Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

292 445. országra ülte február 2tf 1872. nemzetiségekkel kell együtt járni. En azt hiszem hogy egyikre sem ieazünk kénytelenek. Egyébiránt e részben az erdélyi magyar elem a maga idejében-megtette a magáét e részben is, ugyanis a Sehmerling kormány idejében igen sok vívmányra tehetett volna szert, ha a szebeni országgyűlésbe bement volna. Tehát nem lehet azt mondani, hogy mi a magyarok részéről az ország kárára jártunk el. Ezeket akartam a képviselő ur előadására megjegyezni. Csak rövid megjegyzésem van Vukovieh képviselő azon állítására, mintha mi erdélyi képviselők itt törvénytelen alapon volnánk. Azt mondja ugyanis, nem érti. hogyan van itt Erdély részéről 69 képviselő helyett 75 s azután maga kifejté, mi módon történt ez, s mégis azon eredményre jut, hogy ittlétünk nem törvényes, mert csak az erdélyi országgyűlés fogadta el azon tőrvényt, mely 73 képviselőt ad Erdélynek. En merem azt állítani, hogy ittléteink igen is törvényes; ugyanis a pozsonyi országgyűlés hozott egy törvényt, melyben 69 képviselő van adva Erdélynek, s azon törvény egyik §-a azt mondja, hogy ezen törvény akkor lesz érvényes, midőn az erdélyi országgyűlés elfogadja. Az erdélyi országgyűlés azonban észrevette azt, hogy a 69 képviselő közé nincs bevéve két választókerület, u. m. Szamosujvár és Erzsébet város; ezen törvényjavaslat a felség által megerősíttetett, s már az 1848-ki országgyűlésre ezen választókerületek meghívattak. A naszódi kerület ellen pedig a képviselő urnák sincs kiíbgása. Még csak Mocsonyi t. barátomnak kívánok pár szóban fölvilágositással szolgáltatni. 0 azt mondja, hogy Kemény barátom nem jól jelölte ki azon 20 kerületet. melyekben a románok vannak többségben. En azt hiszem, jól jelölte ki. Ugyanis Huny ad megyében egy-két kerületben vannak többségben a románok. Hátszegen egy, Abrudbányán szintén többségben vannak, Kolozs megyében egy kerületben, Dobokában kettő, Naszód vidékén kettő- s a szász székekben hat kerületben; összesen tehát a számtan szabályai szerint csakugyan 21 kerületben vannak többségben a román választók. Erre súlyt nem fektetek; de súlyt kell fektetnem arra, hogy a képviselő ur méltóztatott azt mondani, hogy Kemény t. barátom állítása ellenében a tény bizonyít, mert nem választattak román képviselők. En nem román képviselőt keresek. Igen szívesen óhajtanám és óhajtottam volna oly román képviselőket, kik az állam egységét nem vonják kétségbe. Nekem az ily román képviselők mindig szívesen látott vendégeim lettek volna. Nem óhajtok azonban oly magyar képviselőt sem, ki az állam egységét kétségbe vonja. Nem igy áll a dolog. A dolog igy áll: 1865-ben és 1869-ben kevés román szavazó szavazott. 1865-ben nem szavaztak azért, mert igen ujonczok voltak a politikai téren, s ennélfogva nem fejlődött volt még ki bennök a politikai jogok gyakorlata iránti hajlam, 1869-ben pedig a román pronunciamento passivitásra unszolta a román szavazókat s igy csak némely választókerületekben vettek részt a román szavazók a választásokban. Ismétlem, miszerint a miniszter által beadott törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. Csanády Sándor: T. képviselőház! Az uralkodó közösügyes kormány (Derültség) miután ezer éves nemzeti életünkből fejlődött, 1848-ban Európa legszabadelvübb alkotmányává alakított alkotmányunkat, állami önállóságunknak és függetlenségünknek legfőbb biztosi tékainak feladásával alapjáig lerombolta, miután az első folyamodásu bírák szabadválasztási jogát a nép kezeiből kiragadva s önnön maga saját hatalma alá kerítette, miután a törvényhatóságok önkormányzati jogát megcsonkítva, a nyers vagyon uralmának a virilis szavazatok behozatala által a jogok jogát az 1848-ki törvények legdicsőbb vívmányát, a jogegyenlőséget is lábbal tiporta s az alkotmánj^t alapjaiban fölforgatta s romba döntötte: most, t. ház! az általa előterjesztett, jelenleg tárgyalás alatt lévő népképviselő választási törvényjavaslatával alkotmányunknak sarkkövét, a nép azon jogát .hogy képviselőit, kiket bizalmasan ügyei elintézésére hív föl, függetlenül szabadon választhassa: a népnek — mondom —ezen legsarkplatosabb, legbecsesebb jogát meg akarja csonkítani, meg akarja semmisíteni. Hiszen, t. ház, "ha a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadtatnék akként s a törvénybe igtattatnék, mint azt a belügyminiszter ur a ház asztalára letette: azon esetben nem lenne többé magyar hazánkban szabad képviselői választás; hanem igenis a kormány, a belügyminiszter a választási eljárásokbani folytonos beavatkozása, a telekvásárlásoknak igénybevétele s a megfélemlítések következtében saját maga párthiveit erőszakolhatná képviselőkül a választók nyakára. És akkor, t. ház, az alkotmányosság e hazában puszta szójáték lenne: akkor a nemzet sorsa feletti intézkedés a közösügyes kormány és pártja kezébe tétetnék le, mitől csak hazánk népének önérzetre ébredése mentheti meg hazánkat, nemzetünket. Én magam részéről is óhajtom, t. ház, hogy az 1848-i választási tőrvény átvizsgáltassék s az előhaladt kor igényeihez alkalmaztassák. De óhajtom a kormány nézetével ellentétes irányban, ugy, hogy a nép jogai ne csorbittassanak,