Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-446
4*6. országos ülés februér 27. 1872. 329 a választó névjegyzékbe. Melyik szabad királyi és rendezett tanácsú város az, melyben egy iparos, ki állandóan egy segéddel dolgozik : családjával együtt legalább ily értékű lakást és üzleti helyiséget el nem foglal? Én azt, hogy számos ily iparos legyen, ki évnegyedenkint legalább 13 frt 12 kr. lakbért ne fizessen: azt csakugyan kétségbe merem vonni. {Helyeslés jobb felől.) De nem is arról volt itt szó. hogy exacte, az utolsó pontig eltaláljuk azon határvonalat, mely által mindenki, a ki eddig a választói jegyzékbe behatott : abban jövőre is megmaradjon. Ez nem volt lehető, de nem is volt szükséges. Nem is lett volna helyes kiindulási pont, mert én bátor vagyok fölszólitani a t. képviselő urat, feleljen azon kérdésre: vajon van-e mód, van-e lehetőség arra, hogy az 1848. V. t. ez. határozatainak exacte megfelelő választó-testület tagjait kiszámíthassuk 1 Maga a törvény oly határozatlan, hogy egyátalában nem lehet kiszabni, ki áll annak körén belől, s ki marad azon kívül. Magok az összeírások oly annyira önkény tesen, némely helyen hanyagul, némely helyen annyira pártszellem befolyása alatt készültek, a favores ampliandi elv alapján, annyira fölforgattatott a törvényben lefektetett elv, hogy én határozottan azt merem állítani, miszerint nem vagyunk képesek sem azon határok iránt magunknak szabatos véleményt alkotni: meddig terjed az 1848-ki törvény választó-testület; sem az iránt, hogy valóban a törvényben fölállított elv körébe esnek mindazok: kik egyszer vagy másszor az összeírásba bevétettek. Lehet-e ennélfogva itt biztosan arról beszélni, hogy a törvényjavaslat által olyanok fosztatnak meg jogaiktól, a kik azzal valóban bírtak ? (Helyeslés jobb felől.) Föltehetoi-e, hogy mindenki valóban bírt a qualifieatióval, mert össze volt irva ? Ha azt bizton föl nem tehetni; nem lehet azt sem állítani, hogy ha valaki a szabatositott törvény alapján a névjegyzékbe bele nem jő, a ki a régi határozatlan törvény uralma alatt összeiratott: az már megszorítás utján záratott ki a szavazatjogból. Nem is ez a döntő szempont, t. ház; mert én azt hiszem, hogy akkor, midőn szabatositás és arról van szó, hogy eldöntessék: vajon a jelen törvényjav; slatban megszorítás, vagy csak szabatositás foglaltatik ? az eredmény után kell ítélni nem kicsiben, és részek szerint, hanem nagyban és egészben. Egyes egyének elhullása nélkül szabatositás nem képzelhető. Ha már most az eredményt veszszük tekintetbe, maga Debreczen városa t. képviselője megengedte, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása esetében lesz annyi választó, a mennyi 1869-ben beíratta magát; sőt megengedte, hogy több is. De megmondta reá a czáfolatot : 1869-ben KBPV. H. NAPLÓ 1844 XXI. — ugy mond — csak az íratott be a ki jelentkezett ; jelenleg pedig mindenki hivatalból fog bejegyeztetni. Elfogadnám e czáfolatot, hogy ha Debreczen városa t. képviselője biztos evidentiát mutathatna arra nézve, hogy azon ismeretlen tömege a választóknak, kik 1869-ben a legnagyobb pártküzdelem korszakában sem jelentkeztek a beiratásra: minő nagy volt. E nélkül pedig az összehasonlításra minden biztos szempont hiányzik. De azt hiszem, hogy miután a választói jog nem önmagában véve czél, hanem a census hatását nagyban és egészben azon választó-testület után kell megítélni, melyet az megalkot; s egy oly törvény uralma alatt, mely kötelező összeírást nem ismer, a választói jog köre az életben, a gyakorlatban addig terjed, a meddig az összeirottak összege megy: a két törvény hatásának megítélésére alapul kell venni azon választó-testületet, mely a legfejlettebb pártküzdelmek korszakában, 1869-ben, midőn minden párt rendelkezhető erejét előállitá, létrejött; ha tehát a jelen törvényjavaslat folytán kikerülő választó-testület legalább annyi lesz, sőt felül is múlja azt, mely a legnagyobb pártmozgalom korszakában, 1869-ben került ki: akkor ezt a törvényjavaslatot megszorítással vádolni igazságosan nem lehet. Nem is látom át, hogy ha a módosítandó törvény uralma alatt nem lehetett nagyobb számú választót előteremteni, pedig a szavazati jog határvonala nem volt szabatos, mint a mennyit a jelen szabatositó javaslat alapján lehetséges lesz, mondom — nem látom : miért lenne reactio a mostani javaslat, mely a régitől csak annyiban fog különbözni, hogy most már csak a kétségtelen jogosultak jönnek választó-jegyzékbe! (Élénk helyeslés jobb felől.) A mondottaknál fogva én elvileg e javaslatban nem megszorítást, hanem valóságos szabatositást látok. Es itt bátor vagyok az igen t. túlsó oldal figyelmét egy pontra fölhívni, melynek kellő méltatását eddig mellőzték. (Halljuk!) Nem ellenzik elvben azt, hogy a szavazati jogot megszabó határozatok alkalmazása végső fokokban a curiára, illetőleg a semmitőszékre bízassák. Legalább nem emlékszem, hogy azt elvben megtámadták volna; sőt ellenkezőleg a törvényjavaslat ezen intézkedését dicsórőleg hallottam fölemlíteni; most vegyék tekintetbe, ha a curianak az 1848-ki törvénynek minden szabatosságot nélkülöző §-ait kell alkalmazni: minő helyzetbe hoznák az ország legfőbb bíróságát ? Vagy abba, hogy minden rend, következetesség, szabály nélkül járjon el a törvény alkalmazásában, mi tökéletesen illusoriussá tenné azon előnyök egy részét, a mikért az állandó névjegyzéket be akarjuk hozni; vagy pedig azon helyzetbe jutna a 42 *
