Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

445. országos ülés f ebre ár 26 1S72. 291 alatt beterjesztethetnék. Ennélfogva én — ismét­lem — ezen indítványt el nem fogadhatom. Ami Irányi képviselő ur határozati javaslatát illeti, azt sem fogadhatom el, bárha Irányi képviselő ur már szabatosabb formulázással ál­lott elő annyiban, a mennyiben kimondja, hogy ő suffrage universel-t kivan, kimondja hogy a választási kihágásokat kívánja megszüntettetni. Tehát némi utasítást már foglal magában e ha­tározati javaslat. Ez indítványt épen a suffrage universel szempontjából nem fogadom el. Többen megkíséri ették e házban még a bal­közép részéről is bebizonyítani azt, hogy a suf­frage universel Francziaországoak nem volt kárára. Eu azonban azon meggyőződésben élek, hogy mindazon vívmányok, melyek az alkotmá­nyos szabadság érdekében Francziaországban ki­vivattak: ott épen azért nem consolidálódhattak, mert azokat a suffrage universel lehetienitette. En ugy hiszem, hogy a suffrage universel arra való, hogy a nép szabadon válasszon magá­nek zsarnokokat, mint az Frarcziaországban tör­tént ; de nem arra, hogy valódi jogokat élvezzen. Ezekuélfoova, t. ház. sem egyik sem másik in­ditványt elfogadni képes nem vagyok; hanem . elfogadom tanácskozási alapul a központi bizott­ság javaslatát. Azonban meg fogja engedni a t. ház, hogy miután indokoltam szavazatomat, igen röviden némely oly megjegyzésekre térek át, melyek itt különösen az erdélyi részeket illetőleg mondat­tak el. Mindenek előtt igen örvendek, hogy a t. baloldal részéről élénk rokonszenv mutatkozik; mert hisz rokonszenvnek kell neveznem azt, ha­bár nem olyanokat hoznak fel, amilyeneket én helyeselnék: de legalább foglalkoznak az erdélyi ügyekkel. Azt hiszem, hogy nem követek el méltatlan­ságot, a midőn azon reményemet fejezem ki, hogy az illető szónok urak, a jövő országgyűlé­sig talán jobban tanyulmányozzák az erdélyi ügyeket, és akkor az egyes nemzetiségek iránt nem lesznek oly igazságtalanok, milyenek most voltak. Igaz: óhajtottam volna, hogy a balol­dal részéről ezen rokonszenv s már akkor mu­tatkozott volna, midőn a budget tárgyalásról volt szó, mert csak a részvét hiánya következ­tében történhetett az. hogy egy oly vasútvonal­tól, mely Erdélyre nézve életkérdést képez: megtagadták a 130,000 irtot. Különösen Mocsáry Lajos t. képviselőtársam foglalkozott többet az erdélyi ügyekkel. 0 Papp Zsigmond képviselő ur adatait pártolja, de az azokból levont következ­tetést nem pártolja. Meglehet, pedig tisztelt ba­rátom is épen azon bajóban evezik. Meglehet, hogy Papp Zsigmond urnák adatai sem voltak cor­rectek, a mit Kemény Gábor t. képviselőtársam részben ki is mutatott. De én felhozom még, hogy én már azért sem pártolom a felemiitett eonelusiót, mert abból, hogy Erdélyben 1.200,000 román többet bir, mint a megyékben lakó ke­vesebb számú magyar alku polgárok : azt követ­keztetni sérelem, miszerint az apróra darabolt birtokok következtében, aránylag kevesebb ro­mán szavazó van, megbocsát t. barátom, ha azt mondom, hogy épen abba a hibába esett, melybe Papp képviselő ur, a ki ugyanis azt monda, hogy tisztelt barátom Papp Zsigmond ur adatai után oly conclusióra jut, mely a faképnél hagyja állításait; de, bocsásson meg: ő ugyanazon hajó­ban evez. O azt is monda, hogy nincs semmi mentség, nem lehet ellene semmi kifogás, hogy az erdélyi anomáliákat rögtön el kell intézni; azonban azt javasolja, hogy ne intézzünk el semmit, hanem halaszszuk el. Továbbá bizonyos intésekkel áll elő. En az ő tanácsát részemről mindig szívesen fogadom és ígérem is, hogy követni fogják mások is, a kikre befolyással birok: a mennyiben eddig vala­l mit a humanismus ellen vétettünk volna. Azt mondja, hogy magok erdélyi fajrokonaink vétettek a köznép java iránt. Eu biztosítom, hogy ha azApro­baták korszakában hibáztak volna is eleink a huma­nitás ellen: azt ezután nem fogjuk teuni: de azt hiszem, hogy ezt rólunk mondani nem lehet ; mert bárha igaz is, hogy az Aprobatákban van­nak olyanok, a melyek nem helyesek; egyébiránt elmondhatom, hogy az úrbériség mint szenvedett hajótörést; az erdélyiek világért sem voltak el­lene, hanem hajótörést szenvedett azon. hogy midőn Mária Terézia Magyarországra legelőször be akarta hozni törvényellenes utón: a modor ellen ellenszenv volt; bár ne lett volna: akkor jobban volnánk. Második ok az volt,' hogy midőn a magyar elem 1846-bau az úrbéri törvényeket megalkotta: az akkori kormány azokat nem erő­sítette meg. Ennélfogva azt hiszem, az ellenünk fölhozott vádat bátran visszautasíthatom. Egyébiránt, ha t. barátom az Approbátát tanulmányozta volna : igen sok §-a meggyőzte volna arról, hogy abban igen sok oly alkotmányos elv van biztosítva, melyek akkor Magyarorszá­gon még szóban sem voltak. Ugyanis ott találná a vallásegyenjoguságrób a felelős kormányzatról, a hamis tanácsosok büntetéséről szóló rendelke­zéseket. Ezek pedig kétségkívül mind olyanok, melyek nem az erdélyi magyar elem ellen szol­gálnak. Végre rövidre foglalva a képviselő ur által mondottakat, beszédje végén ez áll, hogy nincs más mód, mint vagy az osztrák németséggel kell a magyarságnak szövetkezni és akkor le­mondani az alkotmányosságról; vagv pedig a 8**

Next

/
Thumbnails
Contents