Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-446
446. országos ülés február 27. 1872. 339 ván iratni, előre látható, hogy lesz annyi választó, sőt talán több is, mint 1869-ben beirva volt. De ez összehasonlításnál nem azokat kel) tekintetbe venni, kik be voltak irva a választási jegyzékekbe; hanem azokat, kik jogosulva voltak a választási képesség gyakorlására, (Helyeslés balról.) és ezek közül sok, igen sok, teljes meggyőződésem szerint, ezren és ezren fognak a ház asztalán fekvő törvényjavaslat folytán kimaradni azon jog gyakorlatából, melyet nekik az 1848-iki törvény biztosit. (Ugy van! bal felől.) Hivatkozott Szilágyi Dezső képviselő ur az eredményre. Hogy ezen törvényjavaslatnak, jelesül az 1848. évi törvény ezen javaslatba befektetett módosításának mily gyakorlati eredménye lesz: ez nézetem szerint az adó lajstromokból, a megtörtént összeírásokból, melyek az igen t. minisztériumnak mind rendelkezésére állanak : igen könnyen földeríthető. Erre vonatkozólag egy dilemmát állított fel. Vagy meg vannak a minisztérium kezénél az adatok, melyekből ezen törvényjavaslat hatása, hordereje megítélhető; vagy nincsenek meg. Ha nincsenek meg ezen adatok a minisztérium kezénél, s a minisztérium ezeket eddig meg nem szerezte : oly kimondbatlan nagy könyelmüséget, oly vétkes mulasztást tanúsított, a melyet eléggé megróni nem lehet. (Ugy van! bal felől.) Mert ily fontos törvény előterjesztésébe bocsátkozni anélkül, hogy ezen törvény hordereje gyakorlati adatok által minden oldalról felvilágosítva legyen : azt egyébnek, mint könyelmüségnek nevezni nem lehet. {Helyeslés bal felől) De én őszintén megvallom, ezen könyelmüséget a minisztériumról fel nem teszem. Én azt hiszem, hogy ezen adatok megvannak a minisztérium kezénél, hogy ezeknek figyelembe vételével készült ezen tőrvényjavaslat és azt fogom állítani mindaddig, míg állitásom helyessége egyenesen nem tagadtatik. Ha pedig ezen adatok a minisztérium kezében vannak és a minisztérium azok közlését az országgyűléstől megtagadja : ezt csak azon czélból teheti, hogy elpalástolja azon jogfosztást, melyet tőrvénj'javaslata ezer meg ezer választón elkövet. (Helyeslés bal felől.) És ekkor a minisztérium oly méltatlanságot követ el ezen ház iirányában, milyenre a parlamentek életében kevés példa van. {igaz! bal felől.) Én, t. ház, ha a kérdéses adatok nincsenek meg a minisztérium kezében: nem akarom a minisztériumot a könnyelműség azon terére követni, melyen ő jár. Ha pedig a minisztérium kezében megvannak ezen adatok, és az országgyűlés előtt eltitkoltatnak: akkor nem akarok bekötött szemekkel a minisztérium, járszalagán vezettetni oly czél felé, melynek roszaságát épen ezen adatok eltitkolásából bebizonyitottnak tartom. Részemről a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadván, Tisza Kálmán t. barátom határozati javaslatát pártolom. (Élénk helyeslés bal felől.) Boncs Döme: T. képviselőház! Meg kell vallanom, hogy nem minden tartózkodás és önküzdés nélkül veszem igénybe szólási jogomat most, a midőn e tárgyban már annyi alapos érvek mondattak el, és a t. ház becses türelme már eddig is annyira igénybe lett véve; és csupán a vita alatti tárgy nagy fontossága bátorít fel arra, hogy a t. ház becses figyelmét én is néhány perezre kikérjem ; fontosunk mondom ugyanis a vita tárgyát, mert alig van az alkotmányosság keretébe vágó fontosabb kér-* dés, mely a törvényhozástól elintézést követel, — mint a választási törvény! — A választási törvény az, mely az orszán polgárait és népeit az alkotmányosság actiojába bevonja, ós mely az alkotmány iránti élénk érdekeltséget az ország népeiben föntartja és táplálja. Nézetem szerint nincs törvény, mely közvetlenebb és mélyebb behatásu legyen a népek jogérzetére — nincs törvény, melyben a nép jobban és könnyebben felismerhesse és megítélhesse az abban rejlő igazságot vagy igaztalanságot, — a jogegyenlőséget, vagy annak megtagadását : — mint választási törvény! Es épen azért annak alkotásánál különösen azon kell lennünk, hogy annak alapja és szelleme az igazság és egyenlőség elveire legyen fektetve. T, ház! En azt hiszem, hogy a választasi törvény kérdését nem a pártok, nem a kerületek, nem a nemzetiségek ós a provinciális érdekek, hanem az állami közérdek szempontjából ós a népképviselet tökéletesítése és megvalósítása érdekében kell megoldani. Azonban sajnálattal kell abbeli meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy a t. ház asztalán fekvő törvényjavaslat a kívánt és az óhajtott czélnak meg nem felel — mert abban sem az igazság, sem a jogegyenlőség elve és szelleme nem létezik — és annálfogva az sem az állam közérdekének kielégítését, sem pedig a valódi népképviselet megvalósítását nem eredményezheti. Az igazság és egyenlőség követelményeinek a törvényjavaslat nemcsak, hogy meg nem felel, sőt tartózkodás nélkül kimondhatom, hogy az a legkiáltóbb igazságtalanságot, a legfeltűnőbb egyenlőtlenséget foglalja magába; mert addig, mig az ország egy részében fennálló törvény t. i. az 1848-iki V. törvényezikk, mely ugy a választói képesség, mint a választók, illetőleg népesség számarányához alkalmazott képviselők
