Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-429

3S 429. országos ülés január 35. 1871. részt fognék benne veuni, mert oly dolgokról fognék hallani, melyekről eddig nem sokat tudtam ; de azt hiszem hogy iskolának országos enquéte-et kiküldeni nem szükséges és azt hiszem, hogy azon czélra, melyre hivatva van az országgyűlés, arra elégségesen iskolázva vagyunk; a mi azon túl esik, igen szép ha vau tudományunk, hanem ez — gondolom — nem lényeges. Miután tehát, azt hiszem, hogy ezen kérdés tisztán administrativ kérdés, miután azt hiszem, hogy az továbbra terjed, semhogy ezt könnyen el lehetne végezni, miután azt hiszem, hogy az országgyűlés erre speeialiter nem illetékes ; véleményem az, hogy ezen határozati javaslat el nem fogadható. (Helyeslés jobbfelM.) Schwarcz Gyula: T. képviselőház! Megvallom őszintén, már előre nagyon valószínűnek tartottam azon beszédet, melyet t. képviselőtársamtól most hallottam; hanem ez nem ok arra, hogy kifejezzem irányában köszönetemet; mert habár nem is osztozom mindenben t. képviselőtársam, Szathmáry Károly nézeteiben, nem helyeslem különösen határozati javaslatának szerkezetét : azért mégis bizonyos, hogy itt nagy érdekek vannak, melyeket a képviselőháznak jogában áll kielégíteni és vannak szükségletek, melyeket a képviselőháznak tisztében áll fedezni; és ezen érdek kielégítését és ezen szükséglet fedezését azon indokolás, melyet t. képviselőtársam, Pulszky Ferencz előadott: bizonyára nem fogja eszközölni, sőt még csak kilátásba sem fogja helyezni. És pedig miért? azért, mert hogyha abból, miszerint ezen egész ügy, melynek tolmácsolására vállalkozott Szathmáry Károly administrativ ügy : Pulszky Ferencz ezáltal el lenne >vonva a ház controlja alól. Hisz, ha ez igy állana: akkor ebből az következnék, hogy ez oly ügy, mely felül áll minden nyilvános közfelelősségen : ezt pedig e teremben senki sem fogja állitani, legkevésbbé illenék állitani azoknak, kik a tudománynak hazánkban előkelő napszámosai. rDe hogyan gyakoroljuk ezen felelősséget, az a kérdés. Természetes, midőn t. képviselőtársam, Szathmáry Károly azt indítványozta, hogy ezen ház küldjön ki egy országos bizottságot, mely azután különösen országos könyvtáraink és gyüjtményeink összefüggéstelen, szervtelen állapotát, ezélszerütlen elhelyezését tanulmányozná: akkor e részben nyomatékos indokok állnak Pulszky képviselő ur rendelkezésére, nyomatékos indokok annyiból, hogy itt a képviselőházban specialisták minden gyűjteményünk számára nincsenek. De én nem tudom: vajon Szathmáry képviselőtársam egyenesen azt akarj a-e, hogy tisztán képviselőkből küldessék ki a bizottság? Ez nincs a határozati javaslatban ÍPulssky Ferencz hősbe szól: Saját kebeléből.) Saját kebeléből; ez nem zárja ki még annak lehetőségét, hogy nem kívánja azt, hogy ezen bizottság vegyen maga mellé egy enquéte-t. Én részemről azon nézetben, hogy a ház ilyesmire illetékes, semmi esetben nem osztozom; mert már más alkalommal kijelentettem, a mit mások is nyugati Európában hirdetnek, hogy ép ily kérdéseknél dűl el a theoriában sorsa, értéke a parlamentalis kormány rendszern ek. Emiatt nincsenek megelégedve a tudomány emberei a parlamenttel; látjuk ezt azon esetből, melyre Pulszky Ferencz képviselő ur is bizonyára fog emlékezni, midőn a nagy Richárd Owen fölszólalására aparliament elé került azon kérdés: vajon épittessék-e, vagy ne egy ezethalváz számára egy kis toronyka a Bri tish múzeumban ? miután az egész világ szakértőleg hirdette, hogy nagy szüksége van a comparativ anatómiának arra, hogy gyakorlati tanulmányozhatás végett egy egész czetváz egy megközelíthető helyen legyen kitéve. Emlékezhetik Pulszky képviselőtársam, hogy mennyire blamirozta magát az angol parlament, londoni, párisi tudósok ítélete szerint e kérdésben: —az angolparliament, mely pedig oly tekintélyben áll, oly dicső névvel bir a politikában. De már tán ebből is kikerülhet, hogy ezen ügy, melynek védelmére felszólalt t. barátom Szathmáry Károly, — nálunk is alig lenne eldönthető országgyülésileg. Miről van itt szó ? szó van arról, hogy országos gyűjteményünk állapota olyan-e, mely megfelel a közkivánalomnak, azon közkivánalomnak t. i. mely nem egyes választó-kortesnek nógrádi, vagy nem nógrádi kortesnek, hanem a nemzet legmagasabb szakértelmi intelligentiajának a közkivánalma ? — s hogy constatálva van-e az által, hogy a magyar nemzet legmagasabb intelligentiája közkivánalmának megfelel-e ténylegesen ezen intézetek állapota ? avagy földerittetik-e az által, ha nem mondom a vádlott, de mégis kérdőre vont múzeumi igazgató, saját maga mondja el magáról azt előttünk, kiket tudatlanoknak hirdetett, hogy minden jól van, minden rendben van, nem kell semmit tennünk? Meglehet, hogy ő az ő szakmájában oly nevezetes érdemeket szerzett, hogy megérdemli, hogy épen azért küldessék ki egy szakférfiakból álló enquéte, hogy constatálják ezen érdemeit; meglehet, ha vannak hiányok, ezen enquéte azokat is ki fogja deríteni, miután ő sem mindenben specialista. Ismerjük őt, mint különösen a műtörténelemnek egyik igen érdemes munkását; tudjuk azt is, hogy angolul is szokott irni régészeti dolgokról; de még sem tarthatja magát az ornithologiában s a természettudomány