Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-429

42fi. országos ölés január 25. 1872 37 előadta : azt hiszem, hogy nem mutatna a közönség ily roppaut érdekeltséget. Ez tehát ast mutatja, hogy meg tudja beesülni gyűjteményeink kincseit. Nem akarok egyébre kiterjeszkedni; de amint mondám, a régiség egy része tökéletesen rendben van, a föliratok elkészültek ós most készül tudományos leírása, mely ki fog adatni, mert kívánom, hogy e kincs közhasznúvá legyen. Mondom, hogy a régi érmek cathalogisatiojában a magyaroknak végéhez közeledünk, most hozzáfogunk a középkori régiségekhez. A rómaiaknak egy része el van végezve, hátra vannak még a byzantinusok. Szilády Áron képviselőtársunk pedig most nézi át és cathalogisalja a mohamedán érmeket. Mindenütt a "legnagyobb szívességre, a legnagyobb előzékenységre találunk, mindenki szívesen közreműködik arra, hogy a múzeum rendbe jőjön; ugy, a mint kívánjuk, hogy legyen. Könnyű volt a régi időben rendet tartani, mikor egy éven át ajándékok által nem szaporittatott, mikor egypár száz frtnyi dotátioja volt az osztályoknak, mikor évenként hozzá lehetet írni a meglevőhez 20-25 tárgyat, melyekkel szaporodtak. Ma százanként jönnek a tárgyak, és most sok bajjal jár, hogy közbe tudjunk egy tárgyat szúrni és elrendezni. E pillanatban p. o. a fegyvertár van rendezés alatt, mert csak ez évben kaptam meg a bútorokat, melyek az elrendezésre szükségesek voltak. Természetes, hogy mikor a régi tárgyakat uj bútorokba helyezzük el, tudományosabb systéma szerint rendezzük és nem csupán az aesthetika szempontjából, hanem ugy, a miként ezt várhatjuk Eómer Elóris kitűnő tudóstól, ki kötelességének itt is tökéletesen megfelelt. így lassan szerveztetik az egész múzeum és meg vagyok győződve, hogy rövid idő alatt rendbe jönnek gyüteményeink. Előttem szólott tagtársunk indítványa ugyanazt kívánja, a mit én kívánok, hogy mielőbb rendbe jöjjön minden gyűjtemény; az ország is azt kívánja, hogy mielőbb élvezhető legyen; azt kívánja, hogy el ne forgácsoltassék a pénz és el ne forgácsoltassék a szellemi erő. De a mód, a melyen ezt a képviselő ur eszközölni kívánja: szerintem nem a legjobb. Szerintem mindez egyenesen a miniszternek, ez egyenesen a múzeum igazgatójának, a geológiai intézet igazgatójának és az egyetem rectorának dolga. Tudjuk, hogy az ország sohasem vonta meg a tudományoktól azon segélyt, amelyre az igényt tart. Hogy ha ma a miniszter és az egyetem rectora kívánni fogja, hogy az egyetemi könyvtár számára, mely most haszonvehetetlen a helyiségek szűk volta és a könyvek összehalmozottsága miatt, hogy építtessék egy diszes épület: meg vagyok győződve, hogy ezen házban nem találkozik seüki, aki ennek ellentmondana. A könyvtárakra már is kiterjesztette figyelmét a pénzügyi bizottság, ezt maga az előttem szólott indítványozó ur is elismeri, mert azt monda, hogy a törvényhozás egy országos könyvtár felállítását különben is sürgette. Erre nézve tehát, ha az országos könyvtár felállítását az országgyűlés is sürgette : azt hiszem, szükségtelen, hogy egy bizottság intézkedjék. Mert abba, hogyan rendeztessék el a könyvtár: arra nézve az országgyűlés illetéktelen. Ami továbbá illeti a gyűjtemények egy másik részét — amit nem is emiitett beszédjében tisztelt indítványozó ur, — azt hiszem szintén nagyon figyelemre méltó, és talán még inkább kiterjeszthető arra figyelmünk: és ez az archívum az országos okmányok számára. Igen jól tudjuk, hogy itt vannak a kamarai archívumok, a bécsi, a caneellária archívuma, itt vannak a consiliumok archívumai, a kolosvári, az országos archívum stb; szóval roppant halmaz, mely nincsen elrendezve. Mindezekre csak azt lehet mondani, a mit a pénzügyi bizottság már többször mondott, t. i. elhelyezni és berendezni kell azokat. Erre azonban épület szükséges, de épület nincs. Míg az nincs: addig rendezésről nem lehet szólni. Azt lehet mondani, a mi utoljára már loeus communissá fog válni, hogy ezen sok okmányt, melyek nevezetesek a történelemre nézve, össze kell gyűjteni. Ez kétséget sem szenved. Tovább ennél jelenleg, midőn nincs épület: nem lehet menni. Hogy mikép rendeztessék el. arra a miniszter rendel enquétet, s nem az országgyűlés. Erre nézve szükséges, hogy Szabó, Salamon és Thaly és más illetékesek nyilatkozzanak : nem pedig az országgyűlés tagjai. Mert bármennyire ismerjük is mi azt, hogy mi fáj az országnak, bármennyire gondoljuk is, hogy ismerjük a gyógyszert, és betudjuk gyógyítani a sebeket; — legalább mindenki azt hiszi magáról, hogy tudja: — de azt nem igényelhetjük magunknak, hogy tudjuk mikép kell egy levéltárt berendezni. Én legalább ezt nem tudom. Szomszédom (Horváth Mihályra mutat) ezt igen jól tudja. Hogyan kell rézmetszet gyűjteményt elrendezni: azt Henszelmann képviselőtársunk fogja tudni. (Fölkiáltások balfelöl: Tehát mégis vannak itt is, kik értik.) De a bogarak és pókok berendezésének módját, ugy hiszem közülünk senkisem ismeri, ahoz Frivalszky ért. Hogy pedig enquétet tartsunk, melyben csak egy ember van ki, a tárgyhoz ért: az arra való volna hogy az enquete tanuljon; de nem arra hogy a vélemények súrlódása idéztessék elő, és azt hiszem, hogy ezen enquéte igen sokat is fogna tanulni, én is igen szívesen