Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-444
444. országos filés február 34. 1872. 279 hetjük, mint az, ha 100 ezerekre bizzuk a választást, midŐB tudjuk, hogy még az esetleg is mily nagy szerepet játszik a választásoknál. Bármily magasztos elméleteket gondolt is ki az emberi ész az alkotmányosságról: én részemről minden alkotmányosság vég rendeltetését csak egyben látom, és ez, a társadalomban fölmerülő érdekellentétek természetes egyensúlyát lehetőleg biztosítani. Minden törekvés ezen érdekellentétek természetes egyensúlyát mesterségesen megzavarni: ellentótben áll a szabad fejlődéssel. T. ház! Ma, midőn tudomány és tapasztalat mindinkább átaláuositják azon helyes nézetet, hogy a nemzetgazdászati életnek megvannak bizonyos természetes törvényei, melyek ha hatásukban mesterségesen nem zavartatnak, önmagok létesitik természetes módon az államgazdászati érdekellentétek természetes egyensúlyát; ma, midőn mind átalánosabbá válik azon nézet, hogy az összes anyagi fejlődés azon mérvben indul felvirágzásnak, melyben az államhatalom tartózkodik azon természetes egyensúlyt megzavarni; ma mondom, mily érzelmekkel pillantunk vissza azon középkori gyámkodásra, mely ellentétben ezzel, mindenütt csak abban kereste feladatát, hogy a természetes egyensúlyt mesterségesen megzavarja? Mily érzelmekkel tekintünk vissza az uzsoratörvényekre, melyeknek rendeltetesök lett volna a hitelező és hitelt keresők közti érdek ellentéteket mesterségesen egyensúlyozni! Mily érzelmekkel tekintünk vissza a eensurára, melynek rendeltetése lett volna ismét az elavult és az uj eszmékhez kapcsolt érdekeknek ellentétét mesterségesen egyensúlyozni! És midőn mindezekre visszatekintünk: vajon nem érezhetjük-e magunkat némileg feljogosítva a census barátait figyelmeztetni, hogy mutató nomine de te fabula narratur. Vajon midőn látnunk kell, hogy azon paráüyiság, mit oly szívesen államférfiúi bölcseségnek szoktunk nevezni, ellentétbe meri helyezni magát a dolgok magasabb rendjének intézőjével; ellentétbe meri helyezni magát a társadalom természetes fejlődésével; hivatva érzi magát majd szűkebb, majd tágabb belátása szerint, a társadalom fejlődésének mesterséges irányt szabni, — midőn látnunk kell, hogy az államhatalom nevében valaki hivatva érzi magát a társadalomban felmerült érdekeket, s az ezeknek megfelelő törekvéseket nem alaki szempontból, hanem tartalmokat illetőleg érdemleges bírálat alá venni és ítélni a fölött: melyik törekvés jogosult, melyik nem, melyik törekvés egyezik össze az állam eszméjével s melyik áll ellentétben azzal? T. ház! midőn mindezeket látjuk,— pedig a censusnak ez valódi értelme, ez alapja, ez alapon zárjuk ki a társadalom alsóbb rétegeit, mint olyanokat, melyek rendbontó törekvéseket képviselnek;— kérdem: miben különbözik e törekvés a eensurától? Tárgyukat illetőleg eltérnek egymástól, de jellegüket illetőleg azonosak. És hol van, t. ház, azon isteni gondviselés, mely a csalhatatlanság attribútumával felruházva, hivatva érezné magát ezen nagy vállalatra? Én részemről épen azért helytelennek tartom minden ilyen censusra fektetett censuralását a társadalomban rejlő érdekeknek és törekvéseknek. Én előttem minden érdek és törekvés, legyen az bár a saját felfogásommal merő ellentótben, legyen az bár merő ellentétben az összes társadalommal, s legyen az bár az összes társadalmi rend felforgatására irányozva: jogosult, ha törvényes úton, törvényes eszközökkel akarja azt valósítani. (Helyeslés a szélső bal felől.) Mig előttem jogosulatlan minden törekvés, legyen az bár a legönzéstelenebb és leghazafiasabb: ha törvénytelen utón és törvénytelen eszközökkel akarja magát érvényesíteni. De t. ház. a census elvileg kizárja ezt s csak bizonyos osztályoknak ad befolyást az államügyek elintézésére : mig másokat majd egyik, majd másik ürügy alatt abból kizár. Miként alakuljon az érdekek természetes egyensúlya, ha mi azt mindig mesterségesen megzavarjuk ? Csak ott, hol a politikai jogok élvezete mindenkire egyaránt ki van terjesztve; csak ott, hol minden érdek és minden törekvés egyenjogúsággal ruháztatik fel; hol minden törekvés előtt a parlament ajtai nyitvák, hol minden törekvés, mely saját erejéből érvényre vergődni tud, fontosságához képest és annak arányában a parlamentben képviselve lesz : csak ott lehet mondani, hogy a parlament a társadalomnak hü kifolyása és maga a társadalom mintegy condensált állapotban van. De, t. ház, azt senki sem fogja tagadni, hogy mindez csak a suffrage universelnél lehetséges, mert minden census ezt elvileg kizárja. (Halljuk!) Csak egy ily parlament fog, t. ház, biztosítékot nyújtani az iránt, hogy minden törvényes intézkedés a társadalom időnkinti állapotának bélyegét fogja magán hordani, mi utóvégre is, nézetem szerint, minden törvényes intézkedés jó hatásának első kelléke. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hisz már előttem több képviselő ur — ma is Mocsáry t. tagtársam — igen alaposan kimutatták, hogy azon aggodalmak, melyeket a suffrage universelhez annak ellenzői kötnek: nem állanak. Készemről sem osztozom azokban, s csak azokra, miket Francz iaországot illetőleg a másik oldalról hallottam felhozni a suffrage universel ellenében, szabadjon röviden megjegyeznem, hogy ezek előttem csak egyet bizonyítanak: azt, hogy mint
