Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-451
96 451. országos ülés márezius 4. 1872. És ennélfogva ezen törvényjavaslat ezélja nem az, hogy nemzetiségi vagy pártérdeknek szolgáljon; hanem, hogy átalában egyforma magyarázat adatván a törvénynek: annak ellentétes magyarázata megszűnjék; mert különben hogy, sem nemzetiségi kérdést ós nem nemzetiségi tekinteteket vettek figyelembe azok, kik ezen törvényjavaslatot előterjesztették : mutatja azon körülmény, hogy kiterjesztetett a választási jog azokra is, kik eddig Erdélyben ki voltak zárva a választási jogból, nevezetesen a lelkészekre és tanítókra. (Helyeslés jobb felől); ós hogy ezek száma nem csekély, méltóztassanak megnézni a hivatalos adatokat, s látni fogják, hogy az ily egyének sok ezerre mennek, és hogy mégis teljes megnyugvással adták meg ezen jogot ezen egyéneknek azok, kik ezen törvényjavaslatot előterjesztették; tették épen azért, mert nemzetiségi tekinteteket nem vettek figyelembe, s mert ezen kérdésben méltányosak voltak mindenki iránt. (Helyeslés jobb felől.) De különben, t. ház, egy, szerintem igen veszélyes felfogást hallottunk épen Móricz Pál képviselő úrtól, ki azt állította, hogy annyira bízik saját vagyoni és értelmi befolyásunkban, hogyő nemzetünk lételét nem látja koezkáztatva még akkor sem, ha bekövetkeznék azon eshetőség, hogy két szomszédunk ezen monarchiának romjai fölött Bécsben adnának kezet egymásnak. Megengedem, t. ház, hogy sikerül ez esetben is befolyásunkat érvényesíteni, s talán még nemzeti létünket is föntartani; de ezen eshetőségben állami létünket mindenesetre elvesztettük volna, s én azt tartom s hiszem, hogy a képviselő ur velem e tekintetben egy értelemben fog lenni,f-hogy ezen esshetőséget ne kívánjuk, sőt inkább tegyünk meg mindent ennek megakadályozására; tegyünk meg mindent arra nézve, hogy legyen elég erőnk, hogy ily eshetőségek bekövetkezése esetében azok ellenében magunkat megvédelmezni elég erősek legyünk. (Helyeslés jobb felöl.) Szilády Áron t. képviselő ur azt mondotta, hogy ezen törvényjavaslat főleg a városok, nevezetesen az iparososztály ellen van irányozva, ez pedig Magyarország lakosságának egyik legintelligensebb része. Megengedem, t. ház, hogy lesz sok város, melyben különbség fog ezen törvényjavaslat elfogadása és szentesítése által előidéztetni; de ezen különbség nem onnan ered, hogy ezen törvényjavaslat megváltoztatja az 1848-iki törvényt; hanem abból fog állani, hogy az 1848.: V. törvényczikk épen a városokban lett leginkább félremagyarázva s e tekintetben Ivánka Imre t. képviselő ur előhoz egy indokot, melyből az következik, hogy a városokban levén legtöbb intelligentia, Magyarország intelligentiájának legnagyobb része helyeselte a baloldal elveit és annak eljárását. Azt, hogy a városokban van az intelligentia leginkább képviselve, ugy hiszem, tagadni senkisem fogja; de hogy a választási törvénynek eddig gyakorlatban lévő alkalmazása által azon intelligentiának túlsúlya és befolyása biztosítva volna a városokban, azt azon magyarázatnál fogva, mely a választási törvénynek a városokban adatott, nem lehet mondani; valamint nem áll az, hogy a városok választói nagyobb intelligentiát képviselnek, mint a falusi váI lasztók. Azt is mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy az iparosok ellen van intézve ezen törvényjavaslat. De, t. ház, ha minden qnalifieátió megállapítására az adó vétetett alapul: akkor épen csak az iparosokra nézve tartotta volna meg e törvényjavaslat azon tág és mindenféleképen magyarázható qualificátiót, hogy az iparosok közöl I választóképes az, ki folyton egy legény nyel dolI gozik: nem lett volna méltányos, ha ugyan megI tartható lett volna; de miután az ipartörvény a legközelebbi napokban szentesittetett, méltóztassanak elhinni, hogy ez nemcsak tarthatatlan I volt; de még sokkal több visszaélésre adott volna ! alkalmat annak megítélése, hogy mely iparos | bir választói joggal. E tekintetben is tehát azon I eljárást kellett követni, mely minden egyéb quai lificatio megállapításánál követtetett; meg kellett t. i. állapítani az adóalapot, mely szerint az, ki bizonyos adómennyiséget fizet: választó. Könnyű volt ezen eljárást a falusi iparosokra 'nézve alkalmazni, mert az 1848: V. törvónyczikk összhangzásban van a jövedelmi adóról szóló erre vonatkozó intézkedésekkel. Ugyanis, valamint az 1848: V. törvónyczikk azt mondja, hogy választó az, ki állandóan egy legénynyel dolgozik; ! ugy a jövedelmi adóról szóló törvény meghatá' rozza, hogy azon iparos, ki egy legénynyel doli gozik, 6 frt adót fizet. E tekintetben igenköny! nyű volt meghatározni azon adó-minimumot, ; melynek fizetése a falusi iparost választóképessé I teszi. Itt tehát az 1848: V. törvónyczikk ide ; vonatkozó rendelkezését meg lehetett tartani. | Ugyanezen eljárást azonban nem lehetett városokban alkalmazni, mivel az ott lakó iparosokat a i jövedelmi adóról szóló törvény más alapon adóz! tatja meg: üzleti helyiségük és lakbérük szerint. | S e tekintetben a 10 frt 50 krnyi adó a vároí sokban, megfelel a 6 forint adónak faluhelyen ;• I mert azon iparosnak, ki faluhelyen annyit kej res, hogy azután 6 frt jövedelmi adót fizet : a ! városokban nagyobb jövedelme levén, természe| tes, hogy adója is nagyobb, ugy hogy ugyanI azon üzletet gyakorló mesterember vagy iparos, a ki a városokban 10 frt 50 krt fizet: az faluhelyen 6 frt adóval rovatik meg; különben is
