Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-444

2S2 414. országos ölés február 24. 1872. Nyolcz megyében, Fogaras vidékén és a székelyszékelyekben 84.880 választó volt összeirva; születési előjog alapján 70,770 választó volt, 8 fr. 40 kr. és a füst utániakat együtt véve, 10.531, a többi minősitvény alapján 3579. Tehát a születési elő-jognak 7-szer annyi befolyás adatik ezen választási törvény által, mint a censusbelieknek, és ötször annyi, mint az egész lakosságnak. Azon 28 kerület közül 25-ben ezen nemességnek oly túlnyomó többsége van, hogy két harmad, de %-nél nagyobb részét képezi az összes választóknak, vagyis akkor, midőn 1.562,222 lélek, azaz: az összes lakosság S

L részének képviseltetéséről van szó, 25 képviselőnek választása ezen kiváltságos osztály kezébe van adva. És ezek után azt hiszem, senki sem fog túlzással vádolni, ha azt mondom, hogy ezen választási rendszernek gyakorlati eredménye a/, hogy Erdély összes lakossága a

U részét az alkotmány keretéből kiszoritja és ezen S

|4 rész képviseltetését kizárólagosan egy kiváltságos osztály kezébe adja. Ezen osztály Kővárynak 1847-ben közzé tett statistikája szerint körülbelül 200,000 főre megy, vagy is Erdély összes lakosságának 10%át nem üti meg. Azon álláspontnál fogva, melyet én elfoglalok, t. ház: alig szükséges említenem, hogy előttem a választói jog kiterjesztésénél döntő tekintet a vagyon nem lehet. Miután azonban Kemény Gábor t. képviselő ur tegnap, midőn Papp Zsigmond képviselő ur által felhozott adatokat helyre kivánta igazítani, e térre lépett: szabadjon most ismét nekem őt figyelmeztetnem, hogy igen is, tökéletesen igaza van akkor, midőn azt mondja, hogy a számokra fektetett okoskodásoknál egyik íökellék az, hogy a számok feleljenek meg a valóságnak; de ő, mint a jó tanácsadóknál olykor ez megszokott esni, épen az első, ki a jó tanácsot nem követte. (Derültség.) Szepessy Mihály „Ausztria adórendszere" ezimü munkája szerint Erdélyben az összes müvelés alatt álló föld 3.783,969 hold. Kemény Gábor képviselő ur az összes területet vette számításának alapjául és nézetem szerint helytelenül, mert a midőn arról van szó, megvizsgálni, hogy a birtok két osztály közt mily arányban van felosztva: akkor nézetem szerint alapul mindig csakis azon terület szolgálhat, mery tényleg már meg is van osztva a két osztály közt. Az erdő és legelő Erdélyben, a mint én tudom, még megjsztva nincsen, ezt tehát itt alapul nem lehet venni és azért én részemről szorítkozom a müvelés alatt álló földre, mely ténylegesen meg van osztva. A 173,281 felszabadult jobbágy 2.144,544 ho'dat bir. Naszód és Szászszi kek, mint azt tegnap Papp Zsigmond t. képviselőtársam fölemlítette, — 710,000 holdat bir, vagyis összesen 2.914,574 holdat. A.nemesség kezén maradt 869,395 hold, vagyis a müvelés alatt álló összes földbirtoknak valamivel többje, mint V* része van azon kiváltságos osztály kezében, mely kizárólagosan gyakorolja Erdély lakossága s

/4 részének képviseltetési jogát. T. ház! Ily választási törvénynyel szemben, mikép lehetett a belügyminiszter urnák azon bátorsága, hogy azt mondja: nincsen a reformra alapos ok, mert nincsen némi jelentőséggel biró érdek is,mely törvény alapján könnyen képviselve itt ne lehessen, (Tóth Vilmos belügyminiszter közbeszól: Igenis mondtam!) akkor, t. ház, midőn Erdély összes lakosságának S

U része csak három képviselőt küldhet be; egy kiváltságos osztály pedig, mely az összes lakosság 10%-át nem üti meg, 25 képviselőt küld: akkor lehet ezt mondani, lehet ugyan a belügyminiszter urnák ily bátorsággal bírni; de részemről ily bátorságot irigyelni nem tudok. (Tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Ily kiváltságos alapokra fektetett választói törvény egyenes merő ellentétben áll az 1848. V. t. czikkben foglalt népképviseleti rendszerrel és kérdem a belügyminiszter urat, vajon az 1848-iki V. t. ez. magasztos alapeszméje ellen irányzott támadásoknak nem-e ez a legroszabbika, mely az erdélyi kiváltságos alapokra fektetett választási törvényf érintetlen föntartása mellett, annak valósítását merőben lehetetlenné teszi? Én azt hiszem, hogy ha a belügyminiszter ur ezt meggondolta volna, nem ragadtatta volna el magát szónoklata hevében azon nyilatkozatra, hogy nincsen olyan vakmerő, ki az 1848-iki törvények alapeszméjét meg merné támadni. (Igaz ! balfelöl.) Kemény Gábor t. képviselő ur tegnap föladatul tűzte ki magának, hogy bebizonyítsa, miszerint azon — nem vád — hanem alapos állítás, melyet Irányi Dániel t. képviselő ur és utána többen tettek, miszerint e választási rendszer egyenesen az oláh nemzetiség ellen van irányozva, mondom, hogy ezt megczáfolja: fölemlítette és elősorolta azon választókerületeket, melyekben az oláhságnak túlnyomó többsége levén, azok ide képviselőiket küldhetik. 0 ugyan tett igéretót nem váltotta be, mert megígérte, kogy 20 választókerületet fog elősorolni, ő azonban mint feljegyeztem és utólag a gyorsírói jegyzetekből is meggyőződtem, csak 15-öt emiitett fel. 0 maga is — és ezt helyesen tette, — beismerte, hogy ez különben csak hypothesis, miután a választók nem nemzetiség szerint Írattak össze, ezt tehát biztos alapra nem •is lehet fektetni. Itt ismét ellentétbe jön Kemény képviselő ur azon jó tanácsával, hogy midőn számokkal akarunk okoskodni: akkor cs