Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-444
444. országos ülés febrnár 2*. 1872. £73 ki mindazok, kik az 1848-ki törvényeket alkották, és azon férfi, kinek nagy lelke ezen törvényeken kezdettől végig húzódik; még most is él. (Élénk helyeslés a szélső balról.) Tudjuk jól, t. ház, hogy az 1848-ki törvény épen azon czólból volt hozva, nogy minél közelebb álljon a suffrage universelhez; épen azért volt benne elkerülve a census kérdése. Ugyanis az 1848-ki törvény csak két lépést hagyott még ion a suffrage universel elérésére; az első lépésnél, tul az 1848-iki V-ik törvényen, oda értünk volna, hol minden ember, bármennyi adót fizessen : szavazattal birjon ,• ezentúl pedig még egy további lépéssel oda érkeztünk volna, hol átalános szavazás uralkodik. Fölhozattak több oldalról az átalános szavazás ellen aggasztó és intő példák, különösen folyvást utaltak Francziaország példájára. En megvallom, Francziaországnak jelen sanyarú körülményei közt nem látom helyén, hogy folyvást ezen szerencsétlen nemzetet idézzük példa gyanánt: annái inkább nem, mert én, legalább a mennyire képes voltam tanúságot kivonni ezen nemzet történetéből: azt vagyok bátor hinni, hogy minden egyéb okok mellett, legnagyobb oka minden szerencsétlenségeinek az volt, hogy több dynastiája volt. (Helyeslés a szélső balról.) T. ház! Mi gátolja jelenleg Francziaország csendem állapotának helyreállítását? Az, hogy 3 dynastia egymással abban vetélkedik, hogy fel zavarják a közcsendet és alá ássák a nemzet lételét. (Helyeslés a bal oldalon.) T. ház! Valamint előbb azt voltam bátor mondani; ne tekintsen más theoriára, vonjon ki a t. miniszter ur magából az 1848-ki törvényekből alapelveket: ugy az átalános szavazás behozatalára nézve az a véleményem: ne tekintsünk mi, t. ház, sem Francziaország, sem egyéb ország népeire; hanem a magunk, saját magyarországi népünkre. És vajon ez okot adott-e a t. háznak arra, hogy ennyi bizalmatlansággal viseltessék iránta ? [Helyeslés a bal oldalon.) Vajon 1848. és 49-ben ezen törvény behozatalakor rögtön nem mutatta-e meg az ország, mennyire érdemes volt e törvényre. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) És a későbbi években, midőn önök t. uraim, voltak azok, kik a nemzet békés resistentiáját kezelték Magyarországon : vajon nem állott-e Magyarország népe önök háta mögött, mint rendületlen fal, mely lehetővé tévé, hogy az önök szavának nyomatéka és súlya lett. (Helyeslés a bal oldalon.) Es a mai napig is t. ház, vajon nem viseli-e Magyarország népe csendben, béketűréssel és megadással azon uagy terheket, melyeket önök jónak láttak vállára rakni. T. ház, azt gondolom, hogy ezek mind oly okok, hogy bárhol másutt is nyilatkozott volna EÉPV. H. HAPXÓ 18S4 XXI. aggodalom a nép belátása és az ország fenállása iránti jóakaratára nézve: Magyarország jövője felett ez okból aggodalomra nincs ok ; Magyarország népe igazolta azok törekvéseit, kik a jogoknak reá kiterjesztését előmozdították. T. ház, mondám, hogy a miniszter ur javaslatában én valamely gyakorlat követésének nyomait sem voltam képes találni. Mert ha a t. miniszter ur a gyakorlatot vette volna tekintet alá: akkor azt látta volna, hogy épen a census keresése erre, arra: volt az, ami — mint ő igen helyesen jelentette ki, — más országokban több cabinet bukását idézte elő. Vegyük jelesen azon országot, mely talán leginkább méltó arra, hogy ilyen kérdésekben mint példa álljon előttünk: Angolországot. A nagy reformbill után, mely 1832-Den vitetett keresztül, 1854-ben ismét egy uj reformbill terjesztetett a parlament elé az akkori Wigh-miniszterium által. Megbukott. Miért? Mert a census alapjára volt fektetve. Egyik kicsinynek, másik nagynak találta a censust. 1859-ben ismét a Tory-miniszterium terjesztett elő egy reformbillt, mely ugyanazon okból szintén elvettetett. 1866-ban ismét a Wigh-miniszterium igen leszállította a censust ; de még e kis census is annyira elégedetlenné tette az akkori radicalis pártot, hogy eg3 r esült a Toryakkal, és megbuktatta a minisztériumot. Végre 1867-ben a Tory-miniszterium átlátta, hogy e kérdéssel nem lehet tovább is késlelkedni, és hogy a census egy italában nem olyan alap, melyre bizton lehetne a választói jogot fektetni: eltörölte tehát a censust, s behozta az átalános adózási alapot, melyet — mint mondám — minden városokra kiterjesztett. Ez lett volna tehát a gyakorlati szempont, mely vezethette volna a miniszter urat azon ösvényen, hogy ha már bele akart vágni a szavazati jogba is: azt ezen az utón intézte volna el. De t. ház, a miniszter ur nemcsak a választási jog kérdésébe vágott be bonczkésével; hanem egy nagy és több nemzet által hosszú időn át tanulmányozott, és a pártok által sok időn keresztül főkérdés gyanánt követelt tárgyat egy rövid tollvonással, alig három sornyi szakaszban eltörölt, t. i. a titkos szavazást. Igen csodálom, t. ház, hogy a miniszter ur nem tekintett arra, hogy ezen jog Magyarországnak régi joga. Igaz, hogy 1848-ban egy kis homályos törvény által megszűntnek tekintetett ; de maga ezen ház, és ezen háznak két elődje 1861. óta azon magyarázatot adta az 1848-diki kis törvénynek: miszerint az permissive megengedte minden törvényhatóságnak, hogy saját körülményei szerint, vagy nyilvános, vagy titkos szavazást tűzzön ki a választások alkalmával. 35
