Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-429

429. országos ülés január 2.">. !$72. h9 más ágában valami eelebritásnak, hogy elvállalhassa azon gyűjteményekért is az egész felelősséget itt előttünk tudatlanok előtt, a melyekkel szemközt ő maga is minden inkább, mint specialista. És mi lenne mindezekből azután a tanulság? az lesz, nézetem szerint, hogy vannak itt közintézeteink, melyeknek állapota állítólag a tudomány egy vagy más szakembereinek kijelentése szerint nem kielégítő; vannak itt közintézeteink, melyekre nézve kellene tán tiz-husz specialista, melyekre nézve tehát egyetlenegy specialista felelőséget nem vállaihat, mint teszi ezt a múzeum jelen igazgatója; tehát mi következik ebből? az: hogy küldessék vagy eszközöltessék kellő alakban kiküldetése szakférfiakból álló enquetenek, mely enquéte minden ágában alaposan, részrehajlatlanul tanulmányozza a közintézetek állapotát, hogy azután az illető helyről megtegyék az illető jelentést, hogy a közvélemény a tudományos szakférfiak véleményéből meggyőződjók arról, hogy rendén van minden; és ha nincs: mi történjék akkor? ezen szakférfiakat, kiket tisztelni fogunk ; mert részemről csak olyan szakférfiak kiküldetését óhajtom, kik nekünk tudatlanoknak el fogják mondani, hogy áll a dolog, mit akarnak, s ennélfogva szavazzon-e az országgyűlés bizonyos összeget arra, igen vagy nem? Természetes, hogy ily határozati javaslat, még magának a törvényhozó testületnek direct belenyalábolását ez admistrativ kérdésekbe involválja : ugy tűnik fel, mint némi bizalmatlanság nem annyira Pulszkjr képviselőtársam, mint a múzeum azon természetes chefje, a közoktatási miniszter irányában. Kern csoda hát, hogy sem a miniszter, sem pártja, miután utóbbi őt nagyobb kérdésekben solidaritásánál fogva támogatja : nem vesz örömmel ily javaslatot.^az természetes. Íme ?tt a politikai felelősség kényes kérdése ; itt áll előttünk a nagy probléma, a parlamentalis kormányrendszernek ezen nagy végzetes problémája, melyet, hogy nem tudtak még mindeddig megoldani : megadták az árát elméletben és közéletben egyirant s nem egyszer szenvedtek alatta magok a népek alkotmányos vajúdásaikban. itt arról van szó csak, hogy történjék-e valami, mely felvilágosítsa a helyzetet, hogy necsak egyetlenegy ember szavára, állítására, ki érdekelt fél e dologban (a szó nemesebb értelmében, mert más oldaláról nem érintem,) mondom tehát — egyetlenegy embernek alifására mi, mint a népfelség képviselői, mi mindent jóváhagyjunk. Nem állhat ez a miniszter urnák sem szándékában, s miután csatlakozom bizonyos alakban ezen határozati javaslathoz: ne vegye bizalmatlanságnak, ha azt akarjuk, hogy történjék valami ez ügyben. Tudom, hogy ő maga azért nem nyúlt még eddig e kérdéshez, mert ő neki annyi dolga volt a házban és a házon kivül is, hogy nem ért még rá ez ügygyei közelebbről foglalkozni, ha talán jutott volna is eszébe egykor-máskor. Ez nem bizalmatlansági szavazat ; hauem végre kell valaminek történni, és én megvallom azt óhajtanám, hogy a képviselőház felhívja a minisztert, miszerint küldjön ki szakférfiakból álló enquétet összes közintézeteink állapotának tanulmányozására; ezek azután tennének jelentést hozzá, ós ő e jelentéseket áttenné a házhoz, oly eljárás, mely már magában hordja saját correctivumát, mertezen jelentések közzététetnének a sajtó terén, a mi eszmecserét, kölcsönös fölvilágositásokat idézne elő ; továbbá kívánatos lenne, hogy a miniszter felszólítana, de nehogy „sok költségbe kerüljön" — legalább egy egy külföldi tudóst, különösen a természettudományi gyűjtemények egyes ágaira nézve. Azután ha megvitattatnék a sajtóterén kellő alapossággal közintézeteink állapota; fel lennének tárva a hiányok és a miniszter tudomásul venné azokat: akkor megbeszélhetné a miniszter e dolgot pártjával, hozzá szólna az ellenzék, szóval akkor már nem árthatna, ha a szakértők véleménye enynyire előkészítve levén, az országgyűlés is hozzászólhatna, hogy mit kell és mit nem kell tennie. Különösen ez alkalommal mellesleg kifejezem azon óhajomat, hogy Magyarországnak csakugyan szüksége van egy jólrendezett állami könyvtárra. Látjuk a német államokban, külön I van a múzeum, a természettani cabinet, a ; képtár és külön van a könyvtár is. (Széll Kálmán közbeszól: Nekünk is less or&zá; gos könyvtárunk. Nagyon • sajnálom, amit itt meg tetszik | említeni, az országos könyvtár, tulajdonkép csak a törvényhozó testületnek és a kormánynak akar lenni segéd házi könyvtára. így értettem ezt én, és az más, mint Münchenben, Braunschveigban és Belgiumban és minden európai fővárosban van egy diszes nemzeti középület az állami könyvtár részére; ellenben ez az országos könyvtár csak az országháznak és a kormánynak leendvén könyvtára; szükség van, hogy létre jöjjön ez is, az is, annyival inkább, mert szomorú, hogy ami könyvtárunk i van, az el van temetve a múzeumban. Maga I Pulszky Ferencz t. képviselőtársam sem dicsérte j ezt, és nem is lehet dicssérni ezt; legkevésbbé lei het pedig dicsérni azon körülményt, hogy ha uj í könyveket akar az ember olvasni; hozzájok nem 1 jut és csak vén salabaktereket lehet ott kapni,