Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-446

330 446. országos ülés február 87. 1872. bíróság, hogy a szabatosságot, a körülírást ő alkossa meg a törvény határozataira nézve egy oly politikai törvénynél, mely a választók testületének körét jelöli ki. (Élénk helyeslés jobb felől.) Mindkettő egyaránt helytelen lenne. Ha tehát a választók névjegyzékének felülbirálatát legfőbb fokban a curiara akarjuk bizni: ugy lehetővé kell tennünk e törvények következetes szabatos alkalmazását. (Helyeslés jobbról.) Engedelmet kérek, t. ház, hogy azon indítványra is kiterjeszkedhessen!, melyet Pécsváros érdemes képviselője benyújtott. (Halljuk!) Ez ininditvány ellenében nem lehet azon vádat felhozni,, hogy ne ölelné fel egész teljességében a reformkérdést ; mert abban átalános szavazati jog, titkos szavazás, a választókerületeknek a népesség aránya szerinti igazságos felosztása, tehát a gyökeres átalakítás teljes programmja be van foglalva. E határozati indítvány azt javasolja a háznak, hogy a népképviseletet a legszélesebb democratia alapjaira fektesse. Azonban én némi meglepetéssel, sőt megvallom, aggódással vizsgáltam azon okokat, melyek az indítványozót, és az indítványt pártoló képviselőket arra bírták, hogy most, midőn semmi nemű jelek nem mutatkoznak az országban arra, hogy valamely radicalis átváltozása nemcsak parlamentünknek, ele összes intézményeinknek szükséges lenne, (Derültség bal felől.) hogy azok, kik ez indítványt ajánlják, vagy kik ahhoz pártolásukkal járulnak: mire alapítják e roppant horderejű újítást. A t. képviselő ur beszédében, bár nem egészen pontosan emlékszem szavaira, világosan kijelölte az alapot, abból indulván ki, hogy az átalános szavazati jog alapja: a teherviselés, mihez a véradót is, mint a közterhek egyik részét, hozzá vette. Ugyanezen alapot látszott Vukovics képviselő is elfogadni, sőt Mocsáry képviselő ur is, ki — bár nem csatlakozott ezen indítványhoz, — beszédében annak tartalmát, nemcsak tökéletesen helyeselte, hanem világosan kijelenté, hogy annak elfogadását csak egy "külső ok gátolja. Ha már oly igen helyesli annak tartalmát, ha, ezenfelül oly bókot mondott az átalános szavazati jognak, minővel annak geniusa tökéletesen meg lehet elégedve: érdekes vizsgálni, mi ok bírta mégis arra, hogy szavazatát Debreezen város képviselőjének indítványára adta. Ezen ok abban állott, (Halljuk!) „mert azt hitte, hogy nem gyökeres választási törvény alkotásáról van szó." De én kérdem, nem alapjában változtatja-e meg a választási törvényt azon javaslat, melyet Debreczenváros képviselője tett? (Helyeslés jobb felől.) Ezt azonban nem fejtegetem, bár előttem ugy tűnik fel, hogy ha csak az lett volna az akadály az átalános szavazati jog pártolására, mert jelenleg nem egy uj választási törvény alkotásáról van szó: talán Pécsváros képviselőjének indítványa épen e hiányt akarta pótolni. Miután ez egy oly választási törvényt hoz szóba, mely az eddigitől elveire nézve tökéletesen különbözik, tehát azzal szemben teljesen uj. Ezt csak azért említem meg, mert előttem ugy látszik, mintha azon ok, mely miatt Irányi ur indítványához nem csatlakozott, nem állana erejére nézve arányban azon meleg pártolással, melyben az átalános szavazatjogot részesité. (Élénk helyeslés jobb felől.) Egyébiránt ezt én a t. képviselő urak házi ügyének tekintem, és részemről csak azon alapot óhajtom vizsgálat alá venni, melyre az átalános szavazati jogot fektetik. Mocsáry t. képviselő ur azt mondja, hogy ő az átalános szavazati jogot azért pártolja, mert bármennyit gondolkozik e tárgy, t. i. a census fölött, egyátalában nem tudja megtalálni azon határt, a melyen innen megadni, a melyen tul elvenni lehet valakitől a választói jogot. Már engedje meg egész tisztelettel figyelmét felhívnom arra, hogy azon pillanatban, midőn ezen szavait kimondta, csekély nézetem szerint meg is találta a felleihetetlennek vélt határt, mert beszédében két sorral alább igy szól: „Nem tudom belátni, micsoda oknál fogva lehet valakit az államnak teherviselő polgárai közül megfosztani attól, hogy a választási jog utján a „semmit rólunk nélkülünk" alkotmányos alapjogát gyakorolja." Én azt gondolom, hogy a teherviselésben megtalálta a t. képviselő ur a határt- Nem sokan záratnak ki általa a szavazatjogból ; de az minden esetre határvonal, melyről azt hiszi, hogy ezen belül a szavazati jog megáll, azontúl természetesen megszűnik. Azt hiszem azonban, hogy találmánya nem szerencsés: a mennyiben saját elméletével nincs öszhangbau. Mert ha az átalános szavazati jog azon elven alapszik, hogy „semmit rólunk nélkülünk" nihil de nobis sine nobis" : akkor miért fogadja el a teherviselést átalános határul? Hiszen én azt gondolom, hogy az állam törvényei nemcsak a teherviselő polgárokról rendelkezhetnek, ós ha a „nihil de nobis sine nobis" egy alkotmányos alapjog, melyet megszorítani jogfosztás: akkor a határvonal saját elmélete szerint mégis roszul van eltalálva; mert megengedi, hogy oly polgárok fölött, kik terhet nem viselnek, az ország törvényei rendelkezzenek, a nélkül, hogy a polgárok szavazati joguk által, a törvények megalkotására befolyást gyakorolnának. Ugy hiszem, hogy az alap feltalálásában Irányi Dániel képviselő ur sem volt szerencsésebb. 0 jelesen a polgári jog elválhat-