Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-446
448. országos ülés febrár 27. 1872. 333 törvényeinek: ugy az erkölcsi világban az egyéni gyengeség érzete hajtja össze az embereket szoros egyesülésbe. Sehol nem áll ez oly bizonyosan, mint az alsó osztályoknál és ne legyünk kételyben az iránt, hogy ha az összes politikai hatalom azon legszámosabb osztály kezébe kerül : az össze is fog tartani. Ha ez bekövetkeznék, csak azon esetben várhatnánk jó eredményt: ha ők elegendő belátással és elegendő önmérséklettel bírnának, azon természeti érdekellentétek egyensúlyát fentartani, melyre igen t. képviselőtársam elméletét alapítja. De méltóztassék csak először a belátás szempontját tekinteni. Magábanvéve az, hogy a legjobbnak feltalálása nekem érdekemben van, hogy szenvedni fogok, ha a legjobbat fel nem találom: még nem biztosit arról, hogy reá is jövök; de még arról sem, hogy ha reájöttem, követni fogom. En nem tudok egy órát csinálni, bár mennyire van is érdekemben, hogy jó órám legyen. Es igy azt is hiszem, bogy az emberek a politikai igazat a politikailag hamistól megkülönböztetni nem tudják pusztán azért, mert ha tévedésbe esnek, érte szerfölött meg fognak lakolni. „Cuique in sua arte credendurn." A politikai feladványokra szintén áll, hogy miveltség, tapasztalás, türelem szükséges ahhoz, hogy azon bonyolódott társadalmi és politikai kérdéseket helyesen oldjuk meg, melyeket az újkor társadalma élőnkbe ad. Fő figyelmet érdemel megvizsgálni, minő elemekből lenne azon parlament összealkotva, mely azon átalános szavazatjog alapján létre jönne. Én nem tagadom a nép ezen legszámosabb osztályának nemes ösztönét. Nem tagadom természet3s éles eszét, ha azon határokon belül marad, mely határok közt rendesen mozogni szokott. E téren természetes esze éles és nemes ösztönei vannak; de ragadjátok őt ki azon határból, mondjátok meg neki, most minden a legfontosabb feladat, az összes társadalom átalakítása tőled függ! és ők fognak ugyan hallgatni vezetőkre, fognak ugyan választani vezéreket, de nem a legbölcsebbeket, nem a legmérsékeltebbeket és nem a legokosabbakat. (Élénk helyeslés jobb felől.! Ugy van.) Nemcsak a despotiának vannak hízelgői — és ebben a despotia hasonlít a demokratiához — a demokratiának is megvannak a maga hízelgői, kegyhajhászói. {Helyeslés jobb felől.) Es azon másik igazság is áll, hogy valamint a despotia hízelgői alsóbb minőségűek, mint a despotia maga, a demokratia hízelgői, kedvkeresői is lejebb állanak, mint maga a demokratia, {Élénk helyeslés jobbról.) Nem mondom, hogy bizonyosan be fog következni; de könnyen elő fog állani azon veszély, hogy a demagógia hatásköre szerfölött meg fog növekedni; és ha ez nem történik is: én egyről vagyok meggyőződve és pedig arról, hogy ez átalános szavazatjog alapján létrejött parlament értelmiségi tekintetben alantabb fog állni annál, mely a census alapján alkottatott össze; mert uraim, valamint a polyp azon kősziklától veszi szinét melyhez ragad : ugy azt hiszem, hogy a választók összes testülete nagyban és egészben véve rányomja typusát azon képviselőházra, melyet megválaszt, {Ugy van! jobbról.) Félek tőle, hogy a demokratia által sokkal gyorsabban felidézett nagy problémák megoldádására az uj parlamentben kisebb szellemi tőke lesz, mint a census alapján megválasztottban lenne; és én azt hiszem, t. ház, hogy egy tulhamar életbe léptetett demokratia sokkal kevésbbé lesz türelmes képviselői iránt, sokkal inkább fogja kívánni, hogy a naponkint változó közvéleményt vakon kövessék {Nagyon igaz! jobb felől), mint az oly választó testületek, melyek részben vagy egészben mégis a műveltebb, a vagyonosabb osztály befolyása alatt állanak; pedig szerfelett koczkáztatva van azon törvényhozás, melyben az informálás forrásától távolabb álló tudatlanok és igy szükségkép roszabbul értesültek, döntik el azok véleményét, kiknek kötelessége magukat jobban informálni, és kik ezen értesülés megszerzésére jobban el vannak készülve. (Élénk, helyeslés jobb felöl.) Ha a parlament igy lesz alkotva, t. ház: mi lesz az iránya? Nem vizsgálom ezt Európa szerte, hanem csak hazánkban. Miután a demokratiának, különösen, ha tulhamar életbe léptettetik, természetes ellenszenve van minden oly intézmény ellen, mely nem szorosan véve népies eredetű : én azt hiszem, a gyors, a rögtönzött, a radicalis változtatások kifogyhatlan lánczolata fogna bekövetkezni; és megengedem, hogy Magyarország ezen változtatások folytán — talán gyorsabban, mint a természeti erők működése tenné: — nivelláltatik; megengedem, hogy mindaz, a mi eddig a nagy demokratiai hatalom és a kormányfő, a fejedelem közt akadályt, fokozatot képezett: elsodor tátik; de méltóztatik-e gondolni, hogy egy oly parlamentből, mely intézményeink összegét a legszélesebb demokraticus szellemben átalakította: a kormányforma discussiója ki lenne zárva? és ha nem lenne kizárva, t. ház, én azt hiszem, hogy most mi, a kik alig húztuk ki lábainkat az ezelőtt 30 évvel föuállott aristokraticus intézményekből, a kik még eszméinkben, traditióinkban, törvényeinkben, sympathiáinkban, részben még azon aristokraticus társadalomban élünk, a kiknek államlételünk megőrzése is kívánja, hogy óvatosak, de következetesek legyünk intézményeink fokozatos