Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-451
451 orseágos ülés márc ius 4. 1872. 103 maradna fön számunkra, hogy a nép erkölcsiségét a megvesztegetéssel szemben valamikép megóvni lehessen; akkor, mondom, rá fognék szavazni a titkos szavazásra; de kötelességemnek tartom előbb más utón próbálni meg ezen rosznak meggátlását. {Helyeslés bál felől.) Mielőtt azon egyes szónokoknak, kik javaslatommal foglalkoztak, beszédeire áttérnék, még csak egyet jegyzek meg. Az átalános szavazás és titkos szavazás alkalmából Szilágyi Dezső t. képviselő ur hosszasabban fejtegette, hogy mily veszedelmes lenne az az átalános szavazati jog; és fejtegette ezt azon szempontból is, hogy a nép alsóbb osztályai folytán minő nyomorult parlament jöhetne össze, f mely aztán mily bolondságokat csinálna. En t. képviselő urnák megengedem, hogy lehet Magyarországban még valaha parlament, — bár reménylem, hogy nem lesz - mely bolondságokat fog csinálni; de ettől nem azért félek, mert a népnek alsó osztályát látnám demoralizálva; hanem félek azért, mert a magukat jobbaknak, vagyonosabbaknak, műveltebbeknek tartók vannak demoralizálva. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Mert nézzük meg, uraim, az alsóbbrendű választók hol vannak demoralizálva? 1861-ben az egyedüli osztály, mely demoralizáltnak, megvesztegetne tőnek mutatta magát: igen kevés kivétellel a régi nemesi osztály volt, melyet évtizedeken keresztül saját jobbjai demoralizáltak. 1865ben, már oly helyeken, hol 1861-ben a műveltebbek, a vagyonosabbak megismertették a népet a megvesztegetés mételyével: már terjedt az; de oda nem ment, hol vagy nem volt párttusa, vagy ha volt párttusa, elég erkölcsi erő létezett a különböző pártokban, hogy ily gyalázatos eszközhöz ne nyúljanak. 1869-ben ismét többen voltak már a műveltebbek, a vagyonosabbak, — kikre pedig , mint Szilágyi Dezső ur mondja egyedül lehet az ország sorsát bizni, — a kik a pártszenvedély által vezettetve, ismét jónak látták a megvesztegetés mételyét szélesb körben terjeszteni. JSem a vagyonosabbakat féltem tehát én azon szegényebb osztálytól; de addig, mig szigorú törvények nem lesznek a megvesztegetés ellen : féltem azon ma még romlatlan osztály erkölcsiségét a vagyonosabbak, a műveltebbek és jobbaktól. (Élénk helyeslés bal felől.) Első, a ki javaslatommal tüzetesebben foglalkozott, Schwarcz Gyula képviselőtársam volt. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondta, hogy ellenzéki indítványnak két czélja lehet. Vagy az hogy gyakorlatilag ikivihető legyen és annak első feltétele az, hogy legyen meg reá legalább is az idő; vagy pedig az a czélja, hogy magot hintsen, hogy eszmét terjeszszen, és ő azt nyilvánította, hogy az első czélja az enyimnek nem lehet, mert az idő is hiányzik annak kivitelére; a második ismét nem lehet: mert nem lát benne eszmét, melyet egy párt zászlajára fölirni lehetne ; vagy mely megérdemlené azon időt, melyet védelmére némelyek e ház kebelében fordítottak. Az első felfogást a t. előadó ur is vitatta. Nem szükséges hosszabban fejtegetnem, megmondtam első beszédemben, helyreállítottam most, hogy én semmit nem kívánok egyebet, mint egy pár szakasznak az előterjesztett adatok alapján megváltoztatását, miután kénytelen vagyok már a gyökeres reformról ez alkalommal magam is lemondani. Mi a másodikat illeti, én tudom, hogy az ellenzéknek hivatása mindenütt a világon eszméket terjeszteni, magot vetni, és ezt teheti szónoklatokban, teheti más utón. De azt tartom,hogy ha egy eoncret esetben, egy concret törvénynyel szemben áll az ellenzék: akkor feladata nem az, hogy jelszót keressen, melyet kortes jelszó gyanánt zászlajára irjon, hanem, hogy a törvényt javítani igyekezzék. Egyébiránt határozottan tagadom, hogy az én határozati javaslatomban ne lenne oly eszme, mely megérdemlené az időt, mely vitatására f jrdittatik. Az eszme, mely benne van: az, hogy senkit azon nem privilégium, de átalános törvényalapján gyakorolt választói jogtól, melylyel bir, megfosztani nem szabad. Ha ez nem eszme Schwarz képviselő ur szerint, nem az eszmét, deőtet sajnálom. (Élénk tetszés bal felől.) Én azt tartom, hogy •— igaz — nem mozog ez eszme a fellegek közt; de ez eszme egy szabadfejlődésü állam lételének legelső életföltétele. (Helyeslés bal felől.) Azt mondja Schwarcz képviselő ur, hogy miért — ha már hát ezt kívántam — nem mondtam meg: minő censust akarok ? azért nem mondtam meg, tisztelt képviselő ur! mert nekem a logikáról más fogalmam van, mint a képviselő urnák. A tisztelt képviselő ur ugyanis logikusnak találta kimutatni, hogy indítványom érvényesítésére nincs idő; de ugyanakkor állítani méltóztatott, hogy van idő még sok más, pl. a honosítási törvény meghozatalára; pedig épen ily logikát követtem volna, ha midőn először vitattam, hogy a censust az adatok ismerete nélkül megállapítani helyesen nem lehet: akkor mégis, mielőtt megkísértettem volna ez adatokat megkapni, censust proponáltam volna. Hisz szemembe nevethetett volna a miniszter ur, mondván: „hogy ha már úgyis tetszett censust megállapítani, mire valók az adatok?" Egyébiránt midőn annyira nem értette a t. képviselő ur, hogy mit tehet az, hogy a census hatását ismerni kell, hogy hajlandó volt e
