Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-430

50 430. országos ülés jannár 27. 1872. fél, melyben szintén ezeket elősoroltam és én t. ház, egy elégtétellel tartozom Ráday grófnak és az igen t. belügyminiszter urnák, azon elégtétellel, miszerint elismerem, hogy azon bajok, melyeket itt felemiitettem, idővel megszüntettek, sőt azon személy is, ki ellen én leginkább kikeltem: eltávolíttatott, befolyása ós tevékenysége beszüntettetett. Ennélfogva t. képviselőház! gondolom, hogy én, illetőleg föllépésem, igazolva van. Nem is hallottam ujabb időben semmi panaszt az alföldről visszaélésekmiatt; hogy pedig visszaélések történtek, nagy visszaélések: szolgálhatnék akárhány adattal. Hisz elég, ha azt mondom, hogy becsületes magyar ember, az ó-teleki biró 22 hónapig tartatott bezárva; és mikor kibocsátották, még azt sem mondották neki, hogy miért volt bezárva; és ez magyar emberrel történt. Egy tekintélyes szerb 11 hónapig volt bezárva: akkor elbocsátották és azt mondták neki, fcogy nincs az úrral több dolgunk. Es ily esetet akármennyit lehetne felhozni. Az mondatik, hogy ezzel csak kötelességót teljesiti a kir. biztos. Igen! teljesiti, de ez oly drasticus eljárás és oly drasticus intézkedés, hogy mindig anomália; mert tény az, hogy 100 befogottak közöl 60 kibocsáttatik, miután több hóig bezárva tartatott és nem mondom, hogy süttetett, de kínoztatott, a mint később kitűnt. En azt mondom, hogy jogállamban, — és ezt tán t. barátom sem fogja tagadni, — az a szabály, hogy inkább 99 bűnös szabadon menjen ki, mintsem egy ártatlan szenvedjen. (Felkiáltások: A Bibliában van az!) Könnyű beszélni, mikor másról van szó; de jót állok róla, hogy ha önök közül valamelyik csak 10 napig tartatnék bezárva: aligha elégednék meg ezzel. (Derültség.) Én nem vagyok, mint mindjárt a kezdetén mondtam, — a kir. biztos ellen; nem is tagadom meg a szükséges költséget, hanem azt mondom és azt vitatom, hogy igenis, kihágások és viszaélések történtek és azok történni fognak addig : míg ezen discretionalis hatalom fennáll; ugyanazért legnagyobb kötelessége a t. képviselőháznak beszüntetni ezen rendkívüli intézkedést minél hamarább. r En nem merem azt állítani, hogy azt már most, rögtőn lehetne beszüntetni ; meg is mondom miért. Igaz, mikor a kir. biztosság felállíttatott ; akkor az mondatott, hogy a fennálló ideiglenes, nem szervezett hatóságok ugy a közigatási, mint a birói hatóságok elégtelenek. Ennek volt értelme akkor; de midőn most ismét az állitanók : akkor azt bizonyítanék, azt vallanók be a világ előtt, hogy minálunk nem is lehet szervezett rendes hatóság, mely megakadályozza a rablásokat. En azt hiszem, ezt nem fogja vitatni sem a miniszter ur, sem senki a t. házban. Igaz, hogy az uj bíróságok csak most lépnek életbe, szintúgy a törvényhatóságok is. Addig tehát, mig ezek müködésöket megkezdik egész erólylyel: addig én is megengedem, — ha az igen t. miniszter ur ugy tudja, hogy szükséges — hogy fenállhasson a kir. biztosság; hanem arra hívom fel a t. ház figyelmét, hogy minél előbb szüntesse meg ezt, mert hiába, akár mint mondjuk, hogy alkotmányosak vagyunk : addig, mig az ily intézkedés fennáll, addig nem vagyunk alkotmányosak; mert ott az alkotmány, a törvény, felfüggesztetik. S végre psychologiai szempontból sem helyes, hogy e népet oly drasticus eljáráshoz szoktassuk, mert utoljára nem is birunk majd máskép kormányozni, és meglehet, hogy maholnap ellenünk fordittatik az. (Egy hang jobbról: Ne féljen !) De igenis, félek, mert én nem vagyok a hatalom birtokában. Bach is azt gondolta, hogy örökké fog uralkodni és Sehmerling akárhányszor kinyilatkoztatta, hogy oly biztos, mint csak valami a világon; én meg azt mondom, hogy semmi emberi hatalom nem biztos. Épen azért én. ki nem tartozom azokhoz, kik a hatalom birtokában vannak: igen is félek s nevezetesen attól tartok, hogy, ha az alkotmányos elvek figyelmen kívül hagyatnak, maholnap rósz gyümölcsöt fog teremni, t. i. azt, hogy senki sem fog hinni az alI kotmányosságban. Ugyanazért a mostani körülmények közt megszavazom ugyan e költséget; de kérem a t. házat, hogy szüntesse meg ezen anomáliát minélelőbb. Tóth Vilmos belügy miniszter : Midőn múlt év május havában a szegedi királyi biztosság föntartáwára szükséges póthitelt kértem a t. háztól, elmondottam azon okokat, melyeke biztosság kiküldését szükségessé tették, valamint kijelöltem azon hatáskört is, mely részére kiszabatott, Ennek alapján a t. ház meg is szavazta a 140,000 frtnyi póthitelt, mely kilencz hó• napra kéretett. Emlékeztetem a t. házat, hogy akkor azon határozott reménynek adtam kifejezést, miszerint ezen 9 hónap eltelte után nem lesz szükség a királyi biztosság további föni tartására, s hogy kijelentettem, miként utasiI tani fogom a királyi biztost működésének lehető I siettetésére. Ezt meg is tettem. Rendeletemnek, j melyet azonnal, mihelyt múlt év május havában a költség megszavaztatott, hozzá intéztem, illető része igy szól: „Ebből kifolyólag fölhívom Méltóságodat, hogy királyi biztosi működését kettőztetett szorgalommal és erólylyel folytassa, hogy a megszavazott 140,000 írttal ezen működés még ez év-