonytalan időre elmarad. Ah! Uraim! ha már erőszakot tesznek a nemzet akara-