Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-436

84 •136. ersíügos ülés febrnár 15. 1872. sam mondott : mert Huszár nem azt mondta, hogy a bíráló bizottság helyesnek találta a jegy­zőkönyvet ; hanem azt mondotta, hogy az állandó igazoló bizottság találta helyesnek. És a tényállás csakugyan is az. hogy az állandó igazoló bizott­ság jelentette, hogy a jegyzőkönyv rendben lé­vén, Zsigó Endre képviselő ur ideiglenesen iga­zolandó ugyan; de miután ellene kérvény ada­tott be: annak megfontolása a biráló bizottság­hoz tartozik. Az tehát, hogy a jegyzőkönyv rend­ben van, constatáltatván az állandó igazoló bi­zottság által, és most jelentetvén a biráló bizott­ság által, hogy a kérvény visszavétetett: nincs egyéb hátra, mint a megválasztott képviselőt véglegesen igazoltnak jelenteni ki. r {Helyeslés.) Bethlen János gróf: Én ugy hiszem, hogy hiba történt az eljárásban; mert csakugyan az ötödik biráló bizottság kötelessége lett volna az ügyben ítéletet hozni, azaz: vagy azt mon­dani, hogy igazolva van, vagy azt, hogy nincs igazolva. (Felkiáltások: Nem áll!) Én azt hiszem, hogy áll; mert ha valami egy bíróság elé kerül, annak azt el kell dönteni; vagy ha — miként itt történt — a ke'rvény visszavonatott: kimon­dani azt, hogy a választás ellen kifogás nem lé­vén, az illető képviselő igazoltnak tekintendő. Ez azonbíin minden esetre írásban adandó be, azaz: oby formában, miként eddig történni szokott. Elnök: A kérdés tehát az, méltóztatik-e a ház Zsigó Endrét véglegesen igazolt képvise­lőnek kijelenteni? (Felkiáltások: Igasoltnak tekint­jük!) Ugy látszik, hogy a többség igazoltnak tekinti. Következik az országház helyiségének meg­vizsgálására kikiildendő bizottság megválasztása. Kérem a t. házat, méltóztassék a szavazó czé­dulákat beadni. A képviselő urak neveit Szeniczey jegyző nr fogja olvasni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a névsort és a képviselők beadják szavazó-czéduláiJeat.) (Szavazás után.) Elnök: A szavazatok össze fognak szá­míttatni és az eredmény a legközelebbi ülésben közzététetni. Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Öt pereznyi szünet után.) Elnök: Következik a jegybank ügyben kiküldött bizottság jelentése. Mihályi Péter jegyző (olvassa a je­lentést.) Jámbor Pál jegyző (olvassa Simonyi Ernő külön véleményét). Trefort Ágoston : Bármennyire akar­nánk tisztán gyakorlati emberek lenni s bármi csekély súlyt akarnánk fektetni pénzügyi kérdé­sekben a jogi s politikai elvekre vagy épen a theoriakra ; mégis el kellene ismernünk, hogy azon helyzet, melyben Magyarország az osztrák­nemzeti bank irányában áll: oly anomália, me­lyet védeni nem lehet, annál kevésbbé pedig fen­tartani. (Helyeslés.) Az osztrák nemzeti bank a legnagyobb s rendkívüli kiváltságokkal ellátott pénzintézet a magyar-osztrák monarchiában, a mely egyedül szabályozza a pénzpiaezot, s melyre a birodalmi tanács s az abban képviselt országok kormánya befolyást gyakorol, s melyre annak daczára, hogy kiváltságait tettleg Magyarországon is él­vezi, a magyar törvényhozásnak semmi befolyása nincsen, kormányunknak pedig csak indirecte némi csekély mértékben van befolyása. Ez oly anomália , mely dualisticus államszervezetünk mellett tarthatlan. (Helyeslés.) E helyzetnek meg kell változnia. É nézet — mellőzve forgalmunk s hitelünk szükségeit, me­lyeknek pedig természetesen nagy jelentőségök van : — szolgál nekem kiindulási pontul a bank­kérdés megítélésében, a mint az concret alakjá­ban, a bankügyi bizottság jelentésében, mely most napirendre van kitűzve, előttünk fekszik. E kérdés, mely praecisirozva akkép szól: le­het-e s kell-e már most, a jelen viszonyok közt,, önálló magyar jegybankot fölállítani? fölfogásom szerint 1-ör nem jogi kérdés átalában, mert két­séget sem szenved, hogy nekünk jogunk vaa akár egy kiváltságos bankot, akár a bankszabad­ság alapján több bankot fölállítani, s tudtomra legalább nincs törvény, mely bennünket ettől eltiltana; 2-szor nem közjogi kérdés, mert akár közös jegybankunk legyen, akár Bécsben s Pes­ten külön jegybankok létezzenek : ez azon viszonyt, melyben a birodalmi tanácsban képviselt orszá­gokhoz a pragmatica sanctio s az 1867"-ki tör­vények alapján állunk, semmikép sem alterál­hatja: — 3-szór, e kérdés concret alakjában nem is közgazdasági kérdés, — nem szólok itt a banükérdésről in abstracto, hanem csak a mi bankkérdésünkről;— annál kevésbbé az; mert vám­területünk közössége mellett oly közös jegybank, mely egészséges alapokra volna fektetve s jól igazgattatnék: a két törvényhozás s a két kor­mány ellenőrködése mellett hitelünk szükségei­nek ép ugy megfelelhetne, mint a külön jegy­bankok. E kérdés ma a czélszerüség s opportunitás kérdése, azaz: mi az, a mi a bankügyben a jelen viszonyok közt lehetséges, tanácsos és hasznos reánk nézve? Ily szempontból fogta föl e kérdést a bank­ügyi bizottság s e bizottság kebelében kihallga­tott szakférfiak, kettőnek vagy háromnak kivé­telével.

Next

/
Thumbnails
Contents