Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-446

44C. országos, i'.lés IVltruiir 27. 1S72. 341 mert azok féltették alkotmányos jogaikat. És mit mondott arra a t. ház ? azt, hogy a két ország államegysége erősebb, hatalmasabb alkotmányos államot fog képezni, és hogy mindkét ország népei közös törvényhozásban képviselendik alkotmányos jogaikat. Ezen törvényjavaslat Erdélyre vonatkozólag most nem a t. ház akkori elfoglalt álláspontját, hanem az unio-ellenesek akkori álláspontját igazolja ; mert a törvényjavaslat szelleméből az tűnik ki, hogy azt, mit akkor elvileg megtagadtak: most a törvényjavaslat tényleg bizonyítja, t. i. hogy a valóságos nnio tényleg nem létezik; mert különben a választásra és a képviseletre nézve egy törvénynek kellene lenni a Királyhágón innen és túl is. (Helyeslés bal felől.) Ezen abnormitásnak pedig azon igazságtalanság a kifolyása, hogy mig mi az erdélyieket minden terhekben részesítjük: elég szükkeblüek vagyunk tőlük azon jogokat megtagadni, melyeket mi magunknak törvénynyel biztosítunk. En nem ismerek statust, mely egy egységes kormányzat alatt áll, hogy abban két külön választási törvény legyen, melyebben a választási jogot és képviselők számát külön mértékkel mérjék. Az unio-törvény a két ország közötti természetes határozatokat jogilag megszüntette ugyan; de az 1848-ki erdélyi választási törvény és a jelen törvényjavaslat mesterséges határokat állit fel a két ország között, melyek az unió eszméjét testté válni nem engedik. (Helyeslés a hal oldalon.) En részemről egy ilyen abnormitást, a két egyesitett ország érdekegységének egy ilyen paródiáját törvényesítő törvény megszavazására szavazatomat adni soha nem fogom. T. ház! Engedelmet kérek, de meg kell vallanom, hogy én e törvényjavaslatban a kormány és pártja két kiszámítását látom. {Halljuk!) Az egyik számítás az Erdélyben túlnyomó többségben lakó románság ellen van intézve; mert ugy látom, hogy azt a teljes jogegyenlőség élvezetébe még a képviselet terén sem engedik bejuthatni, minekutána épen a leginkább románok által lakott részeken van a képviselők száma a legabnormisabb aránytalanságban; és én ezt a román nemzetiség ignorálásának és valóságos megszégyenítésének tartom. A másik számítás pedig arra van intézve, hogy Erdély refugiumnak tartathassák fön a kormánypártbeli képviselők részére, t. i. bogy az itt megbukottaknak legyen hol egy surrogatumot feltalálni, az elvesztett választókerület helyébe; (Helyeslés és derültaég a bal oldalon.) vagy azt akarják önök, hogy Erdélyből egy Corsieát csináljunk, a hol midőn egy Rouhert, a mostani napóleoni harmadot, az úgynevezett vicze-esászárt, egész Francziaorszag megválasztani nem akarta: azt Corsica választotta meg. (Derültség. Igaz! Igaz! bal felől.) Ezt a szegény Erdélyországot, mint látom, mégis jól fellehet használni, — mindamellett, hogy ugy részesittetik a közös jogokban, mint egy mostoha gyermek a családi életben. — Haj danában minden praetendens, a ki itt a nemességre máskép szert nem tehetett: onnan hozta nagy pecsétes nemeslevelét; (Derültség.) most pedig, a ki itt megbukik, onnan segíti ki magát a képviselői megbízó levéllel. (Igaz! Igaz! bal felpl.) En különben azt hiszem, hogy ezen önbiztositási pártpolitika az államra még sem hasznos, hanem inkább veszélyes, mert az ily politikával Erdély népeit és a román nemzetet ki nem békítik! Vagy talán azt hiszi a kormány és pártja, hogy azon kibékitésre nines szüksége? és jónak látják Erdélyt, Irland lefolyt sorsában tartani és boldogítani; vagy talán nincs elég feladata — mely valódi Achilles-sarkunkat képezi — a horvát kérdéssel? vagy végre talán azt hiszik, hogy itt Magyarországban megvan az elégültség, s így Erdélylyel nem sokat kell gondolniuk? Ha igy gondolkozik a kormány: akkor nézetem szerint, nagyon csalódik; miután korántsem oly erős itt sem az elégültség és boldogság, mint azt hangoztatni szokták; mert ily félrendszabályu és csupán a momentán hatásra és czélokra számított törvényekkel az itteni elégültséget sem lehet elérni, mert az ily törvényekkel szemben végre is kifárad a nép türelmes várakozása. Engedje meg a t. ház, hogy az itteni elégültség minőségét Mustrálhassam egy jelenséggel, mely most legközelebb képviselővé lett választatásomkor nyilvánult. (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékom, azon jelenséget, mit elmondani bátor leszek, mint az egész országban átalános érzületet feltüntetni: de az minden esetre jellemző helyzetünkre, és elég, ha csak egy vagy több helyen is ugy nyilatkoznak a választók. (Halljuk!) Megválasztatáson! alkalmával ugyanis, a több különböző nemzetiségiek közötti egyetértés és testvériség megemlítésének incidenséből egy választó a következő felszólalását intézé hozzám: „Mondja meg ön, tisztelt képviselő ur, oda fön azoknak az uraknak, kik a törvényeket hozzák, hogy mi itten tudunk egymás között egyetértésben és testvériségben élni, hogy tudjuk mi azt: hogy miután a sors minket e közös földre terelt, feladatunk nem az, hogy egymás ellen, a haza megrontására, hanem hogy vállvetve, békésen egymással éljünk és kölcsönös, egyesült