Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

445. országos illés február 26. 1872. 305 Azon méltánytalanság, melyet a negyed-telki állomány egyenértékének megállapítási módoza­tával igyekszik elkövetni a miniszteri törvényja­vaslat eddig szavavazatjoggal birt földmivelők irányában: az eléggé kifejtetett az ellenzéki oldalról a ház tegnapi és tegnapelőtti ülésében ; de még szomorúbb oldala a miniszteri paraphrasisnak, vagy commentárnak az, miszerint nem akarta néhány rövid §-szal sem kipótolni azt, a mit az 1848-ki vá­lasztási tőrvény emlékezetének a hazai közerköl­csiség történetirója soha megbocsátani nem fog­hat, a mit 1848-ban merő optímismusból, — nem akarom mondani számításból, — a vá­lasztási törvényből kihagytak: tudniillik in­tézkedéseket a választásoknál annyira elhara­pódzó megvesztegetések, pressio, erőszakoskodások megbüntetésére, — azt most hat évi békés ülésezés után ismét kihagyja a választási törvényből az előttünk fekvő törvényjavaslat beterjesztője, állí­tólag az idő rövidsége miatt. Hát nem gondolták meg önök, uraim, hogy az által, ha az egész ország szine előtt megta­gadják önök az ellenzék kérelmét; az egész or­szág szine előtt azt állítják önök, hogy nincs idő már arra, hogy a -vesztegetések, pressio és erőszakoskodások megfenyitésére néhány sort az ez alkalommal módositandott választási törvény­be belevezessenek, hogy, mondom : ez által még inkább föl fogják bátorítani azokat, kik veszte­getni, pressiot gyakorolni akarnak ? Azt hiszik önök, hogy nem fognak izgatni nyíltan, visszaélve a kormány nevével? megenge­dem, az önök tudta nélkül, a választó-kerületek­ben azzal, hogy hisz a kormány nem akar tör­vényt hozni a vesztegetések, erőszakoskodások és pressiók büntetésére. Azt hiszik önök, nem fognak mindezekből sok ezren azon következte­tésre jutni, miszerint vesztegetés, erőszakoskodás, pressio épen nem szégyenleni való dolgok ? és épen nincs ok azokat el nem követni, azok szennyes hasznában részesülni, miután nincs törvény, nincs igazságszolgáltatás, mely azokat megbüntesse? s miután ugy látszik ezen egész kérdés egyátalá­ban közömbös a kormány előtt ? A 48-ki törvény nem ismeri az ineompati­bilitást. Önök uraim módosítják a törvényt, ígér­nek is törvényt az incompatibilitásról; de nem magába e választási törvénybe — miként szoká­sos valamennyi külföldi választási törvényben, — mondom, nem a választási törvénybe vezetik be az ineompatibilitást; hanem külön törvényjavaslatot ígérnek, olyat t. i., mely a sorrendre kitüzetett ugyan, de a mely az „idő rövidség" miatt való­színűleg le fog maradni a napirendről. A kerületek igazságosabb beosztásáról pe­dig még csak komoly ígéretet sem tesznek önök. Fölöslegesnek tartom a jelen kerületi beosztás KÉPY. H. NAM.Ó 18-££ XXI. rut igazságtalanságait tüzetesen jellemezni. Az, kit Mocsáry és Mocsonyi t. képviselőtársaim statistikai adatai e részben meg nem győztek : az egyátalában kevés érzéket mutat arra, hogy hajlandó legyen e részben meggyőződését egy jobb meggyőződéssel fölcserélni, vagy legalább ha fölcserélte is, itt c házban azt nyíltan beval­lani. Nem fogadhatom el tehát a kormány be­terjesztett törvényjavaslatát; de nem fogadha­tom el azon határozati javaslatokot sem, a melye­ket t. képviselőtársaim Tisza Kálmán és Irányi Dániel beterjesztettek. Egy ellenzéki propositionak csak két fela­data lehet: vagy az, hogy a ház többsége által magáévá tétetvén, azonnal mint törvény gyakor­latilag érvényesülhessen; vagy az, hogy terjeszsze az eszmét, hintse a magvat, mely még akkor is ha nem birna rögtön törvénynyé válni: az el­mék és szivek előkészítése által biztosítsa az ügynek a diadalt, legalább a legközelebbi jövő­ben. Arra, hogy egy ellenzéki indítvány azonnal törvénynyé válhassék, gyakorlatilag érvényülhes­sen : erre nézve legalább is az szükséges, hogy azon esetben, ha a többség azt elfogadná, legyen physikai lehetőség azt törvény erőre emelni, s ha törvénynyé emeltetett, végrehajthatni. Részemről ugy látom, hogy Tisza Kálmán képviselő határozati javaslata oly utasítást fog­lal magában, melynek a többség"; illetőleg a kor­mány még ha hajlandó lenne is elfogadni: nem felelhetne meg a hátralevő időrövidség miatt, tehát merőben physikai nehézségek miatt, más­részről ugy találom, hogy nem tartalmaz oly eszmét, a melynek terjesztése, nem oly magvat, a melynek elhintése a választási törvény kérdé­sének jelen parlamentalis stádiumában igazol­hatná egy gyakorlatilag keresztülvihető s lehe­tőleg korszerű szellemtől átlengett; választási törvény megalkotásának elejtését igazolhatná. Szóval, úgy látom, hogy Tisza Kálmán be­terjesztett határozati javaslata nem felel meg azon föladatnak, mely egy ellenzéki javaslatot elfogadásra ajánlhat, különösen egy ily nagy­fontosságú kérdésben. IsTem a rögtöni gyakorlat, foganatba^étel föladatának, s nem az eszmeter­jesztésének. Szabadjon ez ellenvetésemet kissé közelebbről kifejtenem, Tisza Kálmán indítványa tulajdonkép két nagy momentumra szorítkozik. Egyik a választó kerületek igazságosabb beosztása, a másik egy igazságosabb, Erdélyre nézve is egyöntetűbb cen­sus, illetőleg pénzcensus behozatala a földbirtok­census kiküszöbölésével. A választókerületek igazságosabb beosztását én is óhajtom ; a pénzcensust azonban már nem fogadom el, — hogy miért nem: alább bővebben lesz alkalmam kifejteni; — de ha még elfogad­39

Next

/
Thumbnails
Contents