Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-445
306 445. ursüágwj Illés február 5MS. Mf& nám is, sőt még akkor is, ha a képviselőház többsége is elfogadná azt: a kormány nem nyerne Tisza Kálmán indítványa által oly utasítást, mely tisztán, világosan oly javaslat beterjesztésére fogná álkormányt utalni, miszerint a kormány által beterjesztendett e törvényjavaslat ama pénzcensust oly fokon ne állapítsa meg, melytől tán az indítványozó képviselő maga is vissza fogna borzadni. Más szavakkal: kevesebb mint két hó alatt végét éri országgyűlésünk. Ha a képviselőház elfogadná is Tisza Kálmán határozati javaslatát, kevesebbet mint három hetet tán t. képviselőtársam sem kívánna adni a belügyminiszternek arra, hogy végig tanulmányozhassa mindazon statistikai adatokat, melyekre indítványozó ur ama pénzcensust óhajtaná alapíttatni. De ha t. képviselőtársam nem mondja meg indítványában, hogy minő alapeszméhez kívánja köttetni a census fokát: mit használna a statistikai adatok végig tanulmányozása ? biztosítja-e t. képviselőtársamat saját indítványának szövege, még elfogadása esetére is, a felől, hogy a statistikai adatok végigtanulmányozásából a kormány eredményképen nem oly eensust fog-e javaslatba hozni, mely ellen a t. kópvisslő urnák épen annyi kifogása leendett, mint a mennyi most van akár az ~U telek ellen, akár a 10 frt. 50 krajczár ellen? (Móricz Pál közbeszól: Ez a részletekhez tartozik.) Oly férfiú, mint a közbeszóló, a ki a nemzetgazdászati viszonyokat ós a statistikai adatokat oly kitűnően ismeri, kénytelen elismerni, hogy azon kérdés, vajon a választási jog 5, vagy 6, 8 vagy 9 írthoz köttessék-e: nem részletes kérdés, hanem elvi kérdés; mert már e.sak egy forintnyi külömbsóg is társadalmi néprétegeink igen nevezetes elemét zárhatja ki a választásból. Így pl. a belügyminiszter ur tanulmányozván Tisza Kálmán képviselő ur inditványa értelmében az adatokat, abban is megállapodhatnék, a mit Tisza Kálmán képviselő ur indítványa semmikóp sem zárja ki, hogy 9 frtos eensust ajánljon a háznak; már pedig én ezt nem vagyok jogosítva hinni, hogy Móricz Pál képviselő ur tekintettel hazánk művelődési viszonyainak közvagyonosodási viszonyaival való eombmatiojára: ezt elfogadni hajlandó legyen. Pedig — mint mondám — Tisza képviselő ur indítványa erre egyenesen tért nyit. Mért hozom én ezt föl ? Azért, hogy tovább menjek a mechanismuson, mely ebből áll: a censusnak ilyetén fölemelése, — mint kimutattam, — nyitva van a belügyminiszternek, mit ő maga sem tagad; mert férfias nyíltsággal be szokta vallani theoriait az államról, és igy bevallja azt is, hogy nem akarja lenyomni a eensust; de másfelől nem is akarja ezt ugy felemelni-9 frtig, miként ezt Tisza Kálmán képviselő ur kivánia. Tisza Kálmán: Engedelmet kérek, de én azt nem kívánom! Schwarcz Gyula: Nem azt akartam mondani, hogy Tisza Kálmán ur kívánja, hanem azt, hogy indítványa ezt megengedi. Tévedésem tehát legfölebb kétértelműség lehetett éa nem ferdítés, a mitől, mint beszédemben eddig is megmutattam, tartózkodni szoktam, és kérem is az újságírókat, hogy ezt jegyezzék meg magoknak jól, és ezért ne támadjanak meg a lapokban. (Derültség.) Ha tehát, mint mondám, a miniszter ur áttanulmányozván az indítvány értelmében az adatokat, mihez három hetet csak kellene neki engedni: 9 frtos eensust találna indítványozni, mi fogna ebből következni? Az, hogy a szabadelvű ellenzéki férfiak ellene fognának szavazni, és bizonyára Tisza Kálmán sem volna vele megelégedve. Már most aztán mi történnék ? Nézetem szerint csak az történhetnék, hogy a kormány ezen ujabb penzcensusat épen azon statistikai adatokkal fogná védeni, a melyeknek tanulmányozására a kormányt t. képviselőtársam utasította: és hogy czáfolhatná meg Tisza Kálmán t. képviselőtársam a kormány censusának helyességót ? Csak ugy, hogy ha saját maga ülne neki az egész statistikai adathalmaznak és saját maga szerezne megállapodást magának egy oly pénzcensus fokra, nézve melyről előre, a statistikai adatok tanulmányozása előtt ő maga sem képes meghatározni, — miként indítványából kiderül, — hogy e pénzcensus mekkora legyen? Tisza Kálmán indítványa elfogadásának eredménye tehát csak az lehetne, hogy hat hét múlva ismét legalább három héttel tovább halasztatnók a kérdés megoldása, a törvény megalkotása: mert hiszen a statistikai adathalmaz végig tanulmányozására t. képviselőtársamnak szintén legalább három hét fogott kelleni. Ez összesen már kilencz hét: tehát egy héttel több, mint azon egész időhuzam, melynek lejártával végét éri országgyűlésünk. Azt hiszem, ezt t. képviselőtársam sem fogja tagadhatni. De hát nem lett volna-e czélszerübb, a pénzcensus szempontjából, ha arra utasítván a kormányt, hogy érintett adatokat a ház elé terjeszsze: t. képviselőtársam saját maga tanulmányozta volna végig mindez adatokat, s miután már végig tanulmányozta, saját maga tisztába jött volna magával a fölött, hogy tulajdonkóp minő is azon pénzbeli censusfok, melyet ő, indítványozó ur, a választási törvénybe fölvétetni akar.