Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-446
336 +46. országos ülés febraár 27. 1872. nem tehetem azonban, hogy már most ne reflectáljak egyrészről némelyekre, miket Sehwarcz Gyula képviselő ur tegnapi beszédében elmondott, és ne reflectáljak azokból is némelyekre, mik az előttem szólott t. képviselő ur által mondottak, (Halljuk!) Mi eddig, meglehet oly emberek, kik a transcendentalis phylosophia haladásától igen elmaradtak, azon véleményben voltunk, hogy az államok épen az emberi jogoknak védelmére, ápolására, fejlesztésére, az emberi érdekeknek szilárdítására, előmozdítására alakultak; és tegnap, megvallom, részemről némi álmélkodással hallottam, hogy az államban emberi jog nem is létezik, és hogy e szerint, miután az emberek csak nem mind, vagy ugy hiszem, igen kevés kivétellel, államban élnek, emberi jog a világon sehol sem létezik. (Derültség.) Nem hiszem, hogy t. képviselőtársam azt akarta volna ezzel kifejezni, mit ha felfogásom nem csal kifejezett: ő t. i. ezen állítása által kimondotta az állam absolut hatalmának, a despotismusnak az államban, a keleti uralkodók zsarnokságának jogosultságát: ő, — ha nézeteim nem csalnak egyen vonalba helyezte az embert a jogélvezetre nem képes dolgokkal, bocsánat, ha félreértettem; de talán az állatokkal is. (Helyeslés.) Azt hittük mindnyájan, én legalább, erősen hittem, hogy mi kik itt vagyunk, csakugyan valóságos polgárai vagyunk e hazának. T. képviselőtársam Sehwarcz Gyula ur azonban annak folytán, mivel Francziaország egy gyűlésén néhány szőrszálhasogató képviselő nem tudta tisztába hozni azon kérdést, hogy vajon minden franczia állampolgár-e, s mivel honosítási törvényünk nem egészen tökéletes: ebből azon következést merítette, hogy az e hazában bennszülött 15 millió lakosról sem lehet egész biztosan mondani, hogy azok valóságos polgárai a hazának. Én azt hiszem, t. képviselőtársunk az elmélet szárnyain mint e házban már ma is említve volt, igen magasra emelkedvén, hogy az erdőt a fáktól nem veszi észre, (Derültség) oly magasra állt, hogy a világot is elvesztette szeme elől, (Élénk derültség) és itt újonnan igazolva látom az írásnak azon szavait, melyek szerint egyszerű emberi észnek adatik meg soknak felismerése, mi örökké elfedve maradt a tudósok és bölcsek előtt. Sehwarcz Gyula t. képviselő ur azt mondotta, hogy ő nem szeretné ezen törvényjavaslatot elejteni; kívánja, hogy az törvénynyé váljék : mert annak második fejezete, mely az állandó névjegyzékről szóló, igen üdvös rendelkezéseket foglal magában. Én elismerem, s mindnyájan elismerjük, hogy az állandó névjegyzék eszméje helyes; de a kérdéses törvényjavaslatnak lényege nem a másosodik, hanem az első fejezetben rejlik, melyben a polgárok választási qualificátiója állapíttatok meg; a második fejezet pedig csak az állandó névjegyzék készítését, s azon eljárásnak többi részleteit és módozatait foglalja magában, melyek szerint az első fejezetben kifejtett elvek végrehajtandók és életbe léptetendők lesznek. Ha azon elvek maguk, melyek életbe léptetendők lesznek : jók, az eljárás is üdvös eredményeket fog maga után vonni; de ha az életbeléptetendő elvek roszak: akkor a legjobb eljárás sem fogja ezen elveket jókká tenni; s ezért én azon véleményben vagyok, hogy a forma kedveért magát a lényeget áldozatul dobni egyátalában nem helyes. Örvendek, hogy nekem jutott azon szerencsétlenség, hogy az előttem szólott t. képviselő után közvetlenül szólaljak föl, mert ha felszólalásom netalán későbbre, a jövő napok egyikére maradt volna: az vétethetett volna talán igénybe tőlem, hogy egy könyvet irjak, illetőleg mondjak el mindazokra, miket a t. képviselő ur elmondott ; igy azonban közvetlenül utána szólittatván föl, bátor vagyok reményleni, hogy a t. ház gyengeségemtől jó néven veendi, ha kimeritőleg azonnal nem felelhetek egy ily átgondolt beszédre. Nagy része azoknak, mikről a t. képviselő tüzetesen szóllott, nem is általam veendő külön figyelembe, mert azon határozati javaslatokra, vonatkoznak, melyek általam nem támogattatnak: részemről csak azokra nézve kívánok nézeteket kifejteni, melyek az általam is elfogadott s Tissza Kálmán által beadott határozati javaslatra vonatkoznak. Ezek közül egynémelyekre, miket feljegyezhettem és kivehettem a t. képviselő ur beszéből: bátor leszek néhány észrevételt tenni. Hi! bául tulajdonította a t. képviselő ur Tisza Kálmán határozati javaslatának, hogy elfogadása esetében a censusnak , megvitatása, természetesen nagy izgatások kíséretében, kétszer kerülne az ország, és az országgyűlés elé. De vajon t. képviselő ur nem töiténik-e ez most is? Mit teszünk most? Censusról vitatkozunk igen hevesen egymás közt; s azt hiszem, hogy nemcsak ezen, de még több országgyűlésen is felfog merülni e kérdés, és épen abban áll a parlamenti törvényhozás előnye, hogy több országgyűlésen külön alapokon választatott országgyűléseken is elő kerülvén ugyanazon kérdések, mindig bővebb és bővebb megvitatás által tökéletesebben megoldatik. (Helyeslés hal felől.) Mondotta az igen t. képviselő ur, hogy Erdély tökéletesen incorporált része Magyarországnak. Meglehet, hogy ezt hiszi is. Én ez iráut
