Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-446

mo 446. országos ülés február 27. 1872. számának meghatározása tekintetében Erdély ország választási törvényéhez képest még jónak tűrhetőnek mondható; — tökélyesbittetni czéloztatik, s az abban lévő kétségek magyarázatokra és abból kifolyó visszaélésekre alkalmat szolgáltató tótelek és §§-ok praecisiroztatnak; — addig az ország egy másik részének t. i. Erdélynek választási törvénye, — mely csakis a 1848-ban Pestre összehívott közös országgyűlésem kópviseltetés egyetlenegy esetére, tehát csakis ad hoc hozatott, sőt jobban mondva akkoron improvizáltatott: — az igazság, az egyenlőség fogalmának valóságos botrányára — csekély lényegtelen és semmit sem adóváltozásokkal továbbra is főntartatni javasoltatik. Hogy az erdélyi 1848-iki választási törvény inprovisalva és abnormis visszonyok között hozatott meg: azt senki sem fogja tagadni ; és épen ezen törvényt még máig továbbra fenntartani annyit tesz: mint az 1848-ban inprovisált abnormitást törvényesíteni; még pedig a mai tényleges és sajátságos helyzetünk szerint, mondhatni — de nobis sine nobis; — miután azt mindnyájan tudjuk, hogy Erdélyország jelenleg itt e házban bizony nagyon gyengén van képviselve. Az 1868-ik évi XLIII. törvényczikk 3-ik §-a az érintett erdélyi választási törvény érvényét ugyan fönhagyta a törvényhozás további intézkedéséig ; és habár nem helyeselhetem azt sem, hogy azon abnormitás már akkor is még továbbra föntartatott; — de azt, miután 1868-ban a teendők nagy halmazában a törvényhozás a választási törvény javításával nem foglalkozhatván, Erdélyre nézve akkor uj választási törvényt nem alkotott: most mellőzöm ; és csupán azt kívánom megjegyezni, hogy az 1868-iki viszonyokra és a teendők nagy halmazára és sürgősségükre való tekintettel az akkori mulasztás nem oly súlyos, mint a mostani, legalább nem lehet oly tisztán rámutatni a mulasztás intentiojára, mint most, a midőn, mint emlitém, a két választási törvén}^ egyike, még pedig a jobbik, még inkább javittatik és tökélyesbittetik ; mig a másik t. i. a roszabbika föntartatni czéloztatik. Az állam közérdekének szintén legkevésbbé sem felel meg a törvényjavaslat, mert az állam közérdeke első sorban az abban lakó népek megelégedését követeli. Már pedig hogy az Erdélyországban lakó népesség nagy többsége megelégedve nincsen: azt mindnyájan tudjuk; de tudjuk azt is, és hiszem hogy azt sem fogja kétségbe vonni. hogy azon népeknek és nemzeteknek kielégítése és kibékítése az állam nagy, sőt óletérdekében fekszik és hogy azok kibékítését minden áron eszközölni kell. De hát mikóp képzelhessük Erdély elégületlen népeinek kibékítését és azoknak az állam közérdekének megnyerhetését akkor, a midőn az eddigi választókerületeknek igazságtalan és a legszembeszőkőbb aránytalansága által lehetetlenné tesszük, hogy küldöttei köztünk megjelenjenek és a kibékülés jobbját nyújthassák. Én részemről kevésbbé látok veszélyt az országra, ha egy nép választottjainak minden kívánsága nem is teljesülhet, mintha megakadályoz^tátik a nép, hogy kívánalmainak kifejezést adhasson és azokat magában elfojtani legyen kénytelen. És mit fog ily körülmények között gondolni azon nép, mely ma elégedetlen és az alkotmányos jogokban az igazság és egyenlőség alapján részt nem vehet; és minő reménye marad fön a jövőben ; ha most ismételve látja, miszerint még azt sem érheti el, mi vágyainak csekélyebb részét képezi; mikép várhassa tehát azt, hogy a teljes jogegyenlőség élvezhetósót a mai hatalom tényezőitől valaha is elérhesse. A valódi népképviselet megvalósításának végre a törvényjavaslat nemcsak hogy meg nem felel; hanem nyíltan kimondhatom, hogy az a valódi népképviseletnek valóságos satyrája,! Satyrája volt már az erdélyi választási törvény maga is az abba befoglalt „népképviselet" szó fogalmának; de azt most nem kutatom, hogy a népképviselet eszméjének ekónti satyrizálása honnan és minő intentiókból keletkezett: én azt az akkori kolozsvári országgyűlés tévedésének, ! vagy talán a népképviselet fogalmábani korláj toltságának tulajdonítom, a mennyiben talán a j népképviselet valódiságát, mint még akkoron uj . eszmét, nem eléggé jól és tisztán ismerte fel. De hogy most a népképviseleti eszmének j 24-évi fejlődése után is, a népképviselet ily tör| vénybe öntött satyrája, ezen inprovisált abnorj mitás ma ismét törvényesíttessék : azt már — * engedelmet kérek — nem tulaj donithatom tévedésnek, vagy tapasztalatlanságnak; hanem annak j ma már más speciális intentiójának kell lenni ; és e tekintetben nyíltan kimondom, hogy azt nem tarthatom egyébnek, mint kiszámításnak a mai hatalom és a többség biztos föntarthatására. Már ezen elmondott elvek és okoknál fogva sem fogadhatom el a t. ház asztalára letett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául: de el nem fogadhatom azt az Erdélylyeli unió, és azon álláspontnál fogva sem, melyet a t. ház az unió kérdésében elfoglalt. Akkor, a midőn az unió kérdése tárgyaltatott a t. házban; az unió törvénye ugy, a mint az maiglan is fönáll : nem kevés megtámadásoknak volt kitéve az erdélviek részéről, és miért!