Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

304 445. országos ülés február 36. 1872. féle főbenjáró bűntettekkel terhelt egyéneket zárja ki erkölcsi czimen a szavazatjogból? Paragraphusainak beosztása által pedig azt árulja el, hogy a régi kiváltságokról még csak föl sem teszi, hogy a törvény szentesítése és kihirdetése után egyátalán oly büntént foghatnának elkövetni, mely miatt a kiváltságos osztályhoz nem tartozókat a szavazatjogtól kizárni rendeli. Ki látott ujabb időben alkotmányos államban oly választási törvényt, mely a választók névjegyzékének közzétételére vonatkozó intézkedéseivel annyira elárulja, hogy szerzői még csak nem is sejtették azon viszaélések lehetőségét, a melyéknek az összeíró és reelamationalis közegek részéről a központtól gyakran 10 —15 mértföldnyire lakó szegény választök kitéve leendettek. Ki látott ily választási törvényt, mely még föl sem látszik tenni, hogy a választási előmunkálatok szintúgy, mint a választási cselekménynél erőszakoskodások, bűnös fogások s vesztegetések fordulhatnak elő, melyek nem egy helyütt csak arra képesek, hogy megrendítsék a hazafiak hitét az alkotmányos joggyakorlat lelkismeretességének lehetőségében. Ki látott ily választási törvényeket, melyek , mig egyfelől, két-két képviselőt adnak alig néhány ezer lakossal biró tasalis városokban lakó pár száz választónak: addig szintén csak két képviselőt adnak Hunyadmegye közel 200,000 lakosának. Hogy egyéb ide vonatkozó megütközést keltő anomáliát e helyütt ne is említsek: ki látott oly választási törvényt, mely mcgférhetőnek tartotta az összes hivaltalnokok s a végre hajtó hatalom közegeivel szerződéses viszonyban álló, sőt maguknak a főrendiház tagjainak állását is az országos képviselői mandátummal szemben 1 Vegyük hozzá, hogy 1848-ki törvényhozásunk ugyanakkor, midőn ily hézagteljes törvényt adott a választásról s midőn parlamentalis népképviseleti kormányt avatott föl a régi dicasteriumok helyébe : nemcsak nem szabályozta a képviselőháznak a főrendi házhozi viszonyát; de érintetlenül hagyá a vétójog föltételeinek s az országgyűlés egybehivása föltételeinek kérdését is; nemkülönben a regensség kérdését is; szóval 1848-ki törvényhozásunk oly hézagokat hagyott hátra átalakított alkotmányunkban, miszerint csak azok nem ütköznek meg e hézagok fölött, kik nem tudják minő törvények szokták egyéb alkotmányos államokban e hézagokat betölteni; tán e részben egyedül Angliát véve ki, melynek viszonyai egyedül igazolhatják még az e részbeni kivételt is. Mi lett volna tehát természetesebb, mi lett volna szükségesebb, mint hogy fölismerve 1848-ki törvényhozásunk mind e hiányait, az országgyűlés reformjaink sorát mindjárt a koronázás után a?,zal nyitotta volna meg, hogy nemcsak uj választási törvényt; de kapcsolatban ez uj választási törvénynyel oly alaptőrvényeket alkotott volna, a melyek parlamentalis népképviseleti rendszerünket a modern jogállam követelményeihez és a kor igényeihez képest kellő intézményekre fogták volna fektetni; sőt mi lett volna kívánatosabb, mint hogy alaptörvény alkottatott volna már akkor az állampolgárok jogairól Magyarországon s törvény a honosításról; hisz nem viszás helyzet-e ez, a melyben most állunk, midőn a választóképesség megvitatásánál sem kormány, sem ellenzék nem képesek fölvilágosítani egymást a felől, hogy tulajdonkép hány évre s egyébként minő föltételek betöltésére van szüksége nálunk mai napság a külföldről bevándorlott egyénnek, például vasúti munkásnak, vagy hivatalnoknak, hogy mint magyar állampolgár választási jogra igényt tartson. Országgyűlésünk azonban 1867-ben s a rákövetkező években mindezt elmulasztotta. Csonkán hagyta alkotmányosságunkat a papíron a nélkül, hogy oly népet bírna maga előtt, mely, miként az angol nép, a maga kifejlett jogérzetében rendszeresen kidolgozott alaptőrvények nélkül is biztosítva érezhetné magát a szakadatlan folytonosság által megerősbült tényleges jog gyakorlatában. De ha már elmulasztotta az országgyűlés mind e nagy kérdések elintézését, akkor, midőn erre a legjobb alkalom mutatkozott, t. i. mindjárt a koronázás után: ne mulasztaná el legalább jelenleg oly választási törvény alkotását, mely megfelel hazánk érdekeinek. Teszi-e ezt a kormány előterjesztménye ? Legkevésbbé. Hisz leszámítva a II. fejezetet, mely valóban üdvös intézkedést tartalmaz a választók öszszeirásáról: alig tartalmaz e törvényjavaslat egyebet, a mi ne lenne egyszerű paraphrasisa az 1848-ki választási törvény félszegségeinek. oly paraphrasisa, a mely tényleges viszonyainkhoz képest mindent nyújt inkább, csak nem a lelkiismeretek megnyugtatását. Avagy tán nem zárja-e ki az 1848. t. cz.-nek az ipaiosokra vonatkozó módosítása ugy, a mint az a miniszter törvényjavaslatában foglaltatik, vajon nem zárja-e ki e módosítás, mely 10 frt 50 kr, jövedelem-adóhoz köti rajok nézve a szavazatjogot ? — nem zárja-e ki mondom e módosítás a szavazatjogból ép oly méltánytalanul, mint eszélytelenül hazai iparosaink sok ezernyi tömegét? Jóllehet pártkülönbség nélkül el fogja ismerni minden elfogulatlan szemlélő azon buzgalomteljes, szennyes önérdektől ment politikai józanságot, melyet iparosaink — még azok is, kik nem fizetnek 10 frt 50 kr, adót — tanúsítanak országszerte a választásoknál.