Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-444

444. orasAsros ülés febrnár 24. 1872. 277 szabályozásánál hiányzik minden tárgyilagos I támpont. Innen van az, mint azt már Mocsáry t. képviselőtársunk igen helyesen megjegyezte, hogy minden census oly végtelenül ingadozik, mint ezt azon számtalan választási rendszer példája is mutatja. A census elméleti szabályozásánál nincs a jognak semmi árnyéka, a tárgyilagos támpontnak semmi nyoma, az alap mindig a puszta önkény, ezen legveszélyesebb ellensége minden szabad fejlődésnek. En azért t. ház, részemről, mint ezt más alkalommal már bátor voltam kifejteni, a census kérdését csakis társadalmi szempontból tudom tekinteni. Nézetem szerint, minden census kérdése társadalmi kérdés. A társadalom nem egyszerű egész, hanem a történetileg kifejlett osztályok rendszere. Mint egyeseknél, ugy az osztályoknál is egynek, vagy tán többnek is, mely épen a természetes suprematia tényezőinek birtokában van: kezébe kerül a természetes uralom. Ezen osztálynak természetes törekvése lesz, saját uralmát mindig erősebb alapokra fektetni. Erre a legegyszerüebb és legtermészetesebb ut: ha az államhatalmat kezébe tudja keríteni ; arra pedig ismét a legtermészetesebb és legegyszerűbb eszköz a census. Azért a census szabályozásánál, mint ezt ismét a gyakorlati élet, mint ezt a történelem mutatja, sehol sem szolgálnak alapul sem jogi elvek, sem valami mathematicai átlagok, hanem a census lesz ; az uralkodó osztály jellegének megfelelőleg születési census, vagy birtok-census. Ez utóbbi lesz ismét akként, a mint az uralkodó osztálynak vagy is az ahhoz tartozó tagoknak íegkevéshbé vagyonosabb tagjai nagyobb vagy kisebb vagyonnal birnak : magasabb vagy kisebb. így készül mindenütt a census, a hol öntudatosan ; készül de azért t. ház, mert a census igy készül, mert a census gyakorlati értelme nem] egyéb, mit az uralkodó osztálynak mesterséges uralmát még annál inkább biztosítani : ép azért nézetem szerint a census egyenes ellentétben áll az állam eszméjével, mely soha sem lehet hivatva, egyes osztályokat képviselni, az összeség, az egész rovására. A censusnak ezen ellentétéből az államalap eszméjével 3 főhátrány következik. Minden természetes uralom 2 tényezőn nyugszik: az értelmiségen és vagyonon. A census az, mely az értelmiséget háttérbe szorítja; pedig ez az épen, mely a természetes uralmat jótékonynyá teszi. Egy másik lényeges hibája a censusnak, hogy azon osztály, mely most a mesterséges uralom birtokában van, saját osztálya érdekeit az összeség rovására, miután most egy nj eszköz áll dispositiojára, sokkal hatályosabban és gyorsabban fogja érvényesíteni, és ez által az osztály-ellentéteket élesíteni. Ez oly annyira a történelem tanulságából merített tapasztalaton nyugvó tétel, hogy bátran elmondhatom, miszerint nincsen törvényes intézkedés, mely az illető korban uralkodó osztály érdek-bélyegét magán ne viselné. Csak egyre, szabadjon emlékeztetnem a t. házat: a gabonatörvényekre Angliában. Tudjuk, hogy azok 35 éven át képezték a parlamentalis discussiók tárgyát; tudjuk, hogy csak azután, miután Irhonban egy nagy éhség állott be, melynek százezrek estek áldozatául ; töröltettek el azon épen nem igazolható megszorítások. És ha kérdem: mi ennek oka? a világos felelet nem lehet más, mint az, hogy Angliában a földbirtokos osztály kezébe tudta keríteni a mesterséges uralmat, biztosította magának a hatalmat a parlamentben, és mert hamisan felfogott érdekeivel nem tudta összeegyeztetni a gabonatörvény eltörlését, nem is töröltetett az el. Számtalan példát hozhatnék még fel, de nem akarom fárasztani a t. ház figyelmét; (Halljuk I) egyet azonban szabadjon még felemlítenem. Azt hiszem, senkinek sem lesz kétsége az iránt, hogy a mesterséges osztályérdek uralma széles talapzatán tudott csak felemelkedni a feudalismus azon nagyszerű rendszere, mely a földet, egyént, munkát és a gondolatot egyaránt lebilincselte. A censuanak. egy harmadik főhátránya az, — és ez az ember természetében fekszik, — hogy a mesterségesen uralkodó osztály magát és érdekeit mindig identificalja az állammal és igy mind azon megtámadásoknak, melyek egyes osztályok ellen vannak irányozva: kiteszi magát az államot. És a történelem nem egy példáját mutatja fel annak, hogy az állam szerkezete ezen megtámadásoknak nem is tudott ellentállani. Ismét a történelemből szabadjon néhány példát felhozni e tételem igazolására. Nem akarok ismét utalni azon nagy társadalmi forradalomra, mely a múlt század végén Erancziaországban az egész társadalmot megrázkódtatta, és uj alapokra fektette; szabadjon csak a legújabb korból két példára hivatkoznom. Hivatkozom pedig e két példára azért, mert nézetem szerint kideríti egyúttal valódi értékét azon igen megkedvelt phrasisnak, hogy a census biztosítékot nyújt az erőszakos megrázkódtatások ellenében. Mielőtt ezen két példát felemlíteném, szabadjon erre nézve röviden nézeteimet elmondanom.