Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-447

447. országos ülés február 28. 1872. 347 építése iránt tőrvényjavaslatot terjeszszen elő. Ezen interpellatióra mindeddig választ nem nyervén kötelességemnek tartom ez ügyben másodszor is felszólalni, miért is minden bővebb indokolás nélkül a következő ujabb interpellatsót vagyok bátor az illető miniszter úrhoz intézni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa as interpellatiót.) Interpellatio a közmunka és közlekedési t. miniszter úrhoz. A képviselőház 1871-ik marczius 2-án 3190. sz. a. kelt határozatával a közlekedési miniszter ur oda utasíttatván, hogy a buda-szönyi s zimony-pesti vasutvonalok kérdéseit tanulmányozza, s azok kiépítéséről a múlt őszszel bekövetkezett ülésszak elején törvényjavaslatot terjeszszen elő, s ennek folytán 1871. június 5-én általam több más képviselőtársam nevében is interpellatio intéztetvén a t. miniszter úrhoz, — miután sem az erre vonatkozó törvényjavaslat mindeddig elő nem terjesztetett; sem .a hivatkozott interpellatióra válasz nem adatott, — a hírlapok legutóbbi egyértelmű közleményeiben, jelesen a „Pesti Napló" február 23-iki 44. számában pedig csakis arról tétetik említés, hogy a kormány és némely pénzintézetek kőzött léfcre jött egyezmény csupán a zimony-pesti vonalra terjed ki, miből azon aggály merül fel, mintha a buda-ujszőnyi vonal a combinatióból kihagyatott volna, kérdem a tisztelt miniszter urat: vajon a képviselőház 1871. marczius 2-án 3190. sz. alatt hozott határozatának a badaujszőnyi vonalon kiépítendő vasútra vonatkozólag még ezen országgyűlés tartama alatt kész-e megfelelni ? Elnök: Közöltetni fog a közmunka és közlekedési miniszter úrral. Pauler Tivadar vallás és közoktatási miniszter : T. ház! Degré Alajos képviselő ur kérdést intézett hozzám a váczi siketnéma intézetben előfordult némi visszaélésekre és azokról elterjedt hírekre nézve, különösen az iránt kérdezvén, hogy van-e ezekről tudomásom; és ha igen : szándékozom-e oly eljárást követni, mely a visszaéléseket megszüntetve a rendet behozza és az intézetet országos elnevezésére méltóvá teszi? Azon hírekről, melyeket a t. képviselő ur felemiitett, részint a hírlapokból, részint az igazgatónak arra vonatkozó jelentéséből értesültem. Hozzájárult az intézet volt növendékeinek folyamodása, melyet e hó elején a minisztériumhoz benyújtottak. Mindezek folytán czélszerünek tartottam az intézet érdekében külön miniszteri biztost kiküldeni, kinek meghagytam, hogy az intézet gazdászati és didaktikai állapotáról magának tudomást szerezzen, a tényállást megvizsgálja és mindazok iránt, miknek rögtön történnie kell, mint az intézetben netalán szükséges életbe léptetendő gyökeres reformok iránt véleményes jelentést terjeszszen be a minisztériumhoz, melynek alapján a szükséges intézkedéseket meg fogom tenni, hogy a visszaélések — a mennyiben azok valóknak bizonyulnának — megszüntethessenek, s egyáltalában oly rend hozassák be, a mely ezen intézetet „országos" elnevezésére továbbra is méltóvá tegye. {Hdyéslés.) Degré Alajos: A t. miniszter urnák válaszát köszönettel veszem és meg vagyok elégedve azzal, hozzá adván még azon kérésemet, hogy interpellatióm utolsó pontjára is méltóztassék a vizsgálatot kiterjeszteni. (Hdyéslés.) Pauler Tivadar vallás- és közoktatási miniszter: T. ház! Madarász József t. képviselő ur a népoktatási törvény ügyében a következő interpellátiót intézte hozzám: Hajlandó vagyok-e 1-ör: Az elemi hitfelekezeti tanítók anyagi helyzetén javítani az által, hogy törvényjavaslatot terjeszszek a ház elé, a mely a felekezeti tanodák létfeltételéül köti ki tanítóiknak a községi tanítókkal egyenlő fizetését az 1868. XXXVIII. t. ez. 142 §-a értelmében? 2-or: Szellemi előnyt biztosítani, minden elemi néptanodai, uj tanitóképezdei tanítók, és a képezdékben tanulók számára, az által, hogy a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg törvényjavaslatot terjeszszek a ház elé, mely által a főnérintettek, a mig nevezett czélra szentelik életőket: a véderőről szóló 1868. XL. t. ez. 17. §-ának jótéteményében részesüljenek." Hogy a népnevelés hazánk egyik legsőrgüsebb és legfontosabb életkérdését képezi, hogy annak fölvirágzása jól kiképzett tanítói kartól függ, ós hogy azt csak akkor fogjuk elérhetni, hogy ha a tanítói kar anyagi és erkölcsi helyzetét emeljük. Erre nézve, ugy hiszem ,\ köztünk véleménykülönbség nincs. Ez volt az 1868. XXXVIII. törvényezikknek czélja is, melynek intézkedései szerves összefüggésben vannak úgyannyira, hogy azok egyikén változtatni nem igen lehet anélkül, hogy más intézkedéseire nézve is változtatás ne történjek. így kölönösen az itt emiitett 142-dik §. legszorosabb összefüggésben áll a 11-dik §-szal, mely az egyes hitfelekezeteknek autonómiáját az iskolák körül megállapítja; s azért én annak megváltoztatását csak is akkor vélem lehetségesnek, hogy ha a törvény mindezen erre vonatkozó intézkedései fognak tárgyalás alávétetni, tehát ha a népoktatási törvény reviaió alá kerül. Addig is azonban, a tanítói karnak, s így a hitfelekezeti tanítóknak is állásuk biztosi-