Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-446

446 országos ülés február 27. 1872. 337 a mint ismerem a tényállást, némi kétséget vagyok kénytelen táplálni. Azt azonban elismerem, hogy jogilag tökéletesen incorporált része E:dély Magyarországnak. A t. képviselő ur azt mondta, hogy % részét a képviselőknek Erdély adja, hogy az erdélyi választási rendszert együttesen kell reformálni a magyarországival, mert Erdélyben más választási rendszer, mint Magyarországban, nem lehet. Ezen érv, azt hiszem, egyenesen megczáfolja azokat, a miket a t. képviselő maga állított; (Ugy van! bal felől.) mert ő is elismerte, hogy választási törvényünkben a legnagyobb anomáliát Erdély képezi. Ha tehát egyenlőnek kell lenni az ő állítása és elismerése szerint is a választási rendszernek az ország minden részében, lehetetlen, hogy azon anomália, mely épen Erdélyben létezik, leginkább továbbra is meghagyassák ; sőt' a t. képviselő ur saját elismeréséből épen az következik, hogy az Erdélyben lévő anomáliát meg kell szüntetni és az erdélyi választási módot a Magyarországban most létezékhöz mielőbb assimilálni kell. [Helyeslés bal felől) Azok egynémelyikére, miket a t. képviselő ur még mondott: később leszek bátor észrevételeket tenni; most indokolni óhajtanám rövid szavakkal az általam adandó szavazatot. Azon discussio, melyet eddig folytattunk, azon benyomást tette reám, hogy itt ismét azon régi kérdés iránti küzdelemmel állunk szemben, mely ezen házban már annyiszor folytattatott aziránt, hogy ki áll tehát valósággal az 1848-ki törvények alapján. Megértük már, hogy az 1848-ban hozott törvények szelleme ezen törvény betűinek és szavainak félremagyarázásával megöletett. S most a t. miniszter ur azt mondja: hogy ő áll az 1848-ik törvények alapján, az ő javaslata mozog ezen alapon, ugyanazt mondotta Szilágyi Dezső képviselő ur is, ki a beadott törvényjavaslat főelőnyét épen abba helyezte, hogy megtartja az 1848-ik esztendei törvénynek alapelveit és a módosításokat csak épen ezen elvek keretében engedi meg. Én, t. ház! nem osztozom ezen véleményben. Én azon véleményben vagyok, hogy a beadott törvényjavaslat nagyban megváltoztatja az 1848-iki törvény idevágó rendeleteit. Mit akart az 1848-iki választási törvény? Censust határozott, és nézetem szerint is helyesen, censusul a vagyonnak bizonyos összegét állapította meg, és a vagyon ezen bizonyos összegének mértékéül ezen vagyonnak közönséges értékét, becsét jelölte ki. Szilágyi Dezső képviselő ur azt mondja, hogy ez igen határozatlan valami, hogy igy a curia, a mely ítélni fog: az összeírásokra nézve KKPV. H. NAPLÓ 18? 5 XXI. fenforgó kérdésekben nem fogja magát tájékozhatni. Hát nincs-e a curia naponként azon helyzetben, hogy bizonyos vagyonnak értékét és becsét meg kell határoznia. És csak' ezen esetben nem fogna azt meghatározni tudni a curia; de minden más esetben, midőn magánosok kőzött vagyoni kérdések merülnek íöl, azt képes megítélni. Én, megvallom, azon nehézséget, melyet Szilágyi képviselő ur e tekintetben támasztott : nem foghatom föl. Mit tesz azonban a törvényjavaslat? A törvényjavaslat azon vagyon összegének, mely a census alapjául szolgál, meghatározására a földadó kivetésére szolgáló jövedelmet és a sokszorozott adóösszeget tűzi Id. Ez nem azon alap, melyet az 1848-iki törvény kitűzött. Ez egészen más a lap, nem hiszem, miszerint gondolná valaki, hogy az 1848-iki törvényhozók közül csak egynek is eszébe jutott volna, hogy a census alapjául megállapított vagyonösszeg értékének meghatározása az absolut kormány által később önkényes rendelettel behozott adórendszer és a 20 évvel későbben t. i. az 1868-iki esztendőben hozott jövedelmi adótörvény szerint eszközöltessék; és itt Szilágyi képviselő ur ismét saját állítását czáfolta meg. 0 azt mondja, t. i. hogy addig, mig az államadó, jelesül a földadó, véglegesen megállapítva nem lesz: nem lehetséges a választási törvényt reformálni. Kérdem, mit tesz a törvényjavaslat? a törvényjavaslat egy szakaszt kivéve, vagy talán egyet sem véve ki, eltérőleg az 1848-iki törvénytől, mindenhol épen az adókivetési alapra fekteti a censusul szolgáló vagyon összegének megállapítását. Mikép mondhatja tehát Szilágyi Dezső képviselő ur, hogy a választási törvény reformját nem lehet az adóra most még fektetni, midőn azon törvényjavaslat, melyet Ő is helyesel, az abban javaslott módosításokat, a censusul szolgáló vagyonösszegnek megállapítását, szintén az adóalapra fekteti. Az 1848-ik törvény censust rendel, de igen mérsékeltet. Azon törvényjavaslat, melyet a t. miniszter ur beadott, és melyet a központi bizottság előterjesztett, ezen censust nevezetesen magasabbra emeli. Én nem akartam a tárgyalás alatt levő kérdésnek épen ezen oldaláról szólani, mivel elvtársaim közül ezen kérdést már többen szellőztették. Szellőztette különösen Mocsáry képviselő ur. Miután azonban Szilágyi képviselő ur ismét felelevenítette e kérdést: engedje meg a t. ház, hogy némelyeket elmondjak, mik bebizonyítják azt, hogy mennyire emeltetik ezen törvényjavaslat által az élőbbem census. A mi a törvényjavaslat második szakaszának tartalmát illeti, csudálkozással hallottam, hogy Szilágyi Dezső t. képviselő ur a központi bizottság fölött áll, a központi bizottságra vonatkoz43