Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-429

3S 429. országos ülés január 35. 1871. részt fognék benne veuni, mert oly dolgokról fognék hallani, melyekről eddig nem sokat tudtam ; de azt hiszem hogy iskolának országos enquéte-et kiküldeni nem szükséges és azt hiszem, hogy azon czélra, melyre hivatva van az országgyűlés, arra elégségesen iskolázva vagyunk; a mi azon túl esik, igen szép ha vau tudományunk, ha­nem ez — gondolom — nem lényeges. Miután tehát, azt hiszem, hogy ezen kér­dés tisztán administrativ kérdés, miután azt hi­szem, hogy az továbbra terjed, semhogy ezt könnyen el lehetne végezni, miután azt hiszem, hogy az országgyűlés erre speeialiter nem illeté­kes ; véleményem az, hogy ezen határozati ja­vaslat el nem fogadható. (Helyeslés jobbfelM.) Schwarcz Gyula: T. képviselőház! Meg­vallom őszintén, már előre nagyon valószínűnek tartottam azon beszédet, melyet t. képviselőtár­samtól most hallottam; hanem ez nem ok arra, hogy kifejezzem irányában köszönetemet; mert habár nem is osztozom mindenben t. képviselőtár­sam, Szathmáry Károly nézeteiben, nem helyeslem különösen határozati javaslatának szerkezetét : azért mégis bizonyos, hogy itt nagy érdekek vannak, melyeket a képviselőháznak jogában áll kielégíteni és vannak szükségletek, melyeket a képviselőháznak tisztében áll fedezni; és ezen érdek kielégítését és ezen szükséglet fedezését azon indokolás, melyet t. képviselőtársam, Pulszky Ferencz előadott: bizonyára nem fogja eszközöl­ni, sőt még csak kilátásba sem fogja helyezni. És pedig miért? azért, mert hogyha abból, mi­szerint ezen egész ügy, melynek tolmácsolására vállalkozott Szathmáry Károly administrativ ügy : Pulszky Ferencz ezáltal el lenne >vonva a ház controlja alól. Hisz, ha ez igy állana: akkor eb­ből az következnék, hogy ez oly ügy, mely felül áll minden nyilvános közfelelősségen : ezt pedig e teremben senki sem fogja állitani, legkevésbbé illenék állitani azoknak, kik a tudománynak ha­zánkban előkelő napszámosai. rDe hogyan gyakoroljuk ezen felelősséget, az a kérdés. Természetes, midőn t. képviselőtár­sam, Szathmáry Károly azt indítványozta, hogy ezen ház küldjön ki egy országos bizottságot, mely azután különösen országos könyvtáraink és gyüjtményeink összefüggéstelen, szervtelen ál­lapotát, ezélszerütlen elhelyezését tanulmányozná: akkor e részben nyomatékos indokok állnak Pulsz­ky képviselő ur rendelkezésére, nyomatékos indo­kok annyiból, hogy itt a képviselőházban speci­alisták minden gyűjteményünk számára nincsenek. De én nem tudom: vajon Szathmáry kép­viselőtársam egyenesen azt akarj a-e, hogy tisz­tán képviselőkből küldessék ki a bizottság? Ez nincs a határozati javaslatban ÍPulssky Ferencz hősbe szól: Saját kebeléből.) Saját kebeléből; ez nem zárja ki még annak lehetőségét, hogy nem kívánja azt, hogy ezen bizottság vegyen maga mellé egy enquéte-t. Én részemről azon nézetben, hogy a ház ilyesmire illetékes, semmi eset­ben nem osztozom; mert már más alkalommal ki­jelentettem, a mit mások is nyugati Európában hirdetnek, hogy ép ily kérdéseknél dűl el a theoriában sorsa, értéke a parlamentalis kor­mány rendszern ek. Emiatt nincsenek megelégedve a tudo­mány emberei a parlamenttel; látjuk ezt azon esetből, melyre Pulszky Ferencz képviselő ur is bizonyára fog emlékezni, midőn a nagy Richárd Owen fölszólalására aparliament elé ke­rült azon kérdés: vajon épittessék-e, vagy ne egy ezethalváz számára egy kis toronyka a Bri tish múzeumban ? miután az egész világ szakér­tőleg hirdette, hogy nagy szüksége van a compa­rativ anatómiának arra, hogy gyakorlati tanul­mányozhatás végett egy egész czetváz egy meg­közelíthető helyen legyen kitéve. Emlékezhetik Pulszky képviselőtársam, hogy mennyire blamirozta magát az angol par­lament, londoni, párisi tudósok ítélete szerint e kérdésben: —az angolparliament, mely pedig oly tekintélyben áll, oly dicső névvel bir a po­litikában. De már tán ebből is kikerülhet, hogy ezen ügy, melynek védelmére felszólalt t. barátom Szathmáry Károly, — nálunk is alig lenne el­dönthető országgyülésileg. Miről van itt szó ? szó van arról, hogy or­szágos gyűjteményünk állapota olyan-e, mely megfelel a közkivánalomnak, azon közkivánalom­nak t. i. mely nem egyes választó-kortesnek nógrádi, vagy nem nógrádi kortesnek, hanem a nemzet legmagasabb szakértelmi intelligentia­jának a közkivánalma ? — s hogy constatálva van-e az által, hogy a magyar nemzet legmaga­sabb intelligentiája közkivánalmának megfe­lel-e ténylegesen ezen intézetek állapota ? avagy földerittetik-e az által, ha nem mondom a vád­lott, de mégis kérdőre vont múzeumi igazgató, saját maga mondja el magáról azt előttünk, ki­ket tudatlanoknak hirdetett, hogy minden jól van, minden rendben van, nem kell semmit ten­nünk? Meglehet, hogy ő az ő szakmájában oly nevezetes érdemeket szerzett, hogy megérdemli, hogy épen azért küldessék ki egy szakférfiak­ból álló enquéte, hogy constatálják ezen érde­meit; meglehet, ha vannak hiányok, ezen enquéte azokat is ki fogja deríteni, miután ő sem min­denben specialista. Ismerjük őt, mint különösen a műtörténelemnek egyik igen érdemes munká­sát; tudjuk azt is, hogy angolul is szokott irni régészeti dolgokról; de még sem tarthatja ma­gát az ornithologiában s a természettudomány

Next

/
Thumbnails
Contents