Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

310 445 ors/ápos illés február 26. 1872. lettek szólítva, hogy igazolják magukat, tudnak-e irni, olvasni, hogy a törvényhatósági bizottságba beválasztathassanak: ezt nem voltak képesek beigazolni. A census tehát a műveltség mellett sem bizonyít semmit, hanem mindegy, igy áll » dolog. Emberi jogról itt szó sem lehet; a polgári jog csak phantasma, azt keressük: az postulatum, a melyet meg kell oldanunk, de hogyan? ez a kérdés. Elismerem azt, a mit Mocsonyi Sándor képviselő ur mondott, hogy igyekezni kell, hogy minél több érdek, lehetőleg minden érdek egyensúlya helyreállittassék a parlamentben, hogy — mint magát ugy mint máskor élesen kifejezte — a parlament legyen condensált társadalom. Igaza van; de engedje meg, hogy vele szemközt én is transcendentalis módon igyekezzem megczáfolní azt, a mit mondott, és a minek különben praeticus oldala van. (Halljuk!) Azt mondja ő: azon kell lenni, hogy minden érdek lehetőleg képviselve legyen, tehát ő a mellett plaidiroz, — magammal hoztam ugyan a népszámlálási adatokat, de nem akarok untató lenni és csak a részletes tárgyalásnál fogom azt fölemlíteni, hogy állítólag 3.600,000 felnőtt férfi igényelheti — nem sz. István koronájának területén, — hanem Magyarországon, — melyre nézve a választási törvény intézkedni fog — a szavazati jogot, és arra kérte a házat, hogy ne zárjuk ki a condensált társadalmat. Erre nézve bátor vagyok kérdezni : hogy érti ő az érdeket ? Nem fogom akkép kérdezni, mint a német professorok szokták: vajon subjectiv, vagy objectiv érdeket ért-e, mivel akkor hajótörést szenved az okoskodás! ? Mert ha ő az érdeket ugy érti, hogy azt minden ember, a legutolsó mócz is, kit különben igen tisztelek és szeretek még a távolból is, (Hosszas derültség) ép oly helyesen tudja megítélni, mint egy magas miveltségü rumén fiatal ember, vagy egy iparos, ki nagyobb tehetséggel vagy gyakorlati képzettséggel bir arra nézve, hogy ő magát tájékozni tudja: míg nekem ezt philosoph képviselőtársam be nem bizonyítja, hogy minden ember a 3.600,000 közül, kinek szavazatjogot akar adni, hogy az a mit érdekének nevez, valóban saját és egyúttal a haza érdeke-e is, hogy azt ugy fogja föl, mint fölfogják a miveltebbek és a mint kívánatos, hogy a parlament a condensált társadalom képét nyújthassa, nem a chaosnak, anarchiának, hanem a culturai társadalomnak, mig ő ezt be nem bizonyítja : addig boesásson meg t. képviselőtársam; de nem fogom elismerni azt, hogy az átalános szavazatjog, a suífrage universel a condensált társadalmat hozná be a házba. (Helyeslés jobb felől.) Ha nyers tömegnek adunk szavazatjogot: akkor ha erkölcstelen, oly embereket fog beültetni a képviselőházba, kikkel legkevésbé lesz megelégedve maga t. philosoph képviselőtársam. Ez nem fog érdekében állni sem a hazának, sem azon mócznak (Derültség), vagy akármely nemzetiségnek, de legkevésbbé a magyar embernek, ki azt akarja, hogy hazája viruljon, hogy Magyarország ennyi viszontagságok után nem chimaerieus, hanem erős kezekkel haladjon czélja felé. (Élénk helyeslés.) Ebből azt látom, hogy azt, vajon ki tudja megítélni, mi a saját és mi a haza érdeke ? absolut fontossággal meghatározni nem tudjuk. De mi következik ebből? Az, a mit philosophiai nyelven a philosophia kétségbeesésének nevezünk, és ez az: a hol látjuk, hogy nem vagyunk képesek jót alkotni, ott oly compromissumot kell keresnünk, a mely által lehetőleg megközelitenők azon czélt, mely felé szivünk dobog és elménk irányul. (Helyeslés jobb felől.) Minő legyen tehát a compromissum, minő legyen a módozat 1 Nem állítom azt, hogy az a módozat, melyet én proponálok: jó ; mert hiszen minden tekintetben helyes módozatot alkotni — mert épen most mondám,hogy absolute alkotni e téren jót: lehetetlen. Én merőben kétségbevonom azt, hogy azon érvek, azon indokok, melyeket képviselőtársaim a franczia alakú suffrage universel mellett fölhoztak, beigazolnák azt. Engedek mégis azon postulatumnak, mely szerint minél többen részesitessenek a szavazati jogban; föltéve, hogy az illetők a szavazatjog józan gyakorlására a kellő qualificatióval bírnak. Mi legyen ez a qualificatió? ha lehetne : az elemi iskola bizonyítványa; ha nem : legalább az irni és olvasni tudás. De hisz ekkor nagyon megfogyna a választók száma. Nem a különböző államokban, hol a suffrage universel divik, — mint több mi veit államában Európának — mindenütt más és más alakban nyilatkozván, különböző hatással van a választók számára. S ezenkivül még arra is utalhatok, hogy midőn több képviselőtársammal vitatkoztam a ' fölött, a suffrage universelt elfogadták többen, és én is,— azt mondám suffrage universellnek : nevezhetném az irás és olvasás tudás, de csak azon alakját, melyet későbben elő fogok adni, mondom, — midőn mintegy 7 — 8-an vitatkoztunk: akkor az egyik a cselédeket akarta kivétetni; a másik a rendes katonákat, a harmadik a honvédeket is; más ismét a papokat stb. Már most, t. ház, ha két három százezer felnőtt férfi azért, mert katona, vagy cseléd, kihagyathatik azon szavazatjogból, melyet átalánosnak neveznek a nélkül, hogy az átalános szavazatjog védői ez ellen tiltakoznál nak : akkor hiában beszélünk mi condensált parla-^ mentről, és akkor nem a suffrage universel Irányi által indítványba hozott franczia alakja az, a mely mint egyedül kötelező mintakép előttünk