Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-446

334 446. országos ülés február 27 1878. demokratisalásában: mi ezen rögtöni, rohamos, türelmetlen haladás által mindent egyszerre koczkára tennénk. (Élénk helyeslés jobbról.) És kérdem, t. ház, lehet-e nálunk Észak-Amerika példáját bizalmat szülő analógiául felhozni? Lehet-e Magyarországnak azon Amerika analógiája után indulnia, a hol a demokratia oly régi, mint az állam megszületése, hova a régi kivándorlók a szigorú vallásosság, az egyenlőség érzetét vitték el magukkal és mély gyűlöletet minden különbségek iránt, a melyek az anyaországban léteztek; ha azon állam, melyben az erkölcsök a politikai intézményekkel teljes összhangban fejlődtek, a mely az anarchicus zavarok ellen kifogyhatlan természeti gazdagságában, roppant földi terjedelmében biztosítékot bir? (Élénk tetszés jobb felől.) Ha ezen államra, mint követendő példányképre hivatkozás történik : indulhatunk-e megnyugvással e példa után ? Vajon egyneműek-e állapotaink ? mi, a kik alig 20 éve állunk a rendi uralom határain kivül: párhuzamba jöhetünk-e azok állapotával, kik a rendi uralmat soha még hiréből sem ismerték? Ott a nagy földterület biztosítékot képez az anarchia veszélyei ellen: nálunk, félek, a földbirtok ingerül szolgálna. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy ily ország példájára nem lehet hivatkozni. (Helyeslés jobb felől.) Egy következmény minden esetre elő fogna állani nálunk is, a mint beállott Amerikában. Engem véghetlenül szomorított, midőn minden íróban azt találtam, hogy az északamerikai államokban a műveltebb, vagyonosabb osztályok a politikai arénáról visszavonultak, hogy oly apathiába sülyedtek, melyben a politikai küzdtért egészen az alsóbb osztályok működésének engedték át. (Ellenmondás bal felől.) Ezen állítást, uraim, magában Stuart Millben is mint szomorú tényt fölemlítve olvastam, kit pedig az északamerikai demokratia iránti ellenszenvvel vádolni nem lehet. Ha azon országban, hol a demokratia természetesen fejlődött: ez lett a következménye; méltóztassanak elgondolni, hogy nálunk, hol a demokratia nem természetesen, a mint mindnyájan akarjuk, hanem rohamosan hozatnék be: nem vonulnának-e vissza a műveltebb osztályok egy oly térről, hol elég port nyelhetnének ; de hol sikerre, működésük, törekvésük eredményére, babérra kilátásuk nem volna? s ha visszavonulnának ezen osztályok, ugyan hogyau képzelhetjük, hogy mi, kiknek nagy szükségünk van a magyar értelmiség legkisebb parányára : államunkat az újkori eszméknek megfelelőleg helyesen átalakíthassuk ? •''Élénk helyeslés jobbról.) T. ház! Elhagyom mindazt, a miket intézményeink teljes radicalis átváltoztatása , iránt mint aggodalmakat fölemlíteni szándékoztam, csak annyit akarok még fölhozni, hogy az igen t. képviselő ur indítványának azon második pontját, mely a választó kerületeknek népszám szerinti egyenlő fölosztását javasolja, szintén nem fogadhatnám el. Ezen második pont, uraim, annyit jelentene, mint a városokat igen kevés kivétellel a vidéki szavazatok özönébe meríteni el. De nemcsak azért tartom helytelennek, hanem azért is, mert a parlament helyes összealkotását lehetetlenné tenné. Mi a czél a választó kerületek meghatározásánál? Feltalálni azon módot, megalakítani azon testületeket, melyekből a lehető legjobb parlament kerüljön ki. Ha ez a czél, t. ház: akkor megvallom, a numerusnak, a számnak oly föltétlen tisztelete, mint a minőt az indítvány tanúsít, a symmetria oly túlságos bálványozása, oda vezetne, hogy szerfölött egyhangúvá, monotonná tenné a képviseletet. Azon természeti különbségek, melyek az államban megvannak, és melyeknél fogva városokban a vagyon, az intelligentia tömegesebben található, némely helyen sajátságos iparérdekek fejlődnek: szóval mindazon sajátságos ezer külön féleségek, az ilyen intézkedés keresztülvitele esetében nem nyernének hü kifejezést a parlamentben; mert a legszámosabb és egyformább elem uralkodnék a választó kerületek túlnyomó, nagy részében, Ebből ismét egy másik nagy baj származnék: azon baj, hogy az egyenlő választókerületek, kapcsolatban az átalános szavazati joggal, vagy a nélkül is, lehetetlenné tennék azt, hogy a mérsékelt vagyonú, de igen tehetséges és a parlamentben használható egyének, szóval olyanok, kik nem demagógok és nem millionariusok, bejuthassanak a parlamentbe. ííem mondom én azt, t. ház, hogy a gazdag emberek közül igen sok kitűnő tag nem jönne be a parlamentbe; nem is azt mondom, hogy az átalános demokratia alapján mindenütt demagógok választatnának meg; de azt mondom, hogy az átalános szám szerint egyenlő nagy választó kerületek mellett épen azon a parlamenti értelmiséget igen növelő osztály t. i. mérsékelt izlésü, tanult, mivelt, de kis vagyonú ember nem választatnék meg; mert nem tudná meghódítani a választók nagy tömegét, mert sem arra nem volna pénze, hogy az uralkodó demokratia kegyét megvásárolja; (Derültség jobb felől. Mozgás bal oldalon.), sem arra, hogy a költségeket, — nem az illegitim költségekről szólók, hanem azokról, melyek a nagy választó kerületekben elmaradhatlanok — megfizesse, és a ki másfelől — természeténél fogva — izlése, tanulmányai és állása folytán egy oly választókerületben, hol a választók legnagyobb része a legkevésbbé müveit