Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-430
430. országos ülés jiiiinár 27. 1872. 49 merem magam is, hogy az alvidéken régibb időben igen sok rablások, esinyek, visszaélések követtettek el, melyek a bünfenyités tárgyai; de most midőn a rendes kerékvágásban látjuk haladni a dolgot, midőn a királyi törvényszékek ki vannak nevezve; midőn a megyék alkotmányos formában rendezve vannak; midőn a minisztérium tökéletesen és teljesen szabadon rendelkezik azon közegekkel, melyekkel akar és szükségesnek látja: a királyi biztosság föntartása és fönállása nines senimiképen indokolva Mindezek daczára mondattak dieséretek a királyi biztosságra; magam is annyit mondhatok, hogy a mi a munkás kezeket illeti, ez nem hiányzott a királyi biztosságnál, különösen a fürkészés tekintetében, egyes rablási eseteket kikeresni és földeríteni valóban ügyes kezekkel birt. De határozottan kimondhatom, hogy talán kínzó eszközökkel, tortúrákkal vallattattak volna arablók, a mint az itt tavaly felhozatott: erről nincs tudomásom; de magam is láttam azon bort, pálinkát és paprikás szalonnát, melylyel a vádlottakból az egyes vallomások kivétettek. A menynyiben ez torturának nevezhető: ilyen torturáról van tudomásom. {Derültség.) De van, t. ház, egy fontosb észrevételem is ezúttal: s ez az, hogy ha azjigazságügyminiszter belátta szükségességét a belügyminiszterrel egyetemben a királyi biztosságot továbbra is föntartani: bátor vagyok azt kérdezni tőlük; midőn 4 éven keresztül dolgozik egy vizsgáló bíróság, a vizsgálatot elkészítette és átadja az illető bíróságnak, ez dolgozik 2 1 /* éven keresztül és ez a bíróság befejezett 270 ügyet, valami 400 ügy pedig becsomagolva ítélet alá bocsátandó: hogyan lehet mégis az igazságügyér a belügyérrel egyetemben annyira rövidlátó , — (jobb/elől ellenmondás !) igenis rövidlátó ; mert ennek nem akarok határozottabb nevet adni, hogy, midőn ennyi munka, ennyi költsége fekszik az országnak e munkában : akkor a delegált bíróság tagjait, kik ez ügyet tanulmányozták, és ismerik az egyes tetteseket és tanukat, mind mellőzi és ujakat tesz oda, csak azért, mert azon szegény birák épen esetleg nem osztják a magas kormány nézetét, és nem tartoznak azon uralkodó párthoz, mely az élet és halál ura. Ezért mellőzték őket és egészen idegen emberekre bízták a pereket, kik kénytelenek lesznek azokat A-tól — Z-ig újra tanulmányozni, minden bírói cselekvényt, bűnvádi keresetet, a vizsgálatot, a tanuk és rablók kihallgatását újra eszközölni. Ezen eljárás tapintatosnak nem nevezhető. Méltóztassék Zeyk államtitkár ur megengedni nekem, hogy oly nevet adtam a dolognak, és nem erélyesebben nyilatkoztam. BÍFV. H. SAMÓ 18f-| XXI. Zeyk Károly: Nem is figyeltem a képviselő ur beszédére. Majoros István: Szükségesnek tartottam ezen indokokat előre bocsátani ós ezek után kijelenteni, hogy ily administrationalis eljárás mellett a királyi biztosságra egy krajczárt sem szavazok meg. Kállay Ödön: T. ház! Én sem vagyok barátja a királyi biztosságnak; de a ki ismeri a jelenlegi helyzetet az alföldön, és összehasonlítja azt a múlt helyzettel: annak azt kell mondani, hogy Eáday kiküldött biztos ur nagy érdemeket szerzett magának. Mielőtt a biztosság az alföldön fönállott, naponként történtek rablások, sőt mondhatom, hogy világos nappal jöttek be a gonosztevők a gazdaságba, és búzát és más élelmi szereket szemtelenül raboltak. (Igaz!) Nem tartathatott egy vásár sem az alföldön anélkül, hogy az utazók ki ne raboltattak volna. (Ugy van!) Ma pedig mindezekről semmitsem hallunk. Én tehát, t. ház, lelkemből azt mondom, hogy a királyi-biztosságot mindaddig, mig tárgyait be nem fejezi, fön kell tartani. (Élénk helyeslésjobb felől.) Ha a biztosság tortúrákat alkalmaz: ez nagyon embertelen dolog lenne, és reménylem, hogy ezen felszólalások következtében, melyek a t. képviselők által mondattak, — nevezetesen Miletics, Huszár t. barátom által: — remélem, hogy a belügyminiszter figyelmét erre fordítani fogja; mert nem szükséges a parliamentben mindjárt köriratokkal előállani. Ha több képviselő felhoz valamely visszaélést, azt hiszem, hogy kötelessége a belügyminiszter urnák figyelmet fordítani ezen ügyre. A mit azonban Majoros barátom állított: abban neki igazságot adok; inert valóban nagyon kár volt a delegált bíróságot megváltoztatni, mert azok, kik addig az ügygyei foglalkoztak: nagyon tapasztalt férfiak voltak, és igaza volt t. barátomnak abban, hogy az újonnan kinevezett birák nem fognak kötelessógöknek ugy megfelelni, mint a régiek. Különben a pénzügyi bizottság jelentését pártolom. (Helyeslés.) Babes Vincze: Nem szeretem, ha szavaim vagy föllépésem félremagyaráztatnak. Méltóztatnak igenjói emlékezni, hogy ón midőn ezen ügyben tavaly először fölszólaltam, egyátalában nem tagadtam a kir. biztosság szükségét. Én csak azt vitattam, hogy az anomália egy alkotmányos országban, és azt mondottam, hogy fölötte nagy szükség nélkül ne tartassák fön egy intézmény azért: mert elfajul és visszaélésekre ad okot. Ezt mondtam én akkor, és elősoroltam több visszaéléseket és egy interpellatiovai léptem
