Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-446

448. országos ülés febrár 27. 1872. 333 törvényeinek: ugy az erkölcsi világban az egyéni gyengeség érzete hajtja össze az embereket szo­ros egyesülésbe. Sehol nem áll ez oly bizonyo­san, mint az alsó osztályoknál és ne legyünk kételyben az iránt, hogy ha az összes politikai hatalom azon legszámosabb osztály kezébe ke­rül : az össze is fog tartani. Ha ez bekövetkez­nék, csak azon esetben várhatnánk jó eredményt: ha ők elegendő belátással és elegendő önmér­séklettel bírnának, azon természeti érdekellen­tétek egyensúlyát fentartani, melyre igen t. képviselőtársam elméletét alapítja. De méltóztassék csak először a belátás szempontját tekinteni. Magábanvéve az, hogy a legjobbnak feltalálása nekem érdekemben van, hogy szenvedni fogok, ha a legjobbat fel nem találom: még nem biztosit arról, hogy reá is jövök; de még arról sem, hogy ha reájöttem, követni fogom. En nem tudok egy órát csinálni, bár mennyire van is érdekemben, hogy jó órám legyen. Es igy azt is hiszem, bogy az emberek a politikai igazat a politikailag hamistól meg­különböztetni nem tudják pusztán azért, mert ha tévedésbe esnek, érte szerfölött meg fognak lakolni. „Cuique in sua arte credendurn." A po­litikai feladványokra szintén áll, hogy mivelt­ség, tapasztalás, türelem szükséges ahhoz, hogy azon bonyolódott társadalmi és politikai kérdé­seket helyesen oldjuk meg, melyeket az újkor társadalma élőnkbe ad. Fő figyelmet érdemel megvizsgálni, minő elemekből lenne azon parlament összealkotva, mely azon átalános szavazatjog alapján létre jönne. Én nem tagadom a nép ezen legszámo­sabb osztályának nemes ösztönét. Nem tagadom természet3s éles eszét, ha azon határokon belül marad, mely határok közt rendesen mozogni szokott. E téren természetes esze éles és nemes ösztönei vannak; de ragadjátok őt ki azon ha­tárból, mondjátok meg neki, most minden a legfontosabb feladat, az összes társadalom át­alakítása tőled függ! és ők fognak ugyan hall­gatni vezetőkre, fognak ugyan választani vezé­reket, de nem a legbölcsebbeket, nem a legmér­sékeltebbeket és nem a legokosabbakat. (Élénk helyeslés jobb felől.! Ugy van.) Nemcsak a despotiának vannak hízel­gői — és ebben a despotia hasonlít a demokra­tiához — a demokratiának is megvannak a maga hízelgői, kegyhajhászói. {Helyeslés jobb fe­lől.) Es azon másik igazság is áll, hogy vala­mint a despotia hízelgői alsóbb minőségűek, mint a despotia maga, a demokratia hízelgői, kedvkeresői is lejebb állanak, mint maga a de­mokratia, {Élénk helyeslés jobbról.) Nem mondom, hogy bizonyosan be fog következni; de könnyen elő fog állani azon veszély, hogy a demagógia hatásköre szerfölött meg fog növekedni; és ha ez nem történik is: én egyről vagyok meggyő­ződve és pedig arról, hogy ez átalános szava­zatjog alapján létrejött parlament értelmiségi tekintetben alantabb fog állni annál, mely a census alapján alkottatott össze; mert uraim, valamint a polyp azon kősziklától veszi szinét melyhez ragad : ugy azt hiszem, hogy a válasz­tók összes testülete nagyban és egészben véve rányomja typusát azon képviselőházra, melyet megválaszt, {Ugy van! jobbról.) Félek tőle, hogy a demokratia által sokkal gyorsabban felidézett nagy problémák megoldá­dására az uj parlamentben kisebb szellemi tőke lesz, mint a census alapján megválasztottban lenne; és én azt hiszem, t. ház, hogy egy tulha­mar életbe léptetett demokratia sokkal kevésbbé lesz türelmes képviselői iránt, sokkal inkább fogja kívánni, hogy a naponkint változó közvé­leményt vakon kövessék {Nagyon igaz! jobb fe­lől), mint az oly választó testületek, melyek rész­ben vagy egészben mégis a műveltebb, a vagyo­nosabb osztály befolyása alatt állanak; pedig szerfelett koczkáztatva van azon törvényhozás, melyben az informálás forrásától távolabb álló tudatlanok és igy szükségkép roszabbul érte­sültek, döntik el azok véleményét, kiknek köte­lessége magukat jobban informálni, és kik ezen értesülés megszerzésére jobban el vannak ké­szülve. (Élénk, helyeslés jobb felöl.) Ha a parlament igy lesz alkotva, t. ház: mi lesz az iránya? Nem vizsgálom ezt Európa szerte, hanem csak hazánkban. Miután a demokratiá­nak, különösen, ha tulhamar életbe léptettetik, természetes ellenszenve van minden oly intéz­mény ellen, mely nem szorosan véve népies ere­detű : én azt hiszem, a gyors, a rögtönzött, a ra­dicalis változtatások kifogyhatlan lánczolata fogna bekövetkezni; és megengedem, hogy Ma­gyarország ezen változtatások folytán — talán gyorsabban, mint a természeti erők működése tenné: — nivelláltatik; megengedem, hogy mind­az, a mi eddig a nagy demokratiai hatalom és a kormányfő, a fejedelem közt akadályt, fokoza­tot képezett: elsodor tátik; de méltóztatik-e gon­dolni, hogy egy oly parlamentből, mely intéz­ményeink összegét a legszélesebb demokraticus szellemben átalakította: a kormányforma discus­siója ki lenne zárva? és ha nem lenne kizárva, t. ház, én azt hiszem, hogy most mi, a kik alig húztuk ki lábainkat az ezelőtt 30 évvel föuál­lott aristokraticus intézményekből, a kik még eszméinkben, traditióinkban, törvényeinkben, sympathiáinkban, részben még azon aristokrati­cus társadalomban élünk, a kiknek államléte­lünk megőrzése is kívánja, hogy óvatosak, de következetesek legyünk intézményeink fokozatos

Next

/
Thumbnails
Contents