Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-444

.276 444. országos ülés február 24. 1873. ma megint a szabadságon, a népjogon metszünk egy sebet. (Helyeslés bal felől, ellenmondás jobb felől) s T. ház! Én azt gondolom, hogy ez állandó nem lesz; addig pedig ragaszkodnunk kell ahhoz, a mit Mocsáry t. barátam emiitett meg, hogy tartsuk főn a közérzelmet az országban, ne szűnjünk meg hirdetni azon elveket, a melyek kivívták és föntartották azon szabadságot, a melynek körében élvezte az ország hoszu időn keiesztül alkotmányát és a melynek köszöni, hogy ezen ház, mint törvényhozó testület ül együtt. Ami szavazatomat illeti, t. ház, én a magam részéről, ha legkisebb jelt láthattam volna arra, hogy a t. házban bármely oldalról viszhangotfog találni, azon javaslatot tettem volna, hogy vegye visza a t. miniszter ur a maga javaslatát, és elmetszvén attól az első fejezetet és kitörőive belőle azon §-t mely a hallotra vonatkozik : terjeszszen elő egyszerűen az összeirásra és választási eljárásra vonatkozó törvényjavaslatot egyszerű modorban, és ezen ház határozata által a jövő országgyűlésnek hagyománykép adja át azon fölszólítást: a jövő országgyűlés első munkájának ismerje el, hogy a szavazati jogot a 1848-iki törvény tovább fejlesztése alapján gyökeresen átdolgozza; •— erre azonban nem lévén kilátásom, kénytelen vagyok elfogadni azon határozati javaslatot, melyben ki vannak fejezve mind azon elvek, a melyek az én politikai hitvallásomnak ágozatait képezik, t. i. Irányi Dániel t. barátom határozati javalatát és eszerint elvetve a bemutatott törvényjavaslatot: Irányi Dániel határozati javaslatára adom szavazatomat. (Élénk éljenzés a szélső bal oldalon.) Jámbor Pál jegyző: Mocsonyi Sándor! Péchy Tamás: A házszabályokhoz képest bátor vagyok az elnök úrhoz kérdést intézni. A 124-ifc szakaszban ez áll (olws:) „A többi tagok szólás végett az ezzel megbízott jegyzőknél Íratják fel magukat és sorban, még j pedig, amig egyenlő számban vannak, az indítvány mellett és ellen fölváltva hivatnak fel a szólásra." Azon kérdést intézem a t. elnök úrhoz: vajon nincs-e már senki a túlsó oldalról, ki a miniszteri javaslat mellett szólni kívánna ? Elnök: Ha volna valaki felírva, a szabályok értelmében a jegyző ur felhívta volna; jelenleg azonban nincs senki felírva : tehát nem hihatta fel a jegyző. Mocsonyi Sándor: T. ház! Eészemről is azon nézetben vagyok, hogy mi a kormányt a mulasztás vádja alól nem menthetjük fel akkor, midőn a kormány az 1848-iki választási törvények lényeges és átható hiányainak daczára, merőben alaptalan indokokból egy javaslatot terjesztett a ház elé, mely mint már előttem több t. képviselő ur nézetem szerint megdönthetlenül kimutatta, a czélba vett töredékes javításnak sem felel meg, mely sok tekintetben a censust szűkebb korlátok közé szorítja. Azon nézetben vagyok részemről is, hogy az átalános szavazási jog az egyedüli, mely a szabad fejlődés követelményeinek megfelel. Ezekhez képest t. ház, mai felszólalásomra kettős szándék vezérelt: ki akarom mutatni, hogy minden census elvileg rósz, mert ellentétben áll a szabad fejlődéssel; ki akarom mutatni továbbá, hogy a kormány ebbeli mulasztása által nem az ország jól felfogott érdekeinek, hanem más érdekeknek tett szolgálatot. Ami a census kérdését illeti: részemről azt tartom, hogy azt elméletileg védelmezni lehetlenség. Kemény Gábor képviselőtársunk, — ki tegnapi napon njból bebizonyította azt, hogy nincs oly rósz, nincs oly igazságtalan valami a világon, amit védelmezni ne lehetne, hacsak meg van a jó akarat: három szóban fölállította a census elméletét. 0 szabadelvüsógéoen annyira ment, hogy azt mondta, részéről minden vallás, minden nemzetiségi különbség nélkül óhajtja, vegyünk be az alkotmány keretébe, jogosítsunk fel választói képességgel mindenkit, ki független, értelmes és hazafias polgára a hazának. Tökéletesen igaza van képviselő urnák akkor, midőn ezeket mondta, mint a census egyik pártolója; mert minden census elméleteinek kiindulási pontja ez. Azonban egyet elfelejtett a t. képviselő ur, hogy a függetlenség, értelmiség és hazafiságnak oly külsőleg észlelhető minősitvényeit fedezni fel, melyek ezen sajátságokkal csak némi belső, okszerű, természetes összefüggéslen állanának, ugy hogy csak távolról is a jogi praesumptio kellékeinek megfeleljen: lélektani lehetetlenség. Ez pedig minden censusi elméletnek kiindulási pontja. A vagyon különböző fokozataiban, a soknemü foglalkozási mód mindig határozott befolyással lesz az egyén életmódjára; befolyással lesz az egyénnek életnézeteire, ügy hogy tudjuk, a földműves, iparos, kereskedő, tudós, államférfi, mindenki más életnézetből indul ki, mindenki mást vár az államhatalomtól, mást a világtól, más remények után indul, más érdekek feszitik meg tetterejét. De t. ház, mégis azt hiszem, vastag tévedés azt hinni, hogy életmód és foglalkozási mód képesek volnának az egyéniséget természetéből kivetkőztetni. Ez oly vastag tévedés, melyet a mindennapi élet ezer meg ezer példával czáfol meg. Ellentétben áll a census nézetem szerint a joggal. A eensusnak nem gyakorlati, de elméleti