Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-433
64 488. orssagos ülés feli már 1. 1872. szein vele; ez, azt hiszem, elégséges bizonyíték arra, hogy caleulusát nem tartom helyesnek." Most előttünk van a budget követelménye. Ha l°/«-tet fizetnénk, 22 1 h millió valódi kölcsön után törlesztés fejében: ez tenne 225,750 frtot. Valósággal kívántatik pedig 398,434 frt, ehhez hozzá járal még, ennek beszerzési költsége — mert ezüstben kell fizetni ez összeget, 55,800 írt. De ettől eltekintek és csak a valódi összeget veszem, a mely kerek számban 398,000 frt. Ez nem egy %, nem is lVZ/o, nem 1 Vs°/o, ha nem ez l 4 /*%; tehát majdnem 2% kívántatik törlesztésre, még pedig nem nominális, hanem valódi pénz, mert ezüstben kell fizetni. Ha a t. miniszter ur föntartja akkori igéretét, hogy ő l°/o-kal eszközli a törlesztést: akkor mindjárt lehet törölni 172,684 frtot évenként a budgetben és minthogy 32 éven át ismétlődik a kiadás: ez tesz 5.525,888 forintnyi megtakarítás, azaz majdnem hat milliót. Tudom ugyan, hogy a mostani időben a 6 milliót nem nagy összegnek nézik; de midőn 22% milliónyi kölcsönről van szó: azt gondolom hogy 6 millió mégis csak valami. Indítványt nem teszek, hogy módosítsuk e tételt; mert biztos vagyok, hogy a t. miniszter ur sietni fog beváltani akkor adott ünn3pélyes szavát, és maga fogja kívánni e tétel törlését, vagy alábbszállitását. (Élénk helyeslés bal felől.) Csak a jelentés végszavára volna egy észrevételem. A t. pénzügyi bizottság azt teszi kilátásba, hogy az összeállítás] budget alakjára nézve javaslatot fog a ház elébe terjeszteni még ez ülésszak alatt. Méltányolni tudom ez ajánlatot; hiszen én voltam az, ki a budget tárgyalás kezdetén kimutattam, mennyire hiányos a budgetnek mostani felosztása és berendezése; hanem sokkal inkább szerettem volna — s nagyon sajnálom, hogy nem történt, ha a pénzügyi bizottság egy másik sokkal sürgősebb feladatát — emiitette volna fel, ha arra figyelmeztette volna a t. házat, hogy a budget nemcsak alakjára, hanem lényegére nézve is módosittassék végre valahára. Ha összehasonlítjuk a mostani budgetet azon budgettel, mely 5, 6 évvel ezelőtt szavaztatott meg: semmi más változást nem látunk benne, minthogy nagyobb a jövedelem, nagyobb a kiadás; de a jövedelem forrásaira, az adó nemekre és az adórepartitiójára nézve semmi változás nem történt. Van szerencsénk e házban még most is látni azon férfiút, ki 1867: előtt egyike volt azoknak, kik röpiratokban, lapokban és könyvekben legerősebben megtámadták az ugy nevezett Bachadórendszert és legerélyesebben sürgették annak eltörlését. Ezen erélyes föllépésének köszöni népszerűségének igen nagy részét; köszöni főkép azt, hogy a pénztárczával bízatott megs az újra helyreállított alkotmányos korszakban, három éven át vezette a pénzügyi tárczát; most a kormány vezetése bízatott kezére; de azon ígéretek egyike sem teljesült. Utódja elődének példáját nagyon hiven követte, ő szintén semmit sem tett. Ott van pl. a most megszavazandó budgetben, a mi akkor igen erélyesen támadtatott meg, — ott van a sójövedék, mely a természet által bőkezüleg pazarolt ajándékot a szegény néptől elveszi és drága áron adja vissza neki egyik legszükségesebb életszerét. Ott van a dohány-monopólium, mely szintén megtámadtatott, s mely az országnak egyik legtermészetesebb s legéletrevalóbb iparágát bénítja; ott van még a kis lotteria, mely a szegény özvegy filléreit csábítja ki zsebéből és mind erkölcsileg, mind nemzetgazdaságilag nagyon károsan hat a szegényebb osztályokra. Egy szóval: 1. második országgyűlés utolsó költségvetése egészen hasonmása a Bach-rendszer alatt készített budgetnek lényegében: csakhogy a kiadás sokkal nagyobb és az adósság is sokkal nagyobb. De ha semmit sem végeztünk e tekintetben: tettük-e legalább az előkészítő lépéseket, hogy a jövő országgyűlés tehessen végre valahára valamit, hogy ő legalább életbe léptethesse a legszükségesebb reformokat? Még e tekintetben semmi sem történt. Midőn mi ezen oldalon gyakran sürgettük az adóreformot, mindig az volt a felelet a túlsó oldalról: Nem lehet a földadóhoz nyúlni, mig a földadó ki nem javittatik, át nem dolgoztatik; s mikor a földadóreformot kívántuk, az volt a felelet : Nem lehet az adókhoz nyúlni, mig a cataster ki nem igazittatik; midőn a cataster kiigazítását kívántuk: a miniszter ur szives volt másfél évvel ezelőtt törvényjavaslatot benyújtani; de még egyszer sem hallottuk, hogy sürgette volna törvényjavaslatánakfelvételét, hogy valóban világos volna a szándéka, hogy ha mi már keresztül nem vihetjük a reformot, legalább készítsük el az utat arra, hogy a jövő országgyűlés megtehesse. így minden a réginél maradt : adórendszerünk, a jövedelmi források, az adó repartitiója, ugy maradt ezen második országgyűlés végén, mint volt az előtt. Én a tényeket kívántam constatálni, ítélni fog az ország a legközelebbi alkalommal. (Helyeslés bal felől.) Széll Kálmán előadó: T. ház! Mikor Horn Ede képviselő ur imént elmondott beszédét azzal kezdette, hogy nem kivan egyébről szólani, mint arról, a mi sajátlag a mai tárgyalás érdemét képezi: azt vártam és megörültem annak, hogy ezúttal egy tisztán a helyzetből folyó és a mai tárgyalás álláspontján álló előadást fogok hallani ; de, megvallom, épen nem
