Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

Í 145. or*;ss»«r«s ülés február 26. 1872. 311 lebeghet. Hézagok vannak tehát épen ugy a suffrage universel egyes alakjai közt, nem kevósbbé, mint az általam indítványozott írni olvasni tudáshoz kötött módozat és a suffrage universel collectiv fogalma között; ne vitázzunk tehát ezen hézagok betöltéséről; a fölfogásban a logika azt mondja inkább, hogy közeledjünk egymáshoz. A közeledés miben állhatna ? állhatna abban, hogy törekedjünk oly módozatra, melynélfogva az egyes embernek érdeke és a hazának érdeke lehetőleg összevágjon, hogy találjunk ilyen formulát, t. i. olyat, a mely az értelmiséget és az erkölcsiséget illeti s lehetőleg besegíti a törvényhozásba. A kérdés az, lehet-e oly metront, mely e két kelléket megmérje, fölállítani? A practieus ember azt mondja, hogy: nálunk ez lehetetlen; ezt a qualifícatiót nem lehet nálunk fölállítani, a mint pl. Holsteinban és Európának más országaiban, a hol mindenki iskolába járt. Sok büu nehézkedik ránk e tekintetben, vagyis inkább azon hatalom tényezőire, a kik a közoktatás ügyét évtizedeken át vezették; mert tény, hogy a népnek egy nagy része irni olvasni nem tud. De én mindezek daczára bátor vagyok röviden azt mondani, hogy: én a választói képességi kérdést, hazánk összes értelmi, erkölcsi ós anyagi érdekeinek tekintetbevételével mégis a következő formulával vélem jelenleg nem teljesen, de lehető legjobban megoldani. A formula nagyon egyszerű (Ralijuk!) ós csak azt mondja, hogy : ne vegyük el senkitől a választási jogot, ki ezen törvényszentesitése után először megejtendő választás alkalmával még az 1848-ki V. törvényczikk és az erdélyi II. törvényczikk alapján a szavazatjogot vindicálhatja magának; természetesen tág tér maradván az illető pontok korszerű kimagyarázására, tér nyílnék azon körülző paragraphusokat bevezetni, a melyeket a kormányjavaslata, vagy az ellenzék óhajtana. A második pont pedig azt mondja: választó azonkívül mindazon teljes korú, feddhetlen bünfenyiték alatt vagy sorhadi szolgálatban nem álló férfi, ki legalább irni, olvasni tud. Egyik képviselőtársam, kinek fényes tehetségét és olvasottságát ismerem, erre bizonyára már előre gondolja magában, hogy hisz az irás, olvasás mint választási qualifieatió nevetséges. Hát a tudákosság legyen-e fogja kérdezni — mértéke tulajdonképen a politikai józanságnak ? azt fogja mondani, hogy az ily utasítás nem ér semmit; mert gyakran állítólag sokkal többet ért az irni olvasni tudónál a közdolgokhoz egy közönséges irni olvasni nem tudó alsóbb osztályú józan magyar ember. (Fölkiáltások balról: TJgy van!) Nem értem, hogy helyeselhetik épen önök — a census hivei, — e téveszmét; mert hisz a censussal szemközt is azt mondhatjuk, hogy az, ha valakinek V* telke van: nem kezeskedik a % telkes földművesnek még azon józanságáról sem, melyet önök oly örömest hoznak ellentétbe, az irni-olvasni tudással. Bizalomról volt szó. Nem hiszem, hogy kétségbevonhatná valaki, hogy jogosan lehetne feltenni azt, hogy azok, kik irni olvasni tudnak, jobban megértik, hogy kiben lehet helyezni bizalmukat, mint azok, kik nem tudnak, kik tehát még csak a jelölt nevét sem tudják elolvasni. Én azt óhajtom, hogy elemi iskoláink minden községben oly virágzó lábon álljanak, hogy mindenki járjon tanköteles éveiben iskolába, és minden ember birjon annyi műveltséggel, amennyi szükséges, hogy mint korszerű állam polgára oly életet élhessen, mely egy művelődési jogállamhoz illő. Ezt rögtön elérni nem lehet. De vajon azért megállapodjunk-e a censusnál, melynek józan, igazságos sőt komolyan indokolható határvonala nincs; a censusnál, mely nem bizonyíték a függetlenség, még kevésbbé a műveltség mellett; avagy megállapodjunk azon suffrage universelnél, melyet t. képviselőtársam Irányi Dániel proponált, és mely a nyers tömeget vonná be túlnyomó számmal, t. i. olyakat is, a kik nemcsak irni és olvasni nem tudnak; de a helyett, hogy Mocsonyi t. képviselő ur óhajtása szerint condensálni segítene a társadalmat: a parlamentben saját lelkiszegénységöknek sötét magányában nem fejleszteni óhajtják a társadalmat, az államot; hanem tán tájékozatlan keserűségükben inkább föloszlatni. így állván a dolgok szemben az Irányi által indítványozott átalános szavazatjoggal, egy pár szóval elmondom még: miket lehet felhozni megtámadására, miket indokolásául saját indítványomnak (Zaj! Fülkiáltások: 2 órai) Mindjárt bevégzem. Azt mondják: ha e módozat behozatnék: ki lennének zárva a nemzetiségek. Nem áll. A nemzetiségeknek saját érdekükben áll, hogy művelődjenek. Tehát ha őket a törvény ereje kényszeríti arra, hogy községeikben iskolákat állítsanak fel: ez rajok nézve nem más lesz, mint jótékonyság. De azt mondják: sok, igen sok községben nincs iskola; sőt nem is gondolhatunk rá, hogy hamarjában iskolát állítsanak fel mind e sok községben. Ez igaz; de ha van az alkotmányosságban oly törvény, mely mint egy hatalmas lők-erő ösztönzi a törvényhozást egyéb oldalról is, az államszervezet egyéb nagy kérdéseiben is folyvást tekintettel lenni az alkotmányosság legnagyobb biztosítékára, a művelődésre: akkor van garantia is arra nézve, hogy az ily törvénynek sikere is legyen. Nagy örömre szolgál constatálhatni a fölötti megelégedésemet, miként a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur