Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

122 451. országos ülés márczins 4. 1872. vesztegetések ellen magába a választási törvénybe is lehet beigtatni ily rendszabályokat és azokat azután a többi választásokra kiterjeszteni, így hogy csak egy példát idézzek a franczia választási törvényben, mely 1852-ben keletkezett, tehát a császárság alatt, a melynek pedig nem igen állott érdekében a választások tisztaságáról gondoskodni: magában ezen tőrvényben külöD fejezet foglaltatik a választási viszszaélések büntetéséről s ezen fejezet, ha jól emlékezem húsz egynehány czikkből áll; s igy az én véleményem szerint hogyha a t. belügyminiszter ur azt találja, hogy külön, valamennyi választásra kiterjedő törvényjavaslat benyújtására illetőleg tárgyalására elegendő idő nincs: be fogom érni, hogy ha a miniszter ur be fog nyújtani kisebb törvényjavaslatot, mely csak a képviselő választásnál elkövetni szokott visszaélésekre vonatkozik, s azt egy novellával ki fogjuk terjeszteni a többi választásokra. Részemről kijelentem, hogy ha a miniszter ur ezt lehetetlennek tartja: gyenge erőmmel meg fogom kisérleni, és ha komoly a t. kormány azon elhatározása, hogy ezen visszaélésnek véget vessen: reménylem, hogy sem nála, sem a jobb oldalnál nem fogok ellenvetésre találni. Ami már azon három pontot illeti, a mely ellen az ostrom főleg intéztetett, t. i. az átalános választói jog, titkos szavazás és a kerületek uj beosztása ellen: az nemcsak a jobboldal, hanem a balközép részéről is intéztetett ellenem, ámbár nemcsak örömmel; de egyúttal hálával kell constatálnom azon tényt, hogy igen t. szomszédaink is a mi álláspontunkat ékesen s meggyőzőleg védelmezték, még azok is, a kik beszedők végén Tisza Kálmán képviselő ur határozati javaslatához járultak. A leghevesebb támadás az átalános szavazatjog ellen lett intézve. A támadók sorát Latinovits Vincze képviselő ur nyitotta meg; azonban a helyett, hogy alaposan igyekezett volna megczáfolni azon határozati javaslatot, a melyet benyújtottunk : alaptalan vádakat emelt az öszszes ellenzék ellen, azt hánytorgatván szemére, hogy elérhetetlen vágyakat gerjeszt a népben, melyek azután agrárius mozgalmakra szolgáltatnak alkalmat. S midőn e miatt a baloldalról interpelláltatok, különösen Szathmáry Károly képviselő társam által: Latinovits Vincze képviselő ur mintegy Szathmáry Károly barátomra czélozva azt mondotta, hogy igen is volt agrárius mozgalom épen azon megyében, a melyből a képviselő ur is megválasztatott. TJgy látszik, t. ház, hogy nem kevésbbé nehéz a rágalmakat megszüntetni, mint a babonát kiirtani. Avagy nem tudja-e a t. képviselő ur, hogy Eajner Pál királyi biztos, kit a kormány épen ezen vádak alapján az úgynevezett agrárius mozgalmak megvizsgálására kiküldött: azt jelentette, hogy ily mozgalomról szó sincs, emlékeztetve arra, mit Kálmán király a boszorkányokról mondott: „de strigis, quae non sünt, nulla quaestio fiat." Daczára annak, a tisztelt képviselő ur, mint a babonás nép a boszorkányokban, mégis hisz a somogymegyei agrárius mozgalmakban. Nem az okozta a somogymegyei jobboldali képviselők bukását, hogy az ellenzék elérhetetlen ígéreteket tett a választóknak. Annak tulajdonítsák népszerűtlenségüket, hogy a teijesithető Ígéreteket maguk részéről nem teljesítették. Mi nem ígértünk és nem is fogunk ígérni földet, nem kukoriczát s nem krumpli alá földet, mint a jobb oldalon szokás. Mi ígérünk olyast, a mit beváltani is hajlandók vagyunk, s reménylem képesek leszünk, ígérjük, hogy Magyarország függetlenségét törvényes eszközökkel helyreállitandjuk; ígérjük, hogy a népszabadságát, a polgárok egyenlőségét megállapitandjuk; ígérjük, hogy a terheket a mennyire lehet, apasztani fogjuk, s ígérjük, hogy terjeszteni fogjuk a nép sorai közt a közművelődést. Ezt ígérjük, s ezt, ha isten adja, be is fogjuk váltani. Ezeknél egyebet mi nem ígérünk. De, különösen kell, hogy tiltakozzam a t. képviselő urnák azon insinuatiója ellen, mintha az ellenzék oly tanácsot adna a választóknak a titkos szavazás esetére, miszerint csak hadd fogadjátok el a pénzt, azután mégis szavazzatok a mi jelöltjeinkre. Mi ezt, mint erkölcstelen tant, visszautasítjuk. Mi azt mondjuk a választóknak, ne fogadjatok el se földet, se más adományt, ne adjatok tiszta lelketeket sáros görönygyökért; ha kufárok jönnek közétek, s ökröt öletnek a falu közepén ássátok el a falu végén elhűlt marhaképen, dögleletes eledel az; ha csapra ütnek hordókat: öntsétek ki az árokba, mérges bor az; s ha pénzt merne kínálni valamely arczátlan: dobjátok az arczába, ha van, s kisérjétek a bíróhoz, hogy vegye el büntetését; s ha egyéb büntetés nem éri: legalább a közvélemény, a maga megvetésének bélyegét fogja sütni undok homlokára. Ezt mondtuk 1869-ben a népnek, ezt mondjuk ma, ezt fogjuk mondani mindig, s a ki ezzel ellenkezőt akar reánk fogni: az rágalmaz. (Helyeslés a szélső balon.) Méltányosabb volt a következő szónok br. Kemény Gábor, ő elfogadná úgymond az átalános szavazatot: hogy ha biztosítékot bírhatna arról, hogy minden választó becsületes, értelmes és hazafi lesz. Mi sem akarunk egyebet az átalános sza-