Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-444

272 444. országos ülés február 24. 1872. iránt tisztában kell lennünk; mert semminemű faetum körül kétkedésnek nem szabad létezni. (Helyeslés latról.) En, t. ház, nem vádolom a miniszter urat azzal, hogy a t. házat szántszándékkal vezette volna be ezen kétkedésbe; hanem azt mondom, hogy máskép ez nem történhetett, mint ugy, hogy a dolog körül oly kevéssé informáltatta magát, hogy sem a háznak nem volt képes informatiot adni, sem pedig maga nem tudta a dolog lényeges alapját. így állván a dolog, bocsátkozhatunk-e egy oly törvényjavaslat tárgyalásába, melynek alapja — inig ugy áll a dolog, mig megczáfolva nincsenek azon állitások, melyek ez oldalról tétettek — tökéletes hamis alapon nyugszik % (Helyeslés halról.) Az igen t. miniszter ur előtt ezen törvényjavaslat készítésénél és bemutatásánál két ut állott nyitva. Az első ut az lett volna, ba a miniszter ur belátva a dolog nagy fontosságát, mely rejlik a szavazati kérdésben, s tekintve azon időrövidségre, mely még előttünk fekszik : ezen országgyűlés berekesztése előtt, s azon parlamentáris illedelmet, hogy a nagy kérdések mindenkor az országgyűlés elején tárgyaltassanak, azt tűzte volna ki magának czélul, hogy kivonván az 184r8-ki választási törvényből azon szakaszokat, melyek az összeírás és a választási eljárásra vonatkoznak, azokat terjesztette volna elénk külön javaslatban; ez esetben megvallom, hogy a dolog talán nem is találkozott volna nagy nehézségekkel. A másik ut, mely előtte állott volna már sokkal nehezebb, de minden esetre, ha jó szándékkal indíttatik meg : kielégítette volna a közérzületet a hazában s a nehézség nem is lett volna tökéletesen legyőzbetlen, t. i., ha felvette volna a szavazati kérdést is, s azon ösvényen fejtette volna továbbra, a mely ösvény megkezdetett az 1848-ki törvényhozás által. De miniszter ur egyiket sem követte ezen két ut közül ; sőt ugy összevissza zavarta az első fejezetben a jogot az eljárással, s a jogot a jog bebizonyítás modorával, hogy egy érthetetlen törvényt állított elénk, egy tiszta világos törvény helyett; mert nem szenved kétséget, hogy ha az első fejezet 1., 2., 3. §-ait összehasonlítjuk az 1848-ki törvény V. törvényezikke 2-ik §-ával: ezt tiszta világosságnak fogja találni mindenki, az ő törvényjavaslata ezen §-ainak homályosságához képest; s annyira vitte ezen összezavarást, hogy mi, kik különben hajlandók lettünk volna őt pártolni azon ösvényen, melyen az öszszeirásnak és választási eljárásnak módját javaslatba hozta; az első fejezetnél elkövetett eljárása miatt, az egész törvényjavaslatot félrevetendőnek találjuk. Az igen t. miniszter ur azt jelentette ki, hogy a theoria és a gyakorlat között semlegesen viselte magát; mert kirekesztőleg sem az elméletet, sem a gyakorlatot nem vette tekintetbe, hanem mindkettőt összeegyeztette. Én, megvallom, iparkodtam megtalálni, mely theoria és mely gyakorlat az, melyszerint a miniszter ur procedált; és meg kell vallanom, hogy minden igyekezetem daczára sem elméletet, sem gyakorlatot nem vagyok képes föltalálni az ő törvényjavaslatában. {Helyeslés bal felől.) A theoria lehet különböző; ha theoriának neveznék mindazt, mit akármicsoda író nyilvánosság utján a világ elé bocsát. De szólván azon tekintetből, melynek állania kellene ezen helyen: én azt gondolom, hogy most a már előhaladott politikai tudomány körében a szavazásra nézve csak két elmélet állíttatik fel, mint olyan, mely a szabadelvű haladással megegyező. Az egyik theoria az, hogy a szavazási jog az adózásra állapittatik, minden census nélkül; a másik theoria az: mely átalában minden megszorítás nélkül az átalános szavazatot fogadja el. Az első most Angliában uralkodik; ott az utolsó reformbill által minden városra kiterjesztett átalános adózási alap fogadtatott el. Másfelől több államban, például Amerikában, Schweizban s más országokban az átalános szavazati jog adózás nélkül is divatozik. Mindkettőnek egy a kútfeje, egy az alapja, t. i. az ország iránti kötelezettség. Angliában nem szükséges azon okból kiterjeszteni a szavazati jogot azokra is, kik semmi adót nem fizetnek: mert Angliában nem létezik hadkötelezettség; ott most is szabad toborzás utján állítják elő a sereget. Ellenben máshol igazolva van az átalános szavazati jog azáltal: mert a hadkötelezettség nemcsak az adófizetőkre, hanem átalában mindenkire ki van terjesztve. En most, t. ház, az átalános szavazati jog jótéteményeiről nem akarok szólani; nem is tudnék megvallom, azok után, a miket Irányi t. barátom szintoly szabadelvű, mint mérsékelt beszédében elmondott. Nem szenved kétséget, t. ház, hogy épen a béke a polgári közegyetértés tekintetében a szavazati jognak minél nagyobb körre való kiterjesztése a legnagyobb biztosíték. Mert bárminő sérelme, bárminő követelése legyen a polgárnak a kormánynyal szemben: megnyugtatja kebelét az által, hogy oeteszi szavazatát a szavazó-urnába, ez, tisztelt ház, a polgár kezében az oltalom békés fegyvere. De eltérve mindettől, azt gondolom, hogy a t. miniszter urnák, kinek azon dicső feladat jutott, hogy az 1848-ki legnagyobb törvényt módosító tolla alá vegye: nem volt szükség, hogy egyéb theoria tanulmányozására terjeszkedjék; hanem merítsen theoriát magokból az 1848-ki törvényekből; hiszen hála istennek nem haltak