Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-446

446. országos ülés fel) már 27. 187*2. 321 ezen három év alatt nem terjesztették elő a büntető törvényjavaslatot. A törvényhatóságokra nézve ez áll: „Önöknek egyik főteendője lesz tehát a törvényhatóságok szervezetének azon részét, mely a változott viszonyok s a tapasztalás útmutatása szerint többé fön nem tartható, akként átalakítani, hogy az önkormányzat és a felelősség elvének összeegyeztetése mellett a nélkülözhetlen öszhang a központi kormány és a közigazgatás mindanynyi közegei között biztosíttassák." És a kormány ezen határvonalat merészen átlépte; mert mi köze van a felelősségnek, mi köze van az összhangzásba hozatalnak a virilis szavazattal ? Azt mondja továbbá a trónbeszéd: „Önök alkotó munkásságának egyik jelentékeny tárgya lesz a főrendek házának szervezetét az ország jelen viszonyaihoz képest átalakítani." A t. kormány e pontot is teljesítetlenül, e tért is parlagon hagyta. A trónbeszéd „a reál- és humanistieus középtanodák, valamint az egyetem és műegyetem újjászervezésének szükségét" említi. Ezen intézetek, ezen egyetem és akadémiák mai napig is szervezetlenül állanak. A kormány a fejedelem által ajánltatja nekünk az adóügy reformját, mint a mely az ország anyagi jólétének egyik legnagyobb emeltyűjét képezi, és önök adtak a helyett számtalanszor meghosszabbított provisoriumot és reformmal ellenkező abnormitásokat. Önöknek, uraim, a trónbeszéd világos szelleme és betűje szerint alkotniuk, nem rombolniok kellett volna, szabadelvű irányban haladniuk és nem hátrálniok. Es ime, t. ház! azon visszalépésekhez, a melyek e három év alatt is történtek, még egy ujabb van: az előttünk lévő törvényjavaslat. Tagadhatatlan, hogy van ezen törvényjavaslatnak egy jó része, a mely előhaladásra mutat: az állandó névjegyzékek rendszerének behozatala; hanem ezen kivül a többi visszalépés. A eensus legnagyobb részben a földbirtokra fektettetik, a eensus, a mint ez itt már tüzetesen bebizonyíttatott, a kisbirtokosoknál és iparosoknál főlebb emeltetik, s fölebb emeltetik kétség kivül Erdélyben is. Erdélyben a választókerületek rósz felosztása, a képviseltetés aránytalansága, az e tekintetben sokszoros anomáliának föntartása proclamáitatik ezen törvényjavaslatban. Miért? talán, hogy azon válaszfal, melyet a kormány Magyarország és Erdély közt következetesen föntartott: továbbá is megmaradjon, vagy még nagyobbá tétessék? hogy az unió megtestesitése továbbá is lehetetlenné tétessék, hogy a testvérnemzetiségek, a népfajok közti bizalmatlanság szíttassék ? Mert hisz jól tudjuk : KÉíV. H NAPIŐ ISII. XXI. bizalom bizalmat, bizalmatlanság bizalmatlanságot költ. . Azonban teljes igaza volt a belügyminiszter urnák, midőn azt mondta, hogy könnyebb kritizálni, mint eg}

r jó munkát irni. Hanem van még ennél is könnyebb. Sokkal könnyebb ugyanis rósz munkát irni, mely aztán a kritikát is szükségtelenné teszi. (Élénk derültség és tetszés bal felől.) Az igen t. belügyminiszter ur nemes hévvel szólott az 1848-iki törvényekről és azok szelleméről; vajba bebizonyította volna cselekedeteivel szavainak őszinte szivből származását! vajha nem állapodott volna meg a félúton és követte volna azon ösvényt, melyet az 1848-iki törvényeknek betűje és szelleme világosan kijelöl. Azonban az igen t. belügyminiszter ur a félutoni megállapodásnak vagy visszalépésnek egy mentségét találta fel e szavakban: józan haladás. Testvére ez a józan haladás a „Ruhe und Ordnung" szavaknak, melyeket az absolutismus szótárában találunk s ezen „józan haladás" sem uj szó: minden conservativ és reactionarius ember e zászló alatt harezol századokon keresztül. Azonban kérdem a t. belügyminisztertől: azon haladás, melyet mi jelöltünk ki; azon ezél, a mely felé mi törekszünk : nem józan-e ? vajon mámor vagy ábránd-e mindez ? (Belügyminiszter közbeszól: Sokban !) Azt mondja a t. belügyminiszter ur, hogy „sokban." Ha ugyáll, hogy az a józan haladás és átalában haladás, melyet a t. belügyminiszter ur jelez és nem a mienk: akkor, t. ház, égessük el legszentebb törvényeinket, törüljük el alkotmányunkat, szagassuk ki emlékezetünkből mindazt, a mi bennünket a múltra, a múlt fájdalmaira, örömeire és dicsőségeire visszavezet; szaggassuk ki történelmünkből mindazon lapokat, a melyekről utódaink megtanulhatnák a multat ismerni, becsülni; mert az a józan haladás, melyet Tóth Vilmos belügyminiszter ur jelez ; ellenben mind az, a mit ős törvényhozóink, a mit az 1848-iki honatyák megalkottak, a minek alapját letették, a minek irányát kijelölték, és mindaz, a mit mi teszünk és a mi felé mi törekszünk: tévedés és tévelygés. Pártolom Tisza Kálmán t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) Schwarcz Gyula: T. ház! Személyes kérdésben kivánuk szót emelni. (Halljuk!) Várady Gábor t. képviselőtársam fölszólalásában van egy hely, melyet addig sem hagyhatok szó nélkül, mig a zárszó jogával élhetnék. Ő ugyanis oly kapcsolatban oly ügygyei, melyről megrovólag nyilatkozott, azt mondja: „eszmetársulatnál fogva" engem volt szives mindjárt fölemlíteni. Én a t. képviselő urat igen tisztelem és fölteszem, hogy nem akar senkit gyanúsítani; de 41